Na, ide figyelj, te szemét! Az igazságot akartad? Hát most megkapod! Igen valóban hazudtam neked, nem mondtam meg az igazat, hogy ki is vagyok valójában! Mert édesapád megkért rá! És haragudhatsz rá, haragudhatsz rám, de fogalmad sincs, hogy min kellett keresztülmennünk! Te csak azt látod, amit látni akarsz, de azt nem tudod, hogy még kisgyerekkoromban elvesztettem a szüleimet, egyedüli támaszom csak édesapád volt, apu legjobb barátja. Nem tudod milyen érzés volt, évekig nevelőszülőktől, nevelőszülőkig költözni, míg édesapád el nem intézte, hogy a nagymamádhoz költözhessek, akit te sosem látogattál meg! Persze gondold csak azt, hogy apád eltitkolt gyermeke vagyok, ha neked az úgy jobban tetszik, de igazából nem tudsz semmit! Biztos piszkálja a csőrödet, hogy apud engem akar vezető pozícióra, de azt gondolom, nem tudod, hogy ez a cég nem csak a tiétek, hanem a miénk is! És tudod, mi idegesít még jobban? Hogy még azok után is, hogy megaláztál mindenki előtt, még mindig érdekel, hogy mit gondolsz rólam, mert szeretlek! Szépen lassan elérted, hogy beléd szeressek, hogy megbízzak benned, hogy aztán ugyanazt tedd, amit előtted az összes többi! Ti pasik nem tudtok mást csak pusztítani!

Könnybe lábadt szemekkel olvastam el a nyomtatott A4-es lapon szereplő szavakat, majd az ágyhoz sétáltam és elnyúltam rajta. Lábaim a levegőben kalimpáltak, államat a tenyerembe támasztottam és újra, meg újra elolvastam a nyomtatott szavakat. Őszintén megvallva nem erre számítottam. Nem ez a pillanat volt a kedvenc jelenetem a regényben, de kétségtelen, hogy a személyiségemhez ez állt a legközelebb. Vajon Krisztián döntötte el, hogy ki melyik jelenetet kapja, vagy ő se tud semmit? És ha ő választott, akkor miért adta nekem ezt a részletet? Hogy mindenképpen én győzzek? A hátamra fordultam és a plafont kezdtem el bámulni a lehetséges okokon gondolkodva. Ezt utáltam magamba, hogy mindent is túl gondoltam, még a legegyszerűbb dolgokat is hajlamos voltam tovább gondolni, aztán csak pislogtam, amikor rájöttem, hogy a túlgondolásaimból egy sem valóságos. Egyszer például napokon keresztül hanyagoltak a csajok, én pedig teljesen pánikba estem, hogy már nem akarnak velem barátkozni, aztán kiderült, hogy meglepi bulit szerveztek nekem a szülinapomra. Én pedig égtem rendesen, mert már beírtam a csoportba egy hosszú üzenetet, amiben mindenért is bocsánatot kértem tőlük, bár fogalmam se volt róla, hogy mit követtem el.

-         Adri odabent vagy? – kopogott be Melissza, mire felültem az ágyban, aztán felálltam és kinyitottam az ajtót.

Melissza besurrant a szobába, arca kicsit sápadt volt, kezében a saját borítékját szorongatta.

-         Minden rendben? – kérdeztem aggódva.

-         Soha nem voltam jó a tanulásban, ráadásul már csak 20 percem van – túrt bele a hajába tanácstalanul és levágta magát az ágyamra, aztán a kezébe vette az én lapomat. – Jézusom! Ez nagyon hosszú – kerekedett ki a szeme.

-         Mit kaptál?

Melissza rövid kis szövegét meglátva döbbenten kikerekedett a szemem. 5 mondat volt összesen amit Melisszának kellett megtanulnia. 5 mondatot, amit Laura álmában magyarázott Bencének. Spoiler: Bence aznap este szeretett bele Laurába, aki úgy gömbölyödött össze a karjaiban, mint egy kisbaba és Bence aznap este fogadta meg magának, hogy az élete árán is megvédi Laurát. Mondjuk erről az ígéretéről megfeledkezett, amikor megszégyenítette a lányt, az egész cég előtt. Tepernie is kellett, hogy visszaszerezze Laura bizalmát.

-         Segítesz nekem? – kérdezte Melissza reménykedve.

-         Az a baj, hogy szívesen segítenék, de ezt neked kell megtanulnod. Én nem tudok helyetted Laura lenni. Annyiba tudok segíteni, hogy elmondom röviden Laura milyen karakter, de többet tényleg nem.

-         Oké, rendben, nekem ez is nagy segítség!

A maradék 20 percben Melisszának segítettem, annyiban, hogy elmondtam neki Krisztián milyennek írta meg Laura karakterét. Laura kívülről határozott fellépésű üzletasszony volt, belül viszont egy fiatal lány, aki önmagát kereste és fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen az életével. Volt egy előre megírt forgatókönyv, az ölébe pottyant egy cég, tennie se kellett érte semmit, csak tanulni, ami neki könnyedén ment. De Laura mégis úgy érezte, hogy ez nem az ő saját élete, hogy nem a saját álmát éli, de fogalma sem volt arról, hogy mi érdekelné igazán. Szívesen lett volna színésznő, de divattervezőként is el tudta volna képzelni magát. Ezekkel szemben ott állt a kerttervezés és a lakberendezés. Nem létezhetett köztes állapot. Nem lehetett egyszerre színésznő és lakberendező.

-         Idő van csajok – dugta be a fejét az ajtón Tündi.

-         Megyünk már – pattantam fel és felrántottam Melisszát is az ágyról, aki nagyon nem akart onnan felkelni.

-         Le fogok bőgni! – pislogott rémülten. – Nem olvastam Krisztiánnak a könyveit és…

-         Adrin kívül senki sem olvasta – jegyezte meg Tündi. – Szinte mindenki a netet bújta vagy a könyvtárszobában kereste a könyvet, hogy alaposan felkészüljön.

-         Biztos nem az alapján fog dönteni, hogy ki olvasta a könyveit és ki nem. Nem azért vagyunk itt, hogy a könyveit megismerjük, hanem, hogy őt.

Hiába próbáltam megnyugtatni Melisszát, a szavaim süket fülekre találtak és egyre csak azt motyogta, hogy most elvágja magát Krisztiánnál, amiért nem bírt teljesíteni. Komolyan nem láttam még ennyire idegesnek és rémültnek senkit, mint most Melisszát. Akkor voltam utoljára ilyen rémült, amikor aput be kellett vinni a kórházba, mert fájlalta a mellkasát. Na, Melissza arcán most pontosan ez a rémület tükröződött, mint akkor az én arcomon.

A szalonban Zalán már várt minket, a dohányzóasztal tele üdítővel és nasival, levegőben vajas és sajtos popcorn illata terjengett. Azonnal befoglaltam az egyik kanapét és az ölembe vettem a hozzám legközelebb lévő popcornos tálat, majd felkaptam egy cseresznyés kólát és Melissza kezébe nyomtam.

-         Igyál – parancsoltam rá.

-         Nem iszok kólát!

-         Igyál! Kell a cukor!

Melissza remegő kezekkel vette el tőlem a kólás dobozt, de annyira remegtek az ujjai, hogy ki se bírta bontani, így segítettem neki, aztán Zalánra emeltem a tekintetem.

-         Ne hívjunk orvost? – kérdezte.

-         Nincs probléma. Kézben tartom a dolgot. Még szerencse, hogy könnyedén el tudom terelni mások figyelmét – szúrtam oda Annának és elégedetten láttam, hogy kisé összerezzent.

-         Rendben. Hölgyeim, a feladatot már ismeritek, azt viszont még nem tudjátok, hogy mi a mai feladat tétje. Nyilván egy randi Krisztiánnal, de nem akármilyen randi. A három legjobban teljesítő hölgy, randira fog menni Krisztiánnal, amit ők maguk szerveznek meg. Az elsőnek az a szerencséje, hogy ő döntheti el, mikorra akarja a randit, de én mindenkinek a szombatot ajánlom, ha olyat akar leszervezni, ami időigényes. A héten Krisztián három randin fog részt venni, a hét többi napján pedig ő fogja eldönteni, hogy kivel, vagy kikkel szeretné tölteni a napot. A Tv-n meg fog jelenni majd annak a neve, akit várunk a szobába. Mindenkinek sok sikert kívánok!

Melissza sápadtan nézett Zalán távolodó alakja után, aztán meghúzta a doboz tartalmát és idegesen belemarkolt az ölmben lévő popcornos tálba. Próbáltam mondani neki valami bíztatót, de tudtam, hogy üres szavakkal semmire sem megyek, attól nem fog megnyugodni, így a tekintetem tovább vándorolt a többiekre, akik vagy beszélgettek, vagy a telefonjukat bújták, lehetséges randi helyszínek után kutatva a neten. Ez egyszer én sem álltam ki a sorból és én is elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen randit szervezzek kettőnknek. Önteltség vagy sem tudtam, hogy első leszek Krisztiánnál, mivel a jelenlévők közül egyedül én ismertem teljesen Laurát, egyedül én nevettem és sírtam vele együtt és Krisztián nem véletlen választotta ezt a könyvet. Nekem akart kedvezni, és ettől hatalmasat nőtt a szememben, na meg jobban belopta magát a szívembe. Kihalásztam a telefonomat a zsebemből, megnyitottam a naptárt és a szombatra siklott a tekintetem, ahova már volt beírva program. Rányomtam és az emlékeztetőt elolvasva azonnal széles mosoly terült el az arcomon. A telefont visszasüllyesztettem a zsebembe és megnyugodva hátra dőltem. Már tudtam hova fogom magammal vinni Krisztiánt, most már csak azt kellett kitalálnom, hogy mivel teszem neki igazán emlékezetessé.

-         Tündi! Te kezdesz! – kiáltott fel az egyik nő, mire Tündi idegesen felpattant és az ajtó felé indult.

Mindenki a Tv-re szegezte a tekintetét, arra vártunk, hogy bekapcsolják és, hogy végig tudjuk nézni Tündi szereplését, de a képernyő sötét maradt, az ajtón túlról pedig egy hang sem hallatszott ki.

-         Mi nem láthatjuk? – kérdezte Lizi csodálkozva.

-         Nem, így nem áll fent annak a kockázata, hogy lemásoljuk a másik stílusát – válaszoltam meg a kérdését, miután mindenki tanácstalanul pislogott.

-         Nagyon nyugodtnak tűnsz – villant meg a tekintete. – Ki kéne téged zárni ezekből a feladatokból, előnyöd van, mert olvastad a könyveket.

-         Állj már le Lizi! Senki sem tiltotta meg, hogy elolvasd a könyveket! – szólt rá Melissza idegesen.

Lizi a kezét feltartva fordult el tőlünk és Annának kezdett magyarázni valami olyat, hogy a nagybátya segíteni fog elintézni neki egy kiruccanást Horvátországba. Felvont szemöldökkel hallgattam a lelkes ecsetelését, hogy majd mit fognak csinálni, ugyanis teljesen biztos benne, hogy benne lesz a top háromban, mert nagyon felkészült, és érzi, hogy tökéletesen hozni fogja Laura karakterét. Nos, a nagy magabiztosságból semmi sem lett, ugyanis másodjára őt hívták be, és amikor pár perccel később kijött idegesen ült le Anna mellé.

-         Nem sikerült, belezavarodtam a szövegbe. Azt hittem, hogy legalább a papír nálunk maradhat puska gyanánt, de Zalán azonnal elvette, ahogy bementem – panaszkodott.

-         Úristen! Én jövök – nyögött fel Melissza.

-         Nem lesz gond! Megcsinálod! Ne feledd, szexi karcos hang, mert alszol – húztam fel a kanapéról és egészen az ajtóig kísértem.

-         Nélküled már sikítanék, remélem, tudod – motyogta az ajtó előtt toporogva, majd szorosan átölelt és vett egy mély levegőt. – Kívánj szerencsét!

-         Sok szerencsét – buzdítottam lelkesen, aztán kinyitottam az ajtót és belöktem rajta az egész testében remegő Melisszát.

Míg arra vártam, hogy végezzen Tündit boldogítottam, aki nagyon maga alatt volt, mert úgy érezte nem teljesített jól, függetlenül attól, hogy megtanulta a szöveget. Mint kiderült ugyanazt kapta, mint én viszont nagyon nem bírta magát beleképzelni Laura bőrébe, így az egész olyan élettelen lett és látta Krisztián arcán, hogy ő is úgy gondolja.

-         Hát ez katasztrófa volt – huppant le mellénk Melissza és a vállamra hajtotta a fejét. – Bevetettem mindent, amit tanácsoltál, de Krisztián nem volt elégedett. Kedves volt, de éreztem rajta, hogy többet várt volna tőlem.

-         Szard már le! Veled smárolt már – vigasztaltam.

-         Jó, de… annyira szerettem volna, ha én szervezhetem meg a randinkat.

-         Kell a helyem? – ajánlottam fel azonnal, majd felálltam, mert a TV-n megjelent az én nevem.

Nem volt szükségem bíztató szavakra és ezt tudta Melissza és Tündi is. Szerintem számukra is nyilvánvaló volt, hogy ezt a versenyt én fogom nyerni. Az ajtó felé tartva kisöpörtem az elmémből minden oda nem illő gondolatot, felidéztem Laura megaláztatásának pillanatát és mivel író voltam, mély érzelmekkel, azonnal tudtam mit érezhetett Laura abban a pillanatban. Épp úgy, mint a könyvben, feltéptem az ajtót, berontottam, az ajtó pedig hangosan becsapódott mögöttem.

-         Na, ide figyelj te szemét! – indultam meg Krisztián felé, aki az asztal mögött ült, karjára rákötve a hazugságvizsgáló, szemét egy kendő takarta és a hangomat meghallva ijedten rezzent össze.

Az asztalhoz érve tenyeremmel rácsaptam az asztalra, tekintetemet Krisztiánra szegeztem és úgy, folytattam.

-         Az igazságot akartad? Hát most megkapod! Igen valóban hazudtam neked, nem mondtam meg az igazat, hogy ki is vagyok valójában! Mert édesapád megkért rá! És haragudhatsz rá, haragudhatsz rám, de fogalmad sincs, hogy min kellett keresztülmennünk! Te csak azt látod, amit látni akarsz, de azt nem tudod, hogy még kisgyerekkoromban elvesztettem a szüleimet, egyedüli támaszom csak édesapád volt, apu legjobb barátja. Nem tudod milyen érzés volt, évekig nevelőszülőktől, nevelőszülőkig költözni, míg édesapád el nem intézte, hogy a nagymamádhoz költözhessek, akit te sosem látogattál meg! Persze gondold csak azt, hogy apád eltitkolt gyermeke vagyok, ha neked az úgy jobban tetszik, de igazából nem tudsz semmit! Biztos piszkálja a csőrödet, hogy apud engem akar vezető pozícióra, de azt gondolom, nem tudod, hogy ez a cég nem csak a tiétek, hanem a miénk is! – jelentettem be és a hangomba enyhe elégedettséget csempésztem, mert Bence mindig is úgy beszélt a cégről mintha az egész az övé lenne. - És tudod, mi idegesít még jobban? – hajoltam közelebb hozzá. - Hogy még azok után is, hogy megaláztál mindenki előtt, még mindig érdekel, hogy mit gondolsz rólam, mert szeretlek! Szépen lassan elérted, hogy beléd szeressek, hogy megbízzak benned, hogy aztán ugyanazt tedd, amit előtted az összes többi! Ti pasik nem tudtok mást csak pusztítani! – vágtam az arcába és, hogy a szavaimnak nyomatékot adjak megragadtam Krisztián pólóját és magam felé rántottam, mígnem az ajkunkat csak pár centi választotta el.

A könyvben Laura sírni kezdett, könnyei Bence kezére csöppentek, aki automatikusan megfogta Laura karját, hogy eltolja magától. Most ugyanez történt. A visszatartott könnyeim eleredtek és rácseppentek Krisztián karjára, aki gyengéden fogta a karomat. Ezután Laura és Bence tekintete találkozott, majd Laura előre dőlt és megcsókolta Bencét, de ez a csók nem gyengéd volt, hanem dühös csók, ami amilyen hirtelen elkezdődött, olyan hirtelen véget is ért. A másodpercek egyre csak teltek, a szívem a torkom környékén dörömbölt, tekintetemet le sem vettem Krisztián enyhén elnyílt ajkáról, ami mintha a csókomra várt volna. Nagyokat nyelve emeltem fel a másik kezemet, hüvelykujjamat végig futtattam Krisztián puha ajkán, aztán elengedtem és kiegyenesedve Zalánra néztem.

-         Milyen voltam? – kérdeztem kíváncsian.

-         Az eredményt majd a verseny végén mondjuk el – válaszolta.

-         A legjobb voltál – válaszolta meg a kérdésemet Krisztián. – Amondó vagyok, hogy itt vessünk is véget neki. Laurát megtaláltam, már azelőtt, hogy ide belépett volna tudtam, hogy ő lesz az!

-         Ez nem így megy, te is tudod! Esélyt kell adnunk, a másik három hölgynek is.

-         Rendben, úgyis hiányoltam valamit Adrinál is – egyezett bele Krisztián én pedig eltátottam a szám.

-         Mégis mit?

-         A csókot – tárta szét a karját nevetve.

-         Kaptál helyette simit, az többet ér – bizonygattam a szememet forgatva. – Az én csókomat ki kell érdemelni édesem.

Már az ajtónál tartottam, amikor Krisztián megszólalt és attól, amit mondott teljes mértékben felkavarta az érzelmeimet.

-         Azon vagyok, hogy ki érdemeljem kis Írónőm!

Még akkor is az utolsó mondatán gondolkodtam, amikor Krisztián és Zalán megjelentek a szalonban és figyelmet kértek. Akkor én éppen megszegtem a szabályomat, miszerint nem eszek chipset és két pofára mohón pusztítottam el a zacskó tartalmát, alaposan kiélvezve a számban szétáradó hagymás ízt. Fiatalabb koromban éltem haltam a chipsért és ettől jelentősen gyarapodott a súlyom, ám öt éve egy kis darab chipset se ettem, egészen mostanáig. Először csak egy darabot vettem ki, amikor Tündi megkínált, azt is hosszas győzködés után, majd bement egy egész zacskó. Bűntudatosan dobtam ki a kukába a chipses zacskót és fejben már el is kezdtem tervezgetni, hogy minden reggel és este futni fogok és eltiltok magamtól minden nyalánkságot, kezdve a popcorntól egészen a sütikig.

-         Meghallgattam az összes jelenlévő lány szereplését és őszintén megvallva nem igazán vagyok elégedett. Igen tudom, hogy nem várhatom el tőletek, hogy olvassátok el a könyveimet, főleg, hogy páran nem is szerettek olvasni, de az írás, a könyveim azok is én vagyok. Nektek együtt kell élnetek majd velem, egy olyan férfivel, aki éjszaka aktív, nappal pedig inkább alszik, és csak délután mászik ki az ágyból. Néhányatokkal már beszélgettem erről – vándorolt a tekintete Melisszára. – és van, aki anélkül is tudja, hogy mi a helyzet, hogy akár egy szót szóltam volna – nézett ekkor rám, mire elmosolyodtam. – De nem is szaporítom tovább a szót. Adrienn, te vagy a tökéletes Laura – nyújtotta felém a kezét.

Felálltam, odasétáltam hozzá és belecsaptam a tenyerébe, mire az ujjai ráfonódtak a kezemre és szorosan magához ölelt.

-         Ki ha nem én? – kérdeztem suttogva, mire a válla megrázkódott a nevetéstől.

-         A második lány, aki megmozgatta a fantáziámat az Zsuzsi szereplése volt – mondta, mire a csendes szemüveges lány, boldogan felpattant és megölelte Krisztiánt, aztán rám mosolygott és gratulált.

-         Akkor ezzel meg is volnánk – biccentett elégedetten Zalán. – Adri és Zsuzsi kérlek, keressetek fel majd a terveitekkel kapcsolatban, mindent meg fogok tenni, hogy az elképzeléseitek szerint alakuljon majd a randi.

-         Nem három lányról volt szó? – kérdezte Anna.

-         Valóban három lányt kellett volna választanom, de nem éreztem helyénvalónak Adrival és Zsuzsival szemben. Így a héten az ő kezükbe helyezem a sorsomat – vigyorgott ránk Krisztián.

-         Miért is nem lep meg, hogy Adri az egyik – morogta Lizi az orra alatt.

Rezzenéstelen arccal meredtem a csaj irányába, tenyerem már viszketett annyira szerettem volna bemosni egyet ennek a féltékeny picsának. Ám aztán Krisztián keze a csuklóm köré fonódott és elém lépett, hogy eltakarja előlem Lizit, gyönyörű szemeit a tekintetembe mélyesztette és finoman megcsóválta a fejét.

-         Volna kedved eljönni velem bevásárolni?

Legszívesebben igent mondtam volna, de aztán a tekintetem Melisszára vándorolt, aki lesütött szemmel ült a kanapén, a kezeit bámulta, arcán szomorúság. Krisztián ellentmondást nem tűrő arccal kezdett figyelni, amikor látta rajtam, hogy habozok, de én mégis ellent mondtam neki.

-         Vidd magaddal Melisszát. Jót fog neki tenni, és nyugtasd meg, hogy nem undorodsz tőle, csak mert nem sikerült ez a feladat – tanácsoltam, mire hátrapillantott a válla felett és Melisszára nézett.

-         Csodás lány, és érzékeny. Könnyű őt szeretni – nézett vissza rám zavartan. – Figyelj az a helyzet, hogy Melissza és én…

-         Tudom – vágtam a szavába. – És örülök neki, ő megérdemli a csókodat – vándorolt egy pillanatra a tekintetem az ajkára. – Na, menj vidítsad fel azt a szegény lányt – ragadtam meg a vállát és hátrafelé kezdtem tolni, aztán elengedtem és felsiettem az emeletre.