Még mindig a koszos matracon gubbasztottam. Az egész szobát átkutattam hátha találok valamit ami segíthet a szabadságom elérésében,de nem találtam semmit. Lépteket hallottam lassan közeledtek a szoba ajtaja felé. Mint ha csak maga a halál jönne értem. Nem is tévedtem nagyot. Két kéken világító szempár szegeződött rám amik végig kísérték amint egy kecses mozdulattal fel kelek a matracról.

- Hiányoztam?- vigyorgott rám Misha ismét. Egyszer megkérdezném tőle hogy mi ez a felhőtlen jókedv mindig, de ez nem az a nap.

- Nélküled nem lehet élni- mondtam neki durcásan.

- Tudom. Hoztam neked egy játszótársat! Remélem el lesztek- az ajtó kinyílt Misha félre állt ,hogy meg láthassam a "játszótársam". Egy Mishához hasonló külsejű srác állt mögötte. Amint meglátott a kék szempár sárgába váltott át.

-Remélem még megismered az öcsémet. Tudod már hónapok óta nem evett és a lelki világa sincsen a toppon mióta vannak érzései, vagy csak ahoz hasonlók.

- Mi a....

- Kapsz egy perc előnyt! 3......2.......1......A játék el kezdődött. Fuss.- amint kimondta ezeket a szavakat nem gondolkozva elkezdtem futni a kijárat felé. Ki érve a szabadba egy végtelenek tűnő fenyő erdő fogadott.

- Remek - motyogtam magamnak és befutottam a sűrűbe. Lélek szakadva futottam a fák között. Vajon eltelt már az egy perc? Hol lehet Jensen? Meg fog ölni? Hiszen már vannak érzései nem? Egy hibrid ellen semmi esélyem. Itt fogok megdögleni egy fenyő erdőben. Csodálatos. Nem tudom mióta futottam az idő érzékem elvesztettem a sötét rengetegben és szerintem a pánik is szerepet játszott benne. Fogalmam sem volt hol vagyok ami csak jobban növelte a pánikomat.

Éreztem hogy a lábaim már nem bírják sokáig.

- Nem adhatom fel- motyogtam magamnak mint valami csoda tevő varázs igét.

- Sarah ! Merre vagy? Kérlek könnyítsd meg a dolgot - Jensen hangját meg hallva meg fagyott bennem a vér

AZ AUTÓBAN:

- Annie erre lehet szükséged lesz- nyújtott át egy fegyvert Jess neki.

- Köszi- mondta majd elrakta a fegyvert.

Meg érkezve a raktárhoz ez lett a csap fel állás: Theo, Liv, Jess bent néznek szét. Minoo meg Annie pedig oda kint.

Theoék be is mentek a régi raktár épületbe szét nézni.

- Misha gyere elő tudom hogy itt vagy! - ordította Theo

Misha lépett elő a sötétből:

- Lám ,Lám meg találtatok de sajnos ez Sarahról nem mondható el.

- Mit csináltál vele? Hol van?- követelőzött Liv

- Én ugyan semmit. Mondjuk úgy hogy kiküldetem játszani. Jensennel az erdőbe. Remélem jó fogócskában de bújócskában sem ártana.

- Nem fogja bántani mert már érez!

- Ebben nem lennék olyan biztos ugyan is Jensen ki van éheztetve egy hónapja nem evett. Ismered őt sosem tudta kontrolálni magát.

- Annyira romlott vagy ! Nem ilyen voltál!- szörnyülködött Theo

- Még is milyen jó hogy az vagyok. -vigyorgott- Theo nem most kellene nosztalgiázni. Plusz egy jó tanács ha még sietsz nem kell Sarah darabjait szedegetned az erdőben. Arra van a kijárat-mutatott egy ajtóra.

A három fős csapat némán ment ki az említett ajtón ott hagyva Mishát . Elindultak ők is a sötét erdő mélyére.

VALAHOL AZ ERDŐBEN:

-Sarah!- hallottam ismét a nevemet.- Merre vagy? - még mindig futottam de elestem egy fatörzsben aminek következtében a földön kötöttem ki. A jobb lábamat fájlalva felhúztam a nadrágom szárát . A térdemről egy vörös vércsepp folyt le. - NE NE NE CSAK EZT NE!

- Meg vagy- hallottam magam mögül. Hátra nézve Jensent pillantottam meg akinek szemei sárgán izzottak szemfogai megnyúltak és úgy nézett rám mint egy vadállat a zsákmányára.

Mondjuk jelenleg úgy is éreztem magam.

- Misha tette ezt veled?- nem válaszolt csak lassan elindult felém mire fel keltem a fájdalommal nem törődve és hátrálni kezdtem.

Jensen egy gyors mozdulattal mellettem termett és éles szemfogait a nyakamba mélyesztette. Egy idő után megállt és elengedett. Nem bírtam megtartani magam ezért a földön terültem el ismét.

- Mért van ez a jel a csuklódon? - kérdezte

- Mindig is.....mindig is ... ott volt- válaszoltam nehézkesen miközben azért küzdöttem hogy ne veszítsem el az eszméletem.

- Ilyen csak.....-de nem tudta befejezni a mondatot mert Liv mögé lépett és eltörte a nyakát.

- Jó éjt Jensen- mondta Liv majd oda lépett hozzám Theoval együtt. Theo megitatott a vérével amitől a nyakamon lévő seb begyógyult meg szerintem a térdemen levő is.

- Kösz Theo - öleltem át. Ennyire még nem örültem Livnek és Theonak.

- Szívesen - mondta egy mosoly kíséretében.

- Élsz még? - kérdezte Liv miközben felsegített a földről

- HA HA nagyon vicces.- mosolyogtam rá.

- Gyertek menjünk haza és vigyük őt is- utalt Jensenre Theo

Vissza érve a raktárhoz Minoo és Annie álltak Misha mögött.

- Lám lám össze gyűlt a család.- örvendezett Misha.

- Tűn j el őket meg enged el!- követelte Theo

- Különben?

-Különben megölünk?- fenyegette meg LIv

- Na meg szólalt a nagy szájú! A többiek tudnak a kis magán akciódról Liv?

Néma csend

- Sejtettem! Amúgy se tudnátok megölni. Mert lehet hogy nem látszik de túl erőben vagyok.

- Misha had menjünk! - kérlelte Jess

- Vajon a húgod is ezt mondaná? Nem tudom. kérdezzük meg! Minoo gyere elő! A lány egy késsel a kezében előrébb lépett hogy a többiek is láthassák az arcát a félhomályban.

- Kérlek Jess segíts! Nem akarom megtenni- gördült le néhány könny csepp Minoo arcán

- Te köcsög! Meg igézted a húgomat?!

- Minno tedd meg! Most!- adta ki a parancsot Misha mire Minoo hasba szúrta magát.

- Ne!- ordította Jess. Látva a testvérét oda akart rohanni hozzá de Annie útját állta. Fegyvert szegezett rá. Még pedig azt amit Jess adott neki.

- Milyen jó hogy adtál Annienek egy fegyvert Jess ,így ő is a játék részese lehet- örvendett Misha

Közben Minoo egyre nehezebben szedte a levegőt. Egyre nagyobb vér tócsa gyűlt körülötte.

- Annie figyelj rám! Tedd le a fegyvert!- igézte meg Theo

- De cuki próbálja felül múlni az igézésem.- Misha

- Annie csak rám figyelj! Tedd le a fegyvert!

- Nem megy! - kétségbe esve Annie

- Tedd le a fegyvert - ismételte Theo ismét

Annie nem tette le a fegyvert mivel nem tudta. Misha megigézte hogy lőjön le valakit. Ez az! Csak valakit .

Annie hátra fordult és fejbe lőtte Mishát. Aztán eldobta a fegyvert. A többiek egy ideig döbbenten néztek rám aztán oda siettek Minoohoz.

Theo megitatta őt is a vérével amitől Minoo pár perc múlva jobban is lett.

Jensen még mindig eszméletlenül feküdt.

- Most már tényleg menjünk haza!- azzal mindenki beült a kocsiba.

MIKAELSON HÁZ:

Mindenki lefeküdt aludni már csak Theo és Liv voltak ébren.

- Misha mire gondolt amikor a magán akciódról beszélt?- kérdezte Theo

- Fogalmam sincsen

-Liv! Mond már el végre az igazat!Liv!

- Száj már le rólam a hülyeségeiddel!

- Liv! Tudom hogy hazudsz! Mond el az igazat!

- Az igazság az hogy.......

- Hogy?

- Nem akarom ki mondani!

- Liv!-emelte fel Theo a hangját

-Megöltem valakit most örülsz!- ordította Liv aztán ki viharzott a bejárati ajtón.

- Liv! Gyere vissza!-de már nem hallhatta mert már rég nem volt a környéken.

- A francba!- úgy is haza jön gondolta magában Theo. Ami ezt a gyilkosságot illeti nem haragszik Livre de segítenie kell neki hogy ne nagyon gyilkolja le a város lakókat.Mert egy valamibe egyeztek meg amikor vissza kapcsolták az emberségüket. Hogy soha többet nem ölnek meg senkit az ellenségeiken kívül.