Reggeli után még kilovagoltunk, aztán sajnos el kellett köszönnünk a bátyáméktól és a farmtól, mert 11-re vissza kellett érnünk a villába. Épp, amikor indultunk, akkor érkeztek meg Fanni szülei és hozták magukkal a kis Martint is. Búcsúzóul össze vissza puszilgattam és rengeteg fényképet készítettünk, amin Krisztián is rajta volt. Aztán beszálltunk a kocsiba és a kamerásokkal a nyomunkban elindultunk a műúton vissza a villába. A hangulatom minél közelebb értünk a villához, úgy lett egyre rosszabb. Almádiba beérve, már morcosan bámultam ki az ablakon és ez Krisztiánnak is feltűnt.

-         Írónőm – suttogta és a keze a combomra siklott.

-         Hm? – kérdeztem és rápillantottam a kezére, majd az ujjaimat végig futattam a kézfején és szomorúan felsóhajtottam. – Olyan hamar véget ért.

-         Nem kell, hogy véget érjen!

-         De… mégis mit akarsz, mit tegyek? Mit vársz tőlem? Dörgöljem a többiek orra alá, hogy milyen boldog vagyok?

-         Egyáltalán nem! Én csak azt szeretném, ha nem taszítanál el magadtól! Már így is az az érzésem, hogy falat emeltél magad köré.

-         Ha egyszer nem vagyok boldog a tudattól, hogy vissza kell oda mennem!

Krisztián semmit se válaszolt, tekintetét az útra szegezte, majd hirtelen félre rántotta a kormányt és behajtott egy zsákutcába. Csodálkozva néztem rá, ajkam szólásra nyílt, de semmit se tudtam mondani, ugyanis az ajka az ajkamra tapadt és nem hagyta, hogy bármit is mondjak. Hosszú perceken keresztül, nem csináltunk mást csak csókolóztunk, kezünk a másik testén barangolt, aztán Krisztián megszakította a csókunkat és a homlokomnak támasztotta a homlokát.

-         Figyelmeztetlek, ha kizársz engem, ha ezek után képes vagy kizárni engem, nagyon meg fogok rád haragudni! Többé nem fogom hagyni, hogy visszatáncolj!

-         Krisztián…

-         Nem! Nem tudom mi lesz 2 hét múlva, hogy mi lesz kettőnkkel, de túlságosan is akarlak téged és nem fogom hagyni, hogy a félelmeid megakadályozzák a kapcsolatunkat! Érted?

-         Ne csináld ezt! Ne mondj ilyeneket – kértem könnybe lábadt szemekkel. – Össze fogsz törni!

-         Én nem ők vagyok Adri! – nézett mélyen a szemembe és újra megcsókolt, én pedig sírva adtam át magam a csókjának.

A villába érve valamelyest össze szedtem magam és a kis kitérőnk miatt, már siettem is a szalonba, hogy válasszak magamnak ruhát estére. Amikor berontottam a szalonba, mindannyian rám néztek.

-         Sziasztok – köszöntem és néma csendben odasétáltam az egyik vállfához és végignéztem a ruhákon.

-         Milyen volt a randi? – kérdezte Melissza kedvesen.

Kivettem a táskámból a telefonomat, elindítottam a táncunkat és átadtam neki a telefont. Mindannyian a telefonom köré gyűltek és miközben a három perces videót nézték röviden összefoglaltam nekik a tegnapi napot, de nem kezdtem el áradozni. Egyrészt azért, mert magamnak akartam megtartani, másrészt pedig nem szerettem volna, ha a többiek rosszul érzik magukat, amiért jól szórakoztunk Krisztiánnal.

-         Akkor erre kellettek a ruhák – adta vissza a telefont Melissza. – Nagyon kreatív vagy és figyelsz a részletekre!

-         Sokszor a legjelentéktelenebb dolgoknak van a legnagyobb jelentőségük – mosolyogtam vissza rá aztán ránéztem a stylistra. – Mit hoztál nekem? – kérdeztem vidáman.

-         Imádni fogod – csillant fel a tekintete.

Tényleg imádtam. A ruha, amit ezúttal viseltem sötétkék színű volt, háromnegyed ujjas, ejtett vállal, derék tájon húzott, onnantól pedig lágy esésű volt. A ruha combközépig ért, tartozott hozzá egy fekete öv is, valamint egy sötétkék magassarkú, ami fantasztikusan festett a lábamon. A sminkemet Melissza készítette el, fantasztikusan bánt az ecsettel, és amikor a tükörbe pillantottam alig ismertem magamra. Melissza nem tett rám sok sminket, de mégis egy csodát művelt velem. Cserébe én befontam a haját és apró világoskék virágokat tűztem bele, amik jól mentek a világoskék, combközépig felhasított tapadós ruhájához, a sajátomat pedig félkontyba rendeztem és egy sötétkék szalaggal megkötöttem. A szalonban lévő hatalmas tükör előtt rengeteg fényképet készítettünk, és amikor visszanéztük őket kisé csodálkozva gondoltam vissza arra, hogy egy héttel ezelőtt mennyire nem volt kedvem az egészhez. Akkor a kanapén ülve könyvet olvastam, most pedig a tükör előtt pózoltam Melisszával és Tündivel, aki ezúttal sokkal jobban választott magának ruhát. A telefonból felpillantva észrevettem, hogy a stylist éppen menni készül, így sietősen felpattantam és utána siettem. A kocsinál értem utol, a lábam majdnem kiment annyira siettem.

-         Várj! – kiáltottam, mire csodálkozva felpillantott.

-         Igen?

-         Megrendelésre hozol ruhát? – kérdeztem visszafojtott lélegzettel.

-         Hát… nem tudom, hogy egy hét alatt sikerülne – húzta el a száját habozva. – Milyen ruháról lenne szó? – kérdezte a csalódott arcomat látva.

-         Egy Misspap koktélruháról, ami orgona lila, mélyen dekoltált, nyakba lehet megkötni – magyaráztam.

A stylist a homlokát ráncolva vett elő a táskájából egy noteszt, feljegyzett valamit, aztán rám nézett és elmosolyodott.

-         Megteszek minden tőlem telhetőt! Mindenáron orgona lila legyen?

-         Igen az nagyon fontos!

-         Sejtem miért. Laura is azt viselte a partyn, amikor megkérték a kezét – mosolygott rám sejtelmesen.

-         Hát igen, figyelek a részletekre – vontam meg a vállam. – Nagyon szépen köszönöm – öleltem át szorosan.

Addig álltam a teraszajtóban, míg el nem hajtottak, aztán megfordultam és visszamentem a szalonba, ami teljesen üres volt.

-         Hoppá – szaladt ki a számon, majd kibújtam a magassarkúból, és kiszaladtam a bejárati ajtón az udvarra, ahol mindenki rám várt. – Itt vagyok – szaladtam el Krisztián és Zalán előtt, majd Melissza mellett megállva, lihegve visszavettem a magassarkút.

Krisztián rázkódó vállal figyelt, és amikor a tekintetünk találkozott rám kacsintott. Elvigyorodtam, megigazítottam a hajamat, aztán a csuklómon lévő karkötőhöz nyúltam, amin már rajta volt a lakat. Szerettem volna, ha a lakat mellé felkerül a kulcs is, majd később a szív és a végtelen jel is. Most már nem akartam haza menni, addig semmiképpen, míg magamra nem öltöm az orgona lila ruhát. Esélyesnek éreztem magam Krisztiánnál, ugyanakkor biztos voltam benne, ha oda kerül, a sor lemondok Krisztiánról Melissza javára. A büszkeségem nem engedte volna meg, hogy kivárjam kit választ Krisztián kettőnk közül. Ha engem választ az a döntés legyen határozott és ne agyaljon rajta napokig, mert akkor az érzelmei nem is olyan erősek az irányomba.

-         Na, most, hogy már mind itt vagyunk. Megnyitom a harmadik medálceremóniát. Krisztián kérlek, összegezd az elmúlt egy hetet, és add át a kulcsokat azoknak a hölgyeknek, akiket szeretnél itt tudni továbbra is – fordult Zalán Krisztián felé.

-         Mozgalmas egy hét van mögöttünk, már két hete ismerlek titeket, és ez idő alatt voltak, akikhez közelebb kerültem és voltak, akiknél elmúlt a kezdetben érzett varázs. Az első medált az a lány kapja, aki az elmúlt egy hétben rengeteget segített nekem, aki rengetegszer megnevettetett, és akivel tegnap életem egyik legjobb napját töltöttem el. Adrienn elfogadod tőlem a kulcsot?

Nem hittem volna, hogy elsőként fog választani engem, ezért meglepetten sétáltam oda hozzá és kisé piros arccal hagytam, hogy feltegye a kulcsot a lakat mellé. Mikor a medál a helyére került, a kezemet tartó keze, felcsúszott a könyökömre és maga felé húzott. Mielőtt megakadályozhattam volna, ajka egy futó pillanatra az ajkamra simult, aztán maga mellé húzott és a következő medálért nyúlt. Lesütött szemmel ácsorogtam, közben éreztem magamon a többiek tekintetét, de aztán megráztam a fejem és bátran szembe néztem velük. Mit szégyenkezek? Miért érezzem szarul magam, mikor fordított esetben ők sem törődnének az érzelmeimmel? Nem lepett meg Anna és Lizi irigy tekintete, ahogy Melissza mosolya sem, aki izgatottan mosolygott rám, amikor találkozott a tekintetünk. Rengeteg kérdése lesz hozzám, az tuti. De vajon készen állok rá, hogy az érzéseimről beszélgessek egy riválisommal?

-         A második medált az a lány kapja, akihez a héten nagyon közel kerültem, aki elvarázsolt a világhoz való hozzá állásával. Tündi elfogadod a kulcsot?

Tátott szájjal fordultam Krisztián felé, aki mosolyogva figyelte a felé közeledő Tündit, majd megpuszilta az arcát, aztán rám nézett, mivel folyamatosan az oldalát bökdöstem.

-         Te idióta! Mi van Melisszával? – tátogtam idegesen.

-         Nyugalom! – suttogta vissza és a kezébe vette a harmadik kulcsot.

Rémülten pillantottam Melissza felé, aki bizakodva állt, tekintetét Krisztiánra szegezte, majd rám nézett. Idegesen böktem Krisztián felé, majd elhúztam a kezem a nyakam előtt és újra Krisztiánra böktem. Halvány mosollyal az arcán rázta meg a fejét, én pedig buzgón bólogatni kezdtem és erősen oldalba könyököltem a mellettem álló férfit, mire a tekintete újra rám rebbent és szórakozottan megcsóválta a fejét.

-         A harmadik medált annak a lánynak szánom, akivel mindenről, de tényleg mindenről lehet beszélni. Ő az, aki folyton érdeklődik arról, hogy milyen volt a randim és meghallgat, ha kétségeim vannak. Melissza elfogadnád a kulcsot?

Elégedetten bólintottam, majd amint Melissza megkapta a kulcsot és egy puszit a szája sarkából, a nyakába ugrottam, ő pedig felnevetett aztán elcsendesedtünk. Már csak egy kulcs várt a gazdájára, velünk szemben pedig még hárman álltak. Anna, Lizi és Zsuzsi. Közülük, csak egy valaki fog ma itt maradni, a másik két személy távozni fog.

-         A negyedik kulcs azé a lányé, akit még nem ismerek eléggé, de szeretném jobban megismerni, mert elvarázsolt, így adok egy esélyt kettőnknek. Anna elfogadod a kulcsot?

Próbáltam nem mutatni mennyire nem tetszik a döntése. Sokkal jobb lett volna, ha Zsuzsit választja és akkor Anna és Lizi együtt eltűnhettek volna a villából. Tök jó kis csapat alakult volna ki nélkülük, de sajnos nem az én döntésem volt. Anna szoros öleléssel köszönte meg Krisztiánnak, hogy őt választotta negyedik lánynak, majd Krisztián végignézett rajtunk, aztán elindult Zsuzsi és Lizi felé, hogy elbúcsúzzon tőlük.

-         Gratulálok – mosolyogtam rá Annára.

-         Köszi, én is nektek – válaszolta futó mosoly kíséretében.

Egy ideig még ott ácsorogtunk néma csendben, aztán én megbontottam a négyesünket és elindultam a stég felé. A stég szélénél lekaptam a magassarkút és mezítláb sétáltam végig, aztán leültem a végébe és a vízbe lógattam a lábamat. A gondolataimba merülve lóbáltam a lábamat, figyeltem, ahogy a víz felkavarodik a lábaim körül, aztán a kivilágított óriáskerékre néztem.

-         Jövőhéten elviszlek – ígérte Krisztián leülve mellém.

-         De csak akkor, ha addig a kamerást el küldöd lángost enni – mosolyogtam rá.

Krisztián vigyorogva biccentett, megfogta a kezem és belehúzott az ölébe. Hátam a mellkasának simult, fejemet a vállának döntöttem és behunyt szemmel hallgattam a strandról ide szűrődő zenét.

-         Ígérd meg, hogy az utolsó randinkon a pavilonhoz viszel – kértem csendesen.

Krisztián szorosabban ölelt magához, ajka a nyakamra simult és apró puszikkal hintette tele az érzékeny területet. Oldalra fordítottam a fejem, mire az ajka azonnal az ajkamra simult, keze a nyakamra csúszott. Beleremegtem a csókba, a szívem meglódult, kezem a nyaka köré fonódott, testem magától mozdult és már az ölében is ültem. Lélegzetvételünk elkeveredett, csókunk egyre szenvedélyesebb lett, kezünk egyre követelőbben járta be a másik testét.

-         Kicsinálsz – súgta a számba, mire elmosolyodtam és a nyakára tapasztottam az ajkam, lágyan megszívtam a bőrt, miközben ujjaimmal a tarkóját masszíroztam. – Adri – sóhajtotta a nevemet.

Kuncogva hagytam abba a kínzását és hátra húzódva a szemébe néztem. Tekintetét az ajkamra szegezte, majd a szemembe nézett, közelebb húzott magához, mígnem a merevedő férfiasságán ültem. Elakadt a lélegzetem, a tompa lüktetés felerősödött, és amikor Krisztián megmozdította a csípőjét azt hittem felrobbanok. Még bugyin keresztül is ingerlően hatott rám, mi lett volna, ha az sincs rajtam?

-         Hagyd abba – kértem nagy nehezen.

-         Miért?

-         Mert menstruálok, te hülye – boxoltam a vállába és lemásztam az öléből.

-         Te másztál az ölembe, én csak egy ártatlan csókot adtam – vigyorodott el.

-         Nagyon nyeregben érzed, magad úgy látom – álltam fel zavartan és felkaptam a magassarkút.

Krisztián mosolyogva állt fel, felém nyújtotta a kezét, de én elsiettem mellette. Nem volt sok előnyöm, nagyon hamar beért engem, elkapta a derekam és beleharapott a nyakamba.

-         Miért is sietsz ennyire?

-         Hogy kielégítsem magam – vágtam rá kapásból.

-         Tényleg? – kérdezte zavartan.

-         Nem! Szeretnék megfürödni és aludni! Összesen két órát aludtam, és ha most nem engedsz, el nagyon nyűgös leszek – magyaráztam.

Krisztián sokat sejtően mosolyogva kísért fel a szobámba, majd magához húzott és hosszasan megcsókolt. A mosolya és a csókja járt a fejemben, miközben nyakig merültem a forró vízben és életemben először magamhoz nyúltam.