Az út viszonylag gyorsan eltelt. Pestre megérkezve először Fatimét raktuk ki otthon, aztán a sofőr engem is kirakott. A csomagjaimmal és egy hatalmas világfájdalommal az arcomon írtam be a kódot és léptem be a társasházba. Természetesen nem kerülhettem el a találkozást a házmesternővel.
- Annabella! Hát szervusz! Várj itt egy percet, azonnal szólok Lilinek.
- Csókolom. Persze, csak nyugodtan. - dünnyögtem. Ennél már csak nem lehet rosszabb. Lilike is megérkezett és némi sikítozás kíséretében az új könyvről faggatózott.
- Szerintem te több mindent tudsz róla, mint én nem? - horkantam fel egy idő után. Szó mi szó, a mindig kedves és mosolygós Bellának nyoma veszett. - Megkérdezhetem, hogy-hogy posztolhattál ki egy ilyen dolgot?!
- Hogy mit csináltál? - pislogott nagyokat Mari néni.
- Kiposztolta, hogy lesz egy új könyvem, pedig csak a héten kezdem el írni.
- Lilike!
- Én nem iiis... - sipítozott "Lilike". Na az ilyen fajta elkényeztetett kislányokat egyeltalán nem bírom.
- Pedig de. Nem baj, nincs semmi baj. A kitűzött időpontra elkészülök. Csak arra kérlek, hogy soha többé ne posztolj semmit velem kapcsolatban. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

Amikor beléptem a lakásba, rögtön elfogott az "itthon vagyok" érzés és ez hatalmas megkönnyebbülés volt számomra. Tudván, hogy nem a Borsod Abaúj Zemplén megyei luxus faházban vagyok Ipaccsal, Noémivel, Tomival és a Sátánokkal, hanem itthon, a Budapesti bérházban anyával. Hirtelen azt se tudtam mit csináljak vagy mit mondjak. Hogy kinek? Például az édesanyámnak, aki mint aki szellemet látott, olyan arccal nézett rám.
- Kislányom! Te itt?
- Elfelejtettem volna szólni? Na mindegy. - vontam meg a vállam mosolyogva és nyomtam egy puszit az arcára.
- Én úgy tudtam csak holnap jössz. - furcsálta még mindig a helyzetet.
- Majd elmesélek mindent, de először szeretnék pihenni egy kicsit.
- Ez csak természetes kincsem. - mosolyodott el anya és felajánlotta, hogy kezelésbe veszi a bőröndömet. Ezalatt azt értem, hogy szag alapján eldönti melyik ruhám tiszta és melyik szennyesbe való. Előszöris kezet és arcot mostam a fürdőszobában, aztán átöltöztem egy szürke, pamutnadrágba és egy fekete haspólóba A hajam felfogtam egy gagyi kontyba és elballagtam a konyháig. Ittam egy kis narancslevet és ettem abonett kekszet - ebédre pont elég lesz nem? Visszamentem a szobámba és az egyik szőrös párnámat magamhoz ölelve, végig dőltem az ágyon. Vacsoráig végig a szobámban maradtam - csak egyszer mentem ki pisilni és inni - és írtam. Mily meglepő ugyebár. Szeptemberre már egészen biztos, hogy kiadható állapotban lesz a könyv. Nem tudom hány oldalnál járok, a könyv szinte már saját magát írja. A történet fő helyszíne pedig Afrika lesz. A hülye Sátánok adták az ötletet akkor, amikor a rakott krumplit csináltuk.

Naomi és bátyja egy ártatlan Afrikai nyaralásra indultak, ám sok-sok bonyodalom után a vadonban találják magukat civilizáció nélkül. Mindenféle fenevaddal kéne megküzdeniük és az egészen biztos, hogy így semeddig se élnének. Szerencsére felbukkan Marco, aki hasonló helyzetben van, mint a testvérpár. Egy közös megállapodás során kezdetét veszi kalandos útjuk a vad sivatagtól kezdve, a föld alatti titkos barlangon át, egészen a benszülöttek falujáig. Az út során pedig valami megmagyarázhatatlan dolog alakul ki Naomi és Marco között. A VADÍTÓ és sármos srác és a napsugarú SZÉPSÉG szerelmi élete folyamatosan alakul. Ám egy oroszlán támadás során minden megváltozik... Vajon elérik céljukat? Kijutnak a végtelen sivatagból és a vadállatok közül?

Na ez lenne a fülszöveg. És azt már most tudom, hogy az oroszlántámadás során Marco meg fog halni. Vagy mégsem? Mindenesetre még nagyon sok dolgot kell írnom, de egyenlőre ennyi elég lesz. Anya szólt, hogy mindjárt kész a vacsi, úgyhogy még van annyi időm, hogy fellépjek a netre. Még több reakció a Vadító Szépség-es Insta posztomra, még több követő ott és Facebookon is, valamint egy email, de túlságosan hivatalosnak tűnik, úgyhogy inkább majd később olvasom el. Az új ismerősnek jelölések között ott volt Nándi, Csongi, Gergő, Noémi, Ipacs, Angyal Laura és... Hát igen, Tomi is. Az ő kivételével mindenkit vissza jelöltem és Like-oltam a legutolsó bejegyzésüket. Ezen kívül Fati Instára feltöltött utazós képet is Like-oltam (meg voltam jelölve rajta). Szóval azt hiszem ennyi. Gondolok itt az internetes értesítésekre és az elbeszélésre, ami erről a 6 napról szólt. Kalandos hét volt meg kell hagyni, de mostantól minden újra régi lesz. Visszakapom az egyhangú és unalmas életem, de anya és Fati továbbra is itt lesznek nekem. De a többieket el kell felejtenem. Nem tudom miért, talán azért, mert a felejtés fáj, és én nem tudok fájdalom nélkül élni. Na. Akkor én most megyek vacsorázni, közben pedig mindent töviről hegyire elmesélek anyának...

Hjaj, el sem hiszem. Befejeztem egy könyvet! Befejeztem a Sztárallűrt! Vagy mégsem? 😏❤️
Remélem tetszett nektek a könyv, mert én imádtam írni. Tomi és mindenki más a múlté, Bella csak a könyvére koncentrál. Kettejük találkozása a jövőben elkerülhetetlen, de egy darabig biztos, hogy nem kerül rá sor. Igen, ezzel azt akarom mondani, hogy lesz folytatás. De hogy mikor és miről fog szólni (pontosan) azt nem tudom. Még egy rész várható holnap. Viszont ott idézeteket fogok beilleszteni a könyvből. Az én kedvenceimet. Na akkor egy szó, mint száz köszönöm, hogy itt voltatok velem és olvastátok a sztorit. 🤩🤩🤩