Nagyokat nyújtózkodva, kómásan résnyire nyitott szemekkel meredtem a plafon irányába, majd 21. századi fiatal nő lévén, az első dolgom az volt, hogy le csekkoljam a közösségi médiát, nehogy aztán valami nélkülem történjen a nagyvilágban. Unottan görgettem a Facebookot, ami semmi újat nem mutatott. A legtöbben már elkezdték posztolni a nyaralós fényképeiket, hogy ebben az évben Horvátországba vannak, vagy egyenesen a Maldív szigeteken, ehhez képest jó, ha én idén eljutok a Balatonra, vagy talán még oda sem. De már régen túl voltam azon, hogy irigykedjek ilyen kis semmiségek miatt. Mostanában leginkább azokra irigykedtem, akik nálam jó pár évvel fiatalabbak voltak, mégis megjelent már jó pár kötetük. Nem értettem, hogy nekik mégis honnan van elég pénzük erre, egy könyvet kiadni nem olcsó mulatság. Aztán mikor elolvastam ezeknek a tiniknek a regényeit, csak még jobban összezavarodtam. Nem voltam szakértő, de tisztán láttam az írásaikon, hogy nem fordítottak rá, nagy figyelmet. Írtak, írtak, de az igeidőket folyton váltogatták, értelmetlen rövidítéseket használtak, ráadásul a többségnek olyan nehéz, olyan erőltetett szövege volt. Persze akadtak kivételek, de ha a kezembe vettem egy 16 éves könyvét, legszívesebben azonnal le is tettem volna. A Facebookról, aztán átváltottam Instára, megnéztem a kedvenc hírességeim legújabb storyját, majd meghallgattam Olivia Rodrigo legújabb dalát, aztán ránéztem az e-mail-re és kikerekedett a szemem. Tátott szájjal nyitottam meg a Sztárszerelem honlapjáról érkezett e-mailt.

Kedves Bartha Adrienn!

Jelentkezését elfogadtuk a hamarosan kezdődő Sztárszerelem című valóságshowba, hogy 19 másik hölggyel együtt ringbe szálljon, és elnyerje a híres író Molnár Krisztián szívét. Az indulás napján, négy órára egy limuzin fog érkezni önért, ami elviszi a célállomásra, ahol részt vesz az első állófogadáson. Itt megismerkedhet a versenytársaival és lesz lehetősége Krisztiánnal is beszélni. A verseny négy héten keresztül fog tartani, hogy a legvégén csak az maradjon, akibe Krisztián szerelmes lesz. Megjelenés elegáns estélyi ruhában.

Az indulás: július 1-je 16:00

Ha további kérdése van, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot, az alábbi e-mail címen, vagy telefonszámon.

További szép napot!

Sztárszerelem csapata.

-         Ilyen nincs – röhögtem el magam hitetlenkedve és tanácstalanul meredtem a kezembe tartott készülékre. – Oké, ide kellenek a csajok – motyogtam magam elé és már indítottam is a videohívást, bízva abban, hogy valaki ébren van már.

Miattuk volt ez most, ők bíztattak, hogy jelentkezzek erre a hülyeségre, szóval nekik is kell segíteni, megoldani ezt a problémát. Miközben arra vártam, hogy valaki fogadja a hívást, visszagondoltam arra a bizonyos szombat esti házibulira. Nem voltunk sokan, csak mi négyen csajok, akik együtt ünnepelték meg a sikeres diploma szerzést. Nem igazán jártunk el bulikba, inkább otthon buliztunk, de azt nagyon. Az asztal tele volt piával és nasival, a zene bömbölt és pasikat pontoztunk a Tinderen. Vagy inkább lepontoztuk őket, mert egy normális sem akadt közöttük. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy éppen arról panaszkodtam a csajoknak, hogy Krisztián, miért ilyen hülye, hogy elvállalt egy ilyen felkérést, hogy szerepeljen a Sztárszerelemben. Rengeteg könyve megjelent már, így meg tudott élni az írásból, mellé pedig átkozottul jól nézett ki és nagyon nem értettem, hogy mi szüksége van egy ilyen társkeresőre. Simán tudott volna magának barátnőt találni, nincs szüksége egy ilyen hülyeségre. Ezer meg egy csaj szokott sorban állni a dedikálásain, bárkire rábökhetett volna, hogy na, most veled elmegyek randizni. Kb. a kettő tökre ugyanaz, csak itt majd nem egy csajjal is smárolni fog a kamerák előtt.

-         Miért nem jelentkezel? – vetette fel Rita, aki éppen a pultnál keverte a csoda koktélját.

Hisztérikus nevetés robbant ki belőlem, és a laptop előtt ülve úgy meredtem rá, mintha hirtelen plusz két fejet és plusz négy kezet növesztett volna. Világ életemben utáltam az ilyen műsorokat, tavaly is, amikor véletlenül a műsorra kapcsoltam, vagy szembe jött velem a közösségi oldalon, azonnal elkapcsoltam. Tőlem nagyon távol állt az ilyen, nem tudtam magamról elképzelni, hogy több más csajjal együtt versengjek ugyanazért a pasiért, csakis a nézők szórakoztatása miatt. Pláne, hogy ha én elmentem volna egy ilyenre, úgy kiátkoztam volna az összes csajt, kissé féltékeny típus voltam, na.

-         De tényleg, ez jó ötlet – ült fel az ágyon Zoé. – Jelentkezz, nem veszítesz vele semmit, ha megteszed.

-         Ma éjfél a határidő, tuti, hogy már meg vannak a csajok.

-         És akkor? Szórakozunk egy jót legalább – lökött félre, és lehuppant a székembe. – Na, lássuk csak. Itt azt írja, hogy küld el az öt legjobb fényképedet, írd le, hogy miért gondolod úgy, hogy te vagy a tökéletes Krisztián számára, írd le, hogy mik a hobbijaid stb… - legyintett Zoé.

-         Ez tiszta hülyeség – ingattam a fejem Zoé mellett állva.

-         Nem! Ez egy nagyon jó buli! Csajok gyertek, segítsetek képeket választani – hívta a többieket.

Zoé, Rita és Timi teljesen átvették az irányítást és egymás szavába vágva magyarázták, hogy szerintük melyik képet küldjem be. Timi elmondása szerint muszáj olyan képeket küldenem, ami kihangsúlyozza a testem vonalait, és a lehető legtöbbet mutatja, szóval ő a bikinis képemre szavazott, amit a Lupa Beachen készített rólam és nagyon büszke volt rá. Való igaz a kép tényleg jól sikerült, a hintán ültem, a fekete bikinimben, aminek egyik pántja lecsúszott és belenevettem a kamerába. Rita azt szerette volna ha beküldem azt a képet, amin látszik, hogy milyen jó fej vagyok, aki mindenben benne van, ezért a kiválasztott képek között landolt az a fotó, ami a Tesco parkolójában készült, és a bevásárló kocsiban ültem, a nyelvemet kinyújtva, mind két kezemet a magasba emelve. A harmadik képet Zoé választotta ki és ő a többiekkel ellentétben alaposan megfontolta a dolgot, végül arra a képre esett a választása, ami nem is olyan régen készült. A Színház és Filmművészeti egyetem előtt voltam, friss diplomával a kezemben és Zoé lőtt rólam egy tökéletes képet, amin felugrottam és valami csoda folytán nem lett homályos, és még hülye fejet se vágtam. Mosolyogtam és a mosolyom azt sugallta, hogy megcsináltam, reszkess világ!

-         Most te jössz. Az utolsó két képet te választod ki – fordult felém Zoé.

-         Muszáj ezt csinálni? – kérdeztem kedvtelenül és megragadtam az egeret.

A rólam készült képeket nézegetve, megpróbáltam elképzelni, hogy vajon melyik képem keltené fel Molnár Krisztián a híres író figyelmét. Szinte biztos voltam benne, hogy a legtöbb csaj tökéletes sminkben, tökéletes ruhában pózoló képekkel árasztotta el a Sztárszerelem szerkesztőit. Én nem szerettem volna beállni a sorba. A képeket figyelve kiválasztottam először azt a képet, amin kócos hajjal, egy bögre kávéval a kezemben olvastam az olvasó sarkamban, valamint azt a fényképet, ami otthon készült a falunkban karácsonykor. A képet apa készítette, amikor a shiba inunk Dolfi lerohant, és nyáltengerrel borította be az arcom, én pedig nevetve engedtem neki. Tudtam, hogy ha Krisztián meglátja ezeket a képeket, az első három képen csak át fog siklani a tekintet, ám az utolsó kettőnél elidőzik a tekintete. Hogy megtudja, milyen könyvet olvasok, hogy a könyvespolcomat figyelje, a saját köteteit keresve, az utolsó képet meg azért fogja nézni, mert neki is van egy kutyája, és aki szereti a kutyákat, az azonnal tudja, hogy igazi kapcsolat van közöttük, vagy a kép csak azért készült, mert jól néz, ki ha az ember a házikedvencével pózol.

-         Ne már Adri, Krisztián ki fog ábrándulni. Van sokkal jobb olvasó képed, amin nem vagy kócos – ellenkezett Timi.

-         Ez vagyok én – tártam szét a karom. – Na, engedjetek – löktem meg Zoét, aki átadta a helyét. – Lássuk. Miért gondolod, hogy te vagy Krisztián számára az igazi?

-         Mert amellett, hogy dögös vagy, agyad is van, ami nagy erény – röhögött fel Rita.

-         Na, hagyd az írót kibontakozni – szólt rá Zoé.

A homlokomat ráncolva alaposan átgondoltam a kérdést, aztán elkezdtem írni.

Nem gondolom, hogy én lennék Krisztián számára az igazi, de úgy gondolom, mindenki megérdemel egy lehetőséget, hogy az igazivá váljon számára. Én nem tudhatom, hogy Krisztiánnak milyen nőre van szüksége maga mellett, így nem mondhatom magamra azt, hogy én vagyok számára a tökéletes nő. Mert nem vagyok az, nem létezik olyan, hogy tökéletes.

-         Ez olyan kiábrándító – sóhajtott fel Rita.

-         Miért?

-         Mert, az írásodból látszik, hogy meg sem akarod őt ismerni, hogy csak kényszerből jelentkezel.

-         Szerintem nem. Így marad! Úgyse lesz belőle semmi, de ha már csinálom, akkor önmagam leszek – szögeztem le.

-         Nézzük a következő kérdést. Hogyan képzeled el az életedet 5 év múlva Krisztiánnal?

-         Egymás mellett ülünk az ágyban és a saját kéziratunkon dolgozunk – vágtam rá habozás nélkül, a csajok pedig felnevettek.

-         Aztán ki is próbáljátok, amit leírtatok – kuncogott fel Zoé. – Tényleg milyen menő lenne már. Krisztián kigondol egy szex jelenetet, és egyet gondolva megkér, hogy próbáljátok ki, hogy jobban át tudja adni az érzést.

Vörös arccal meredtem magam elé, és hála Zoénak a fantáziám azonnal beindult. Hogy eltereljem a figyelmemet a következő kérdésnek szenteltem a figyelmem, ami arra kért, hogy jelöljem meg a felsorolt hobbik közül a kedvenceimet. Automatikusan jelöltem meg az írást és az olvasást, majd a sütést és a kirándulást is. A következő és egyben utolsó kérdés, az volt, hogy jellemezzem magam pár szóban.

Ami a szívemen az a számon. Ha valakit megkedvelek akár a tűzbe is mennék érte, viszont ha elárul, én leszek a tűz, ami felemészti. Frissen szerzett diplomám van forgatókönyvírásból és a nagy álmom, hogy egy napon, a vörös szőnyegen sétáljak végig, mint elismert forgatókönyvíró és író. Keresem az igazit, de soha nem erőltetek semmit, ha nincs első percben kémia, akkor az, veszett ügy.

-         Hát én nem jönnék össze veled – lökte el magát az asztaltól Rita és visszatért a koktéljához.

-         Én se veled – nyugtattam meg, aztán a vállamat megvontam és elküldtem a jelentkezési lapot.

Bár ne tettem volna meg. Idegesen meredtem a telefonomra, amin még senki sem fogadta a video hívás kérelmemet. Persze, tök nyilvánvaló, hogy amikor szükség lenne rájuk, mind felszívódnak. Átkozódva másztam ki az ágyból, a konyhába botorkáltam, kivettem a szekrényből a kapszulás dobozt, találomra kiválasztottam egyet, aztán betettem a kávéfőzőbe, alá a kedvenc bögrémet, és míg arra vártam, hogy a kávém elkészüljön újra átolvastam a kapott e-mailt. Esküszöm az elmúlt pár napban, teljesen megfeledkeztem erről a hülyeségről, mégpedig azért mert tudtam, hogy lehetetlen az, hogy beválogassanak fél tizenkettőkor, fél órával a lezárás előtt. Erre most itt volt ez a hülye e-mail, ami szerint holnap után megérkezik elém egy limuzin, ami elvisz, engem ki tudja hova.

-         Nem hiszem el, hogy még mind alszanak – túrtam bele a hajamba, majd ötlet híján megcsörgettem Zoét a mobilján, kockáztatva azt, hogy elküld engem a francba, amiért felébresztettem.

Mint számítottam rá, nagy sokára vette csak fel és változatos módon elküldött engem jó messzire.

-         Azonnal indulok, csak előtte mond meg, hogy mit csináljak! Visszaírtak!

-         A filmesek? Tetszett nekik a forgatókönyv ötleted? Jézusom ez nagyszerű hír – kiáltott fel boldogan. – Figyeld meg hamarosan Hollywoodi csillag leszel és olyanokkal vacsorázol együtt, mint Nolan Gerald Funk, akkor Dwayne Johnson, Patrick Schwarzenegger és dobpergés Chris Hemsworth.

-         Gondolod akkor ilyen kétségbe esett lennék? Amazok írtak vissza. A Sztárszerelem, holnap után jön értem egy limuzin, ami elvisz engem valami hülye villába – nyöszörögtem, majd idegességemben meggondolatlanul belekortyoltam a forró kávéba. – A picsába – lábadt könnybe a szemem és gyorsan ittam egy pohár hideg vizet.

-         Beválogattak? – visított fel és azt hiszem ennek a hírnek jobban örült, mint annak, hogy visszaírt a világ egyik legjobb filmipara.

Kicsit fájt, mert az előbbi egy hatalmas nagy baromság volt, az utóbbi pedig egy hatalmas nagy, lehetőség lett volna, már amennyiben küldtek volna bármiféle választ is, de sehol semmi.

-         Úristen! Ne mozdulj sehova! Össze szedem a csajokat és megyünk. Öltözz fel, te is ma vásárolunk! – kiáltotta izgatottan.

-         De én nem… - kezdtem, ám addigra kinyomta a hívást.

Döbbenten tettem le a telefont a pultra, pár pillanatig egy helyben ácsorogtam, aztán felkaptam a bögrémet és levágtam magam a számítógép elé, azzal a szándékkal, hogy megírom, a Sztárszerelemnek, hogy tévedés történt, és keressenek más lányt helyettem.