- Szia Bellaaa - huppant le mellém a kanapéra és miközben átkarolta a vállam megcsapott a belőle áradó alkoholszag.
- Szia - próbáltam meg lekaparni magamról a karját. Nem igazán sikerült.
- Még sosem mondtam, mert Tomival vagy, de... Olyan kibaszott jól nézel ki.
- Ööö - grimaszoltam és most már minden erőmmel azon voltam, hogy elmeneküljek onnan. Mielőtt még bármi történne.
- Ha tudnád... Leszívesebben meg...
- Elég lesz - szerintem említettem már egy párszor milyen piszokgyenge vagyok, de most mindent beleadtam abba a mozdulatba, amikor hátrahajlítottam Zsombor ujjait. Te jó ég, ez hihetetlen! Elhiszem, hogy be van rúgva, de nekem ez akkor is sok! Nagyon kellemetlenül éreztem magam és amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam az emeletre. Bekopogtam a fürdő ajtaján, és mivel nem kaptam választ benyitottam. Nem kellett volna.
Noémi a hideg kövön ült és rátámaszkodott a vécécsészére. Láttam egy hányástócsát a földön és hallottam is, ahogy Mia, a nagy Mia kiadja azt a sok-sok piát, amit az este alatt eddig vedelt.
- Jézusom - suttogtam és rögtön leguggoltam hozzá. Nem érdekelt mennyire utál, hogy én mennyire tartok tőle, hogy mennyire nem vagyunk jóban, én leguggoltam hozzá és megfogtam a haját. Nem tudta ki vagyok, ezért felemelkedett a csészétől és kissé oldalra fordította a fejét.
- Teee...
- Nyugi, fogom a hajad, utána megmossuk az arcod és...
- Te mindent elvettél tőlem! - fel se tudtam fogni a helyzetet, Noémi hirtelen megpördült és azzal a lendülettel ellökött engem. Tágra nyílt szemekkel néztem a torz lányt miközben szétfeküdtem a - hányásos - fürdőkövön. - Tomit! A rajongókat! A hírnevet! A csapatot! A csapatomat! - komolyan megijesztett ez az egész, láttam rajta a mérhetetlenül nagy dühöt, de ugyanakkor szomorú is volt. Legördült egy könnycsepp az arcán. - Befogadtalak, kedves voltam veled érted? Te meg elloptad a barátomat! Te kurva!
Rettenetesen féltem, készenálltam arra, hogy itt, ebben a fürdőszobában fogok meghalni, Noémi készenállt arra, hogy megtámad... De szerencsémre megjelent az ajtóban Tomi.
- Hagyd őt békén! - szólt rá és hátulról magához húzta őt. Kénytelen volt leszorítani és kivonszolni a folyosóra. - Belle! Belle, jól vagy?
- Azt hiszem - léptem ki én is a folyosóra motyogva.

Az ajkamba harapva néztem a párosukra. Tényleg az én hibám minden. Tökéletes életük volt, ők voltak a híres magyar-celebpár, a két sztárénekes, akik egymásnak írták a dalokat, akiket először a szerelem, később pedig egy szerződés kötött össze. Egy évvel ezelőtt valószínűleg azért voltak egymáshoz ilyen közel, mert összeölelkezve várták, hogy éjfélt üssön az óra és megcsókolhassák egymást. Most mégis azért állnak így, mert Noémi ki tudja mit akart csinálni velem, Tomi pedig megvédett az eszement exétől.
Hirtelen Fatime trappolt fel a lépcsőn, kezében egy vodkásüveggel.
- Húú, nagyon kell pisilnem - vihorászott magának, aztán észrevett minket és kidülledt a szeme. - Mi a f...
- ENGEDJ EL!!! - sipította Noémi, de ennek hatására Tomi csak még erősebben leszorította őt.
- Mi történt? - kérdezte Fati, aki szerintem egy pillantás alatt kijózanodott.
- Nem tudom... - néztem rá kétségbeesetten. - Szerintem meg akart tépni, de az sem tartom kizártnak, hogy nekilökte volna a fejem a csapnak, hogy meghaljak.
- Aztakurva. Tomi! Miért nem ütöd ki? Addig is csendben lenne.
- AAAAA!!! - kelt ki magából Mia és harapgálni kezdte a barátomat. Fájt neki, de tűrte, nem engedte el.
- Nem fogom megütni. Nem ütök lányokat - mondta miközben Mia még mindig ott rángatózott a karjaiban.
- De én igen - vágta rá Fati és mindenkit meglepve végig terült a földön Noémivel. Nem ütötte meg, csak egy kicsit megtépte a haját és lent tartotta a földön. Elképedve néztem a jelenetet, nem tudtam eldönteni, hogy Fatime tényleg ilyen erőszakos, vagy csak túl sokat ivott. Tomival elképedve néztük a jelenetet, már épp közbe akartunk avatkozni, amikor megjelent idefent Anita is.
- Itt mégis mi a franc folyik?! Azt hittem az uramat kell majd fegyelmeznem. Fatime! Szállj le... Ki az? Egy hajléktalan?
- Noémi - mondtam miközben lerángattam a legjobb barátnőmet a megtépett énekesnőről.
Őszintén megvallva innen kiesett néhány dolog, például, hogy Anita hová zárta el Noémit, vagy hogy hogy kerültünk Fatival a kádba, miután mindketten letudtuk a mosdótémát. Lelkiztünk egy kicsit részegen, aztán rá kellett döbbennünk, hogy már rég elmúlt tizenegy óra. Lementünk a földszintre - az még megvan, hogy Fati megbotlott és zuhant három lépcsőfokot - és megölelgettük Gábort, aki szerencsére tök chill-es volt. Nem úgy, mint a másik két Sátán.
- Kinek a hányása van a konyhakövön?! - ordította Ipacs, mire Gergő behúzott nyakkal kezdett el hátrálni a kanapé felé.
És ekkor kezdődött el az ereszd el a hajam. A hangszóróból maximális hangerőn megszólalt a People Of The Lie a Kreator-tól, Csongi lég-gitározni kezdett, közben vadul bólogatott a fejével, Gábor szolidan nekiment a falnak, Gergő pedig miközben úgy ordított, mint egy sakál nekifutásból ráugrott a nappaliban lévő dohányzóasztalra, ami... Ami összetört alatta.
- Aztapicsa - röhögött fel Laura. - Húúhúúú!
- Nem! Nem! Istenbarma! - kelt ki magából Ipacs, akinek megdagadtak az erek a homlokánál. - Ez nem a mi házunk! Nem a mi asztalunk! Most fizethetjük ki!

- Majd Tomi kifizeti, ő úgyis elég vastag most - vihogta Gergő miközben lemászott a törött lábú, megrepedt asztalról. De a vigyor rögtön lehervadt az arcáról, amikor meglátta, hogy a vörösfejű menedzser megindult felé. - Ááá!!! Segítség!
Úgy tűnt nem tud hova menekülni, de ő gyorsan megkerülte az asztalt és kicselezve Ipacs-t elindult a kertbe vezető üvegajtó felé. Azonban mielőtt kinyitotta volna felkenődött rá. De végül sikerült kijutnia, de nem volt túl sok előnye, a menedzser a nyomában volt. És nagyon nem volt jó kedve.
Közbe mi is kivándoroltunk az udvarra, rettenetesen hideg volt a benti körülményekhez képest. Gergő eltűnt, Ipacs őt kereste a telefonjában lévő zseblámpával, közben Csongi is kiszaladt és hemperegni kezdett a vékony hóban. Tami és Bátor is kijöttek, nevetve videóztak minket, de Anita, a felelősségteljes felnőtt bezavarta őket, nehogy megfázzanak. Tomi is Ipacs után ment az erdőbe, hogy együtt keressék meg Gergőt - azért az nem lenne vicces, ha eltévedne az erdőben és megenné valami vadállat -, én pedig álltam ott, mint egy darab fa, egyik oldalamon Fatival és Laurával, a másik oldalamon pedig Gáborral, aki mély hangon megjegyezte, hogy csillagokat lát. De az nem hallucináció volt, egyszerűen csak felnézett az égre.
- Jé, ezalatt meg mi van? - hallottam meg magam mögül Csongi kíváncsi hangját.
Felhajtotta a medencét takaró polifont, és vihogva, dülöngeni kezdett.
- Csongi menj onnan! - kiáltottam rá annak reményében, hogy meg tudom akadályozni a bajt. Hát nem tudtam, a részeg Sátán egy „Húhú!" hangot kiadva beleborult a nyár óta le nem szűrt, bogarakkal teli koszos, és nem mellesleg jéghideg medencébe. - Úristen! Valaki segítsen!
Ipacs még mindig Gergőt hajkurászta az erdőben, Fati és Laura meg se hallották, elvarázsolódva nézték a csillagokat és a sötét erdőt, ahonnan csak annyit lehetett hallani, hogy „GERGŐŐŐ!", Gábor viszont a segítségemre sietett, vele együtt sikerült teljesen felhajtani a polifont. Az unokatestvérem bosszankodva húzta ki Csongit a vízből, akinek teljesen átáztak a ruhái és láttam rajta mennyire reszket. De mivel a világáról nem tudott nem fogott fel semmit ebből az egészből, csak tovább nevetett.
- Megyek és öntök rá egy kis forró vizet - karolta át őt Gábor. - Aztán iszok még egy sört, mert emiatt a hülye miatt most kijózanodtam egy pillanatra - folytatta. - Szerintem lassan vége is lehetne ennek a bulinak, amúgy is háromnegyed tizenkettő van.
- Amint meglesz Gergő mindenkit beterelek - mondtam eltökélten.
Még legalább vagy öt percig álltunk kint az udvaron, tudtam, hogy ennek megfázás lesz a vége, de biztos akartam lenni benne, hogy mindhárom erdőbe veszett férfiú megvan-e. Megvoltak, Ipacs bekergette Gergőt a faházba, Laura és Fati vihogva mentek utánuk, mi Tomival pedig zártuk a sort.
- Jót bújócskáztál? - kérdeztem szórakozottan.
- Nagyon - vágta rá kapásból és bezárta magunk mögött az üvegajtót.
A faházban teljes volt a káosz, mi pedig ezt kihasználva, egymás kezét megfogva felsettenkedtünk a lépcsőn és bezárkóztunk a „tiltott szobába". Felesleges lett volna szavakkal untatnunk egymást, mindketten tudtuk mit gondol a másik. Tomi a falnak nekidöntve csókolt meg, pont, mint augusztusban, a keze pedig felfedezőútra indult közben a testemen. Végigterített az ágyon és a nyakamat kezdte el csókolgatni, én pedig az ajkamba harapva, szerelmesen mosolyogva átkulcsoltam a derekát a lábammal.
Hihetetlen érzés volt újra itt lenni és teljesen egymásra hangolódva csókolózni, de végül vissza lementünk a többiekhez, ugyanis kevesebb, mint tíz perc volt hátra a napból és az évből. És azt kell mondjam nem álltunk túl rózsásan. Zsombor és Noémi se volt sehol - az utóbbiról fogalmam sem volt hol van, az előbbi pedig elméletileg éppen hányt -, Bátor és Tami a tv-t bámulva várták a tűzijátékot, Anita pedig ellenőrizte, hogy minden életfunkciója rendben van-e a két Sátánnak. Csongi és Gergő gondoskodtak arról, hogy felejthetetlen legyen az éjszaka, a gyerekek pedig a nagyját felvették videóra, úgyhogy már akkor tudtuk, hogy lesz min nevetni másnap.

Már alig volt hátra három perc, én épp a konyhában voltam és segítettem Anitának a pezsgővel, közben pedig narancslevet vedeltem. Szerencsére a hideg levegő és a kialakult helyzet észhez térített, de azért még mindig nem voltam teljesen magamnál.
- Mindjárt kezdődik a visszaszámolás anya! - állt fel lelkesen a kanapén Bátor.
- Óvatosan kisfiam, le ne ess!
- Majd én elkaplak! Ooooa! - büfögött egy hatalmasat Csongi.
- Állatok! - visította Laura, aki majd megszakadt a röhögéstől.
Én idő közben odakeveredtem Tomi mellé, aki mosolyogva átölelte a derekam. Mindketten ugyanarra vártunk. Az éjféli csókra. És hamarosan be is következett...
- Tíz! - üvöltött Ipacs.
- Kilenc! - kiáltották lelkesen a gyerekek.
- Nyolc! - sikította Fati.
- Hét! - kapcsolódott be Anita is.
- Hat! - kiabálta Laura.
- Öt! - ordított Zsombor is, aki nem tudom honnan jött elő.
- Négy! - kiáltottuk Tomival egyszerre és rögtön belekezdtünk a várva várt éjféli csókba.
- Három! - morogta Gábor.
- Kettő! - ugrált Csongi.
- Egy! - ordította Gergő
- BOLDOG ÚJÉVET!!!
A többiek még mindig kiabáltak és fütyültek, Anita gondosan kiöntötte a pezsgőket, mi Tomival pedig még mindig egymást falva ünnepeltük az új esztendőt. Zilálva hajoltam el tőle és az ajkamba harapva a homlokának döntöttem az enyémet. Fati és Csongi is csókolózott ám, de annak nem lett valami szép vége, mert amint elváltak egymástól Csongi oldalra fordult és odahányt a sarokba.
A káosz még most is teljes volt, csupán annyi volt a különbség, hogy ezúttal új évet írunk. Új év új én mi? Meg azok a nagyszerű újévi fogadalmak. Ráérek akkor listát írni és életet tervezni, amikor hazamegyek. Apropó haza! Nevetve kikerültem a hangszórót újra beiktató Gábort, felszaladtam a lépcsőn és berontottam a szobánkba, hogy megkeressem a telefonom. Először kicsengett, de anya végül felvette.
- Boldog újévet anyaaa! - ordítottam bele a készülékbe.
- Neked is boldog újévet! Te ittál?
- Igen - mondtam ki őszintén. - Hatalmas itt a felfordulás, de nagyon jól érzem magam. Te hogy vagy? Na és Bendegúz?
- Mi... Mi is megvagyunk.
- Valami baj van? Hallom a hangodon, hogy valami nem oké - másztam fel a franciaágyra és aggódva a fülemhez szorítottam a telóm.
- Nem akarlak most ezzel terhelni, majd ha hazajössz elmondom.
- Ne már, most mondd! - kérleltem.
- Hjaj... Apád. Járt itt. Rájött hol lakunk. Szerintem követte Gábort kocsival.
- Mi?! - akadtam ki.
- De ne aggódj miattam. Hallod? Nincs bajom és nem is lesz, itt van velem Bendegúz. Élvezd a bulit, igyatok, táncoljatok... Ha hazajössz megbeszéljük a dolgokat. Neked sem kell félned oké?
- Oké - suttogtam és letettem a telefont.
Inkább nem is akartam elmélkedni a dolgokon, zombiként mentem le a lépcsőn, vissza a többiekhez.
- Hé, minden oké? - karolta át a vállam Tomi, aki úgy vigyorgott, mint egy tejbetök.
- Igen - mosolyodtam el és megsimítottam az arcát. - Gyere, táncoljunk!
Úgy döntöttem nem aggodalmaskodok az apám miatt. Most nem. Nem tudom mit akar, de ha megpróbál akár egy ujjal is ártani anyának, akkor bizonyisten, hogy megkeserítem az életét. Ha már ő is ezt tette a miénkkel.
Tomival visszatértünk hát a tömeghez, és miután ittunk pár kortynyi sört, egymásba gabalyodva táncolni kezdtünk az éppen akkor felcsendülő Calvin Harris számra.

És íme az utolsó rész, csaknem 2000 szó. Én már az elején szóltam, hogy ez egy rövid évad lesz, de így utólag szeretnék elnézést kérni miatta. Most csak ennyire futotta, de muszáj voltam megírni ezt a töltelék évadot. Viszont az ötödik évadot (merthogy lesz olyan :D) megpróbálom ugyanolyan izgalmasra, eseménydúsra és balhésra megírni, mint az első két évadot (merthogy nekem azok a kedvenceim, de szerintem ti is jobban kedvelitek a régieket még akkor is, ha előfordulnak benne hibák). Ez viszont sajnos jó sokára lesz, de reménykedjünk benne, hogy beteljesül. Az is lehet, hogy először kijavítom a régi részeket, ezzel is visszaszokva a történethez. Addig is minden jót kívánok nektek és köszönöm, hogy olvastok! ❤