Másnap reggel teljesen kivirultam, mosolyogva keltem ki az ágyból, és miután elkészültünk Tomival pipiskedve puszikat nyomtam a szájára és az arcára. Álmosak voltunk, alig vártuk, hogy megigyuk a luxusreggelihez járó kávénkat. De hát nem is kell csodálkozni azon, hogy elfáradtunk.
Miután megettük a reggelinket felmentünk a szobánkba készülődni. A délelőtt folyamán még terveztünk medencébe menni és láttuk, hogy van lehetőség arcmasszázsra is. Szóval mindent nagyszerűen elterveztünk, csakhogy aztán Ipacs hívott mindkettőnket és linkeket küldözgetett nekünk.
– Mi lehet ez? – nyitottam meg az egyik linket, amíg Tomi visszahívta a menedzsert. – Jaj!
– Szia Ipacs, mi ez az egész?
– Lencsevékre kaptak titeket a...
– A medencénél – mutattam meg neki a telefont, ahol egy internetes újságcikk volt, a főszerepben pedig mi álltunk. Vagyis leginkább Tomi.
– A tinibálvány, a híres magyar énekes, Biró Tomi egy wellnesshotelben tölti az ünnepeket, ráadásul nem is egyedül. A szexi barátnője egy falatnyi piros bikiniben kényezteti őt a medencében. Mi a szar?!
– Ne már, miért ilyen undorítóak az újságírók? – szontyolodtam el.
– Ne is foglalkozz velük – tanácsolta Tomi. – Kösz Ipacs, hogy szóltál. Megpróbáljuk ezek után is élvezni ezt az egészet.
– Úgy legyen. Na sziasztok!
És tényleg tudtuk élvezni a fürdést, az arcmasszázst, a beszélgetést, a csókolózást, a közös ebédet... Nagyszerűen éreztem magam Tomival és nem hagytam, hogy néhány hülye internetes cikk miatt rosszul érezzem magam. Bekaphatja mindenki. Az, aki a fotót készítette és azok is, akik visszaéltek ezzel az egésszel. Engem nem érdekel, felőlem csináljanak belőlünk cikket, ha nincs jobb dolguk a két ünnep között.
Az utolsó fél órában a szobánkban lézengtünk és pakolásztunk, mielőtt végleg elhagytuk volna a hotelszobát csináltunk pár aranyos selfiet és átbeszéltük milyen is volt ez a másfél nap. Csodálatos! Már az autóban ültünk, úton voltunk hozzám, de Tomi kénytelen volt megállni valahol tankolni.
– Maradsz a kocsiban, vagy akarsz venni valamit? – nézett rám mielőtt kiszállt volna.
– Nem tudom, hmmm. Körülnézhetek, hátha megkíván valamit a szemem.

Na ja, aztán ott hagyok egy kisebb vagyont. Hihetetlen, hogy a benzinkutakon milyen drága egy-egy innivaló vagy édesség. Végül bementem az épületbe, mosolyogva köszöntöttem a szőke kasszáslányt és a kezemet dörzsölve kezdtem el melegedni idebent. Talán kicsit jobban elkalandoztam, mint kellett volna, megnéztem az újságokat is, de ott végül nem találtam semmi érdekeset. Már Tomi is bejött fizetni, én pedig az utolsó pillanatban elvettem a polcokról egy sóskaramellás Twix-t és egy szalámis-sajtos-csemegeuborkás melegszendvicset.
– Ú, jól néz ki – nézett a szendvicsemre Tomi álmodozva.
– Tessék – toltam a szája elé. – Harapj belőle.
Nem kellett kétszer mondani, végül közösen ettük meg a szendvicset és a Twix csokit is, valahogy úgy nézett ki a dolog, hogy ő vezetett, én pedig nevetve a szájához adtam az ételt.
Aztán megérkeztünk a lakásunkhoz, leparkoltunk és mindketten felmentünk. Szerencsére nem találkoztunk Csengével, ezúttal Lucy a spániel kutyus támadott le minket.
– Sziaaa – vakarta meg a nagy fülét Tomi mosolyogva. – És persze szia Anna.
– Na végre, nem csókolommal köszöntél – nézett rá anya nevetve, aki puszival köszöntött minket. – Kértek teát?
– Én nem, köszi – válaszoltam.
– Tomikám.
– Én sem kérek, köszönöm.
– Nem, én most egy szívességet szeretnék kérni tőled.
– Mégpedig?
– Bizonyára hallottad már hírét a felsőszomszédunknak.
– Mit csinált már megint? – kérdeztem bosszankodva.
– Hajnal kettőkor porszívózott.
– Ne már. Ez azért túlzás – meredtem a plafonra mérgesen és képzeletben áttörtem a falat, hogy lezuhanjon az a rohadék.
– Szóval. Ha nem nagy gond, akkor arra szeretnélek megkérni, hogy menj fel hozzá és beszélj vele. Mi már próbálkoztunk Bellával, de semmit nem ér a szavunk. Hátha tőled megijed.
– Intézem – vigyorodott el Tomi és már el is indult az ajtó felé.
– Biztos nem probléma?
– Biztos. Sőt! Még élvezni is fogom.
Csigalassúsággal teltek a percek, én pakolásztam, segítettem anyának a mosásban és előkészítettem Lucy-t egy sétára, de Tomi még mindig nem volt sehol. Komolyan tartottam tőle, hogy valami hülyeséget csinál.
– Na itt vagyok – lépett be az ajtón a barátom.
– És mit mondtál neki? – kérdezte anya izgatottan.
– Azt, hogy a bérház lakói tartottak egy zártkörű megbeszélést, ahol eldöntötték, hogy figyelmeztetni kell őt, és engem szavaztak meg arra, hogy közöljem vele a tényeket. Ezentúl jobban odafigyel arra, hogy ne zörögjön és ne hangoskodjon, pláne nem éjszaka, vagy különben...
– Vagy különben?
– Feljelentik őt többszörös és állandó csendháborításért.
– Háhá! – csapta össze a tenyerét anya elégedetten. – Fú, de megnéztem volna a bamba fejét. Köszönöm Tomi! Ezért most rettenetesen hálásak vagyunk.
– Ugyan, már hamarabb is szólhattatok volna – mondta majd felém pillantott. – Sétáltatni viszed?
– Aham. A kutyafuttató lesz a törzshelyünk. Jössz velem esetleg? Nem akarom, hogy megint kövessenek.
– Hogy micsoda?
Miközben Lucy elvégezte a dolgát és össze-vissza futkározott, addig én hosszasan elbeszélgettem Tomival. Többek között arról is, hogy múltkor követett az az ijesztő ember. De volt szó arról is, hogy hogy állok a könyveimmel, meg ő a dalaival.

– Januárban érkezik egy kisebb album, de nem rap lesz.
– Úúú. Akkor olyan jellegű, mint az Istennő?
– Igen, az is ebbe az albumba fog tartozni. És többek között az lesz a neve is.
– Aztaaa – vigyorodtam el.
– És nyílt titok, hogy a többi dalt is rólad írtam, úgyhogy... Már akartam is kérdezni, de... Nem lenne kedved rajta lenni az albumborítón?
– Miiicsoda? – tátottam el a szám.
– Persze nem muszáj – hebegte és védekezően feltette a kezét. – És nem is úgy gondoltam, hogy a teljes arcod, vagyis, ha szeretnéd akkor úgy is lehet, de...
– Tomi – mosolyodtam el. – Te most zavarba jöttél?
– NEM! – aha. – Csak... Nem tudtam hogy állnál ehhez a dologhoz. Nekem volt egy olyan elképzelésem, hogy ilyen speciális effektekkel meg esetleg virágokkal eltakarják egy részét az arcodnak, vagy hogy is mondjam. Ipacsnak is említettem egy elképzelést és ő benne volt. Szóval...
– Oké, el sem tudod hinni mekkora megtiszteltetés lenne ez nekem – ujjongtam, aztán a kutyafuttató bejárata felé kaptam a fejem. Nyikorogva kinyílt a vaskapu, mert belépett rajta egy beagle kutya és a gazdája, egy fiatalos, vörösesbarna hajú nő.
– Sziasztok.
– Helló – köszöntünk neki, és miután ellenőriztük, hogy Lucy megvan, nem ment ki a kapun egy pillanat alatt – helyette a távolból méregette a beagle kutyust – folytattuk a beszélgetést.
– Szóval. Ha letudjuk a szilvesztert mindenképp szót ejthetünk erről az album témáról – mondtam vigyorogva, és közelebb hajolva Tomihoz megcsókoltam őt.
Két oka volt annak, hogy be kellett fejeznünk a csókolózást. Az egyik az volt, hogy rettenetesen hideg volt, kissé olyan volt, mintha egy jégcsappal csókolóznék – persze ettől még émelyítő volt – a másik pedig az, hogy hangos ugatást hallottunk. Úgy tűnt Lucy összeszedte a bátorságát és odament a másik kutyához, ám ez neki nem nagyon tetszett.
– Ne aggódjatok, nem fogja bántani – nyugtatott meg minket a beagle gazdája. – Barátságos, csak még nem ismeri őt.
– Hogy hívják? – kérdeztem kedvesen és a hóban kergetőző kutyákra néztem.
– Maya – felelte a nő/csaj. – Na és ő?
– Lucy.
– Akkor mindketten szukák, nem kell aggódni – jegyezte meg mókásan, mire én is felnevettem.
– Nem tudom milyen kérdéseket szoktak ilyenkor feltenni egymásnak a kutyatulajdonosok, nekem ő az első kutyám, alig néhány napja kaptam.
– Nagy kihívás?
– Annyira nem. Eddig csak párszor pisilte össze magát.

Sziasztok! 💞💞
Először is elnézést szeretnék kérni a hatalmas nagy szünet miatt, de az iskola és a magánéletem kicsit lelassított és elvette az időm az írástól. A Sztárallűr írásától meg főképp. De most megpróbállak kiengesztelni titeket, feltöltöm a maradék részeket.
Sajnos nincs sok hátra, utána pedig újabb óriási szünet következik, mert fogalmam sincs mihez kezdjek a sztorival. Annyi ötletem van/volt, annyi bonyodalom, de már nem tudom mi fog megvalósulni belőle és mi nem.
Na mindegy, boldog karácsonyt szeretnék kívánni ezzel a résszel.