Kétszer öltöztem át, mielőtt csatlakoztam volna a többiekhez. Addigra ők már kihordták a műanyag székeket a bográcsoló köré, Melissza uborkát, paprikát és paradicsomot vagdosott a konyhában, mellette Krisztián vágta el precízen a szalonnát és tűzte fel őket a nyárs botra, közbe pedig hangosan nevettek valamin. Megtorpantam az ajtóban hezitáltam, hogy bemenjek-e hozzájuk, vagy forduljak sarkon és menjek ki az udvarra, de mire eldöntöttem, hogy lelépek Krisztián észrevett engem és elvigyorodott. Görcsbe rándult a gyomrom, ettől a mosolytól. Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy nem tetszik Krisztiánnak ez az éne, tényleg nem tetszett. Az, akit én megismertem, nem lesett volna meg engem. Szótlanul léptem oda a hűtőhöz, kivettem annyi sört, amennyit csak tudtam, a csípőmmel belöktem a hűtőajtót és kisiettem a házból. Melissza futva jött utánam és nagy hévvel lefékezett előttem.

-         Mi a gond? – szegezte nekem a kérdést.

-         Hogyan? – ráncoltam a homlokom.

-         Hát csak olyan furcsán néztél Krisztiánra. Történt valami? Vagy féltékeny vagy, hogy kettesben voltunk? Kérlek, mond, el mi van! Simán lemondok róla miattad, nem probléma!

-         Semmi ilyenről nincs szó – ráztam meg a fejem döbbenten. – Csak… bent volt a szobámban, amikor átöltöztem és ez nem tetszik. Mert meglesett és… nekem ez nem jön be. Ő meg most úgy vigyorog rám, mintha valami vásári hús lennék és azzal, hogy látott meztelenül, mintha felhatalmazva érezné magát arra, hogy… - akadt el a szavam.

-         Édesem, ez nem olyan nagy probléma – simította meg a karom.

-         Nekem az! – húztam el a karom és folytattam az utamat.

A söröket letettem a napernyő alá, az asztalra, felbontottam egyet és a stég felé indultam, hogy magányomban megigyam. Nem szerettem a sima sört, de mivel csak ez volt kénytelen voltam beérni ennyivel. Pár perccel később Krisztián ült le mellém.

-         Melissza utánad küldött, mondván engeszteljelek ki. Mit tettem, amiről nem tudok, hogy megtettem? – szegezte nekem a kérdést.

-         Semmit – szorítottam össze a számat.

-         Igen én is így emlékszek, hogy semmit! De valamiért mégis haragszol rám!

-         Ha meztelen nőket akarsz nézegetni, akkor vegyél magadnak egy Playboy magazint, de engem hagyj békén – fakadtam ki.

Krisztián kikerekedett szemekkel meredt rám, aztán hitetlenkedve felnevetett és beletúrt a hajába.

-         Ez most komoly? Azért haragszol, mert láttalak meztelenül? Nem vagy apáca, hogy halálos bűn legyen és én se vagyok pap!

-         Na, nem mondod – morogtam. – Nem érzem jól magam, ha úgy méregetsz…

-         Hogy úgy?

-         Úgy mintha…

-         Mintha kívánnálak? Úgy nézlek, mint akit nem hagyott hidegen a látvány? Férfi vagyok Adrienn, te jó ég!

-         Nem, te úgy nézel, engem mintha vásári hús lennék! Mintha nem látnál mást, csak azt, hogy meztelen vagyok és kurvára elvetted tőlem a döntést. Kurvára nem vetted figyelembe, hogy én mit akarok, hogy mikor állok rá készen – csuklott el a hangom.

-         Vásári hús? Komolyan ennyit nézel ki belőlem? Bocsánat, hogy meg akartalak lepni és odafagytam, amikor bejöttél és vetkőzni kezdtél. Én kérek bocsánatot, hogy el akartam elsőként mondani neked, hogy hova megyünk holnap! Mint mondtam férfi vagyok, nem valami élettelen tárgy!

Könnyes szemekkel öleltem át a térdemet és nem néztem rá. Mégis, hogy magyarázzam el neki, hogy nekem a testi dolgok sokat jelentenek? Hogy nekem nem könnyű megnyílnom? Hogy szégyellem a bőrömön végig futó terhességi csíkokat, amiket fiatalabb koromban szereztem, amikor hirtelen meghíztam a sok chips miatt? A férfiak ezt egyáltalán nem értik és Krisztián se értene meg engem. Valószínűleg tényleg túlreagálom, de soha nem volt még dolgom férfivel, senki nem látott még meztelenül és Krisztián elvette tőlem a döntést, hogy én mutassam meg neki magam. Könnyek peregtek végig az arcomon, megpróbáltam hangtalanul sírni, de a vállam rázkódása elárult.

-         Most miért sírsz? – kérdezte csendesen.

-         Nem számít – suttogtam.

-         Ne mondogasd, hogy nem számít! – csattant fel, mire összerezzentem. – Ne haragudj csak… kérlek, mond el, hogy mi a baj. Bántott valaki? Kritizálta a testedet? Adri gyönyörű vagy! Gyönyörű!

-         Elvetted tőlem a lehetőséget, hogy én döntsem el, mikor lát egy férfi életemben először meztelenül! – robbant ki belőlem.

-         Ó – szólalt meg hosszas hallgatás után. – Én azt hittem, hogy te már…

-         Nem – húztam keserű mosolyra a számat.

Nem mertem rápillantani, nem akartam látni, a megvető tekintetét. Eleget láttam már ahhoz, hogy tudjam, hogy a férfiak utálják azt, ha a nő szűz. Általában azok, akik nem terveznek hosszú távra, ettől mindig meghátrálnak. Egy nő elsőjének lenni sokat jelent, és az, aki nem gondolja komolyan, simán ejti szerencsétlen csajt, amiért még szűz. Talán mostantól Krisztián se fogja keresni a társaságomat, mert tiszta vagyok, a kis szűzlány, és nincs kedve vesződni velem. Krisztián gyengéden megfogta a derekam és maga felé húzott, hátam a mellkasának simult, karját összekulcsolta a hasam előtt, fejét a hajamba fúrta.

-         Ne sírj – kérte csendesen. – Utálom, ha sírsz!

-         Nem sírok – bizonygattam nagyokat nyelve.

-         Hazudós! Olyan tapasztaltnak tűnsz pedig, olyannak, aki tudja, mit akar és…

-         Köszönd ezt magadnak! – vágtam a szavába. – Tetszett, amit leírtál a könyveidben, és utáltam azokat, amikor a csávó úgy bánt a lánnyal, mint valami törékeny kis tárgyal. Nekem nem kell a babusgatás, néha jól esik, de azt akarom, hogy igazán hozzám érjenek, hogy ne féljenek attól, hogy mikor okoznak fájdalmat.

-         Nem tetszik a többes szám.

-         Nyilván nem fogok rólad beszélni – morogtam. – Menjünk kajálni – bontakoztam ki az öleléséből.

-         Nem! – húzott vissza magához. – Beszélgessünk még! Sajnálom, hogy megbabonázott a látványod!

-         De ne babonázzon meg – nyögtem ki.

-         Miért ne?

-         Mert ne!

-         Konkrét okot mondj!

-         Konkrét okot akarsz? Rendben! Nem akarom, hogy elveszítsük a fejünket és, úgy veszítsem el a szüzességem, hogy nem a megfelelő emberrel történt! A többieknek nincs vesztenivalójuk, nekem viszont van, és le merném fogadni, hogy te is a könnyebb utat fogod választani, hogy kielégítsed a vágyaidat!

-         Néha azért megválogathatnád a szavaidat – mondta komoran és elengedett.

Azonnal felpattantam és hátra se nézve végig siettem a stégen és csatlakoztam a csajokhoz.

-         Nincs egy nap dráma nélkül – sóhajtott fel Melissza az arcomat látva.

Morcosan dobáltam a számba az uborkát és Krisztián felé pillantottam, aki csatlakozott hozzánk, leült Anna mellé és csak meredt maga elé, majd rám nézett mintha érezte volna, hogy figyelem. Két héttel ezelőtt még örültem volna ennek a tekintetnek, mert az azt jelentette, hogy mehetek haza, most viszont úgy ért Krisztián jeges tekintete, mint egy alapos gyomron rúgás. Most először nézett rám haraggal a szemében, távolságtartóan, majd elkapta rólam a tekintetét és válaszolt Annának, ajka azonnal mosolyra húzódott. Lesütöttem a szemem, eltoltam magamtól a zöldéges tálcát és elővettem a telefonomat. Fogalmam se volt, hogy kivel akarok beszélni, hogy kinek mondhatnám el azt, ami bennem dúl, anélkül, hogy hosszasan magyarázkodnom kéne. Végül úgy döntöttem írok Timinek és Ritának is, Zoénak nem szerettem volna, mert ő tuti felhív és akkor mindennek vége lesz! Ha Zoé ad tanácsot, akkor én hallgatok rá és Krisztián ágyába ugrok, másnap pedig megbánom. Azért Zoénak is írtam, hogy ne legyen rám dühös. Küldtem neki rengeteg képet és beszámoltam a napomról. Meséltem neki, a régi gyerekkori barátomról, vagyis Melisszáról, aztán megnéztem, amit Timi írt. Szerinte kicsit erős volt, amit Krisztián fejéhez vágtam és, hogy kérjek tőle azonnal bocsánatot, Rita viszont azt írta, hogy várjam, meg amíg lenyugszik és holnap vagy pedig este a közös írás során engeszteljem ki, de ne azzal, hogy neki adom magam. Amúgy ez érdekes mindhárman már 16 17 évesen elveszítették a szüzességüket, pár hónapos kapcsolat után, amiről azt gondolták örökké tart, az én szüzességemet viszont védelmezik, és azt szajkózzák, hogy kizárólag akkor tegyem meg, ha ezer százalékosan biztos vagyok benne és legalább egy éve járunk már!

-         Na – bökött oldalba Melissza. – Tedd le azt a telefont és csatlakozz hozzánk! – nógatott.

-         Nincs kedvem – csóváltam meg a fejem.

-         És mi lesz a nagy bejelentéssel?

-         Mondd el neki, ha szeretnéd – vontam meg a vállam. – Én megyek és lefekszek.

-         Ne csináld már! Adri!

-         Csak rontom a hangulatot.

-         Mert szerinted ő nem? – biccentett Krisztián felé, aki egykedvűen forgatta a nyárspálcát, majd felpillantott és rám nézett.

Elkaptam róla a tekintetem, felpattantam és figyelmen kívül hagytam Mellani könyörgését. Terveim szerint sétáltam volna egy nagyot az utcán, de még el sem értem a kaput, amikor Krisztián elém vágott és a kapunak vetette a hátát.

-         Nem fogok még egyszer aggódni érted – közölte.

-         Nem kértelek rá, hogy aggódj!

-         Általában ez így szokás. Aggódunk azért, aki fontos nekünk. De ezt te nem értheted, hisz nem a megfelelő személy vagyok – sziszegte.

-         Megragadtad a lényeget – biccentettem.

-         Bocs tényleg, az volt a lényeg, hogy megdugom, mondjuk Tündit, mert téged nem lehet. Te bármikor meg bántódhatsz, felkaphatod a vizet, de közbe észre se veszed hányszor meg bántasz engem, és ha még haragudni merészelek rád, eléred azt, hogy még én érezzem magam szarul, amiért haragszom rád! Állandóan megpróbálsz eltaszítani magadtól, és tönkre tenni azt, amit eddig elértünk!

Elkaptam róla a tekintetemet és a karomat kezdtem el dörzsölni. Valószínűleg Krisztián arra várt, hogy bocsánatot kérjek tőle, de nem fogom megtenni. Talán tényleg erősen fogalmaztam, de akkor is igaz volt, amit mondtam. Nem akartam úgy lefeküdni vele, hogy a jövőnk bizonytalan volt. Mert ma lefekszik velem, holnap pedig Melisszának vall szerelmet. Néztem a tavalyi évadból részleteket és láttam mennyire összetört az a lány, akivel lefeküdt az akkori sztár, majd az utolsó ceremónián, közölte vele, hogy nem szeretett bele.

-         Én megmondtam, hogy nem kéne bent tartanod! Akkor most nem okoznék neked felesleges fejfájást! Igen könnyen felkapom, a vizet igen lehet, hogy olykor rosszul fogalmazok, de mindezzel csak magamat védem! Mert nem akarok összetörni! Tudtam, a legelején tudtam, hogy ennek csak sírás lehet a vége, és meg akartam kímélni magam a fájdalomtól, de te nem hagytad! Itt tartottál engem!

-         Mikor fog eljönni az a pillanat, amikor végre elhiszed, nem okoznék neked fájdalmat és nem törnélek össze?

-         Majd ha vége ennek a műsornak – húztam szomorú mosolyra a számat. – Sajnálom, de nekem ez nem megy, csak legyen vége és hagy menjek haza.

-         Akkor menj! – robbant ki belőle. – Folyton ezt hajtogatod, hogy haza akarsz menni! Akkor menj! Add fel! Add fel, azt, ami kettőnk között van! Válaszd a könnyebb utat – mért végig csalódottan és elsétált mellettem.

Nagyokat nyelve néztem a távolodó alakja után és most már biztosan éreztem azt, hogy elcsesztem. Totálisan elcsesztem mindent. Mint mindig.