Még mielőtt belekezdtem volna az írásba felhívtam anyát, hogy jöjjön le a faluba holnap, de legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy nem. Tegnap sok munka felgyülemlett neki, egész hétvégén dolgozni fog. Nagyszerű. Akkor anya kilőve, helyette jön Laura, Fati, Anita és Bátor. Plusz még egy személy. Na, akkor ezt is elmesélem.
Már előttem volt a laptopom és a jegyzetfüzetek, készen álltam leütni a billentyűket, hogy folytassam az írást ott, ahol abbahagytam, de ekkor egy hangos röhögést hallottam meg a mellettem lévő szobából. Tomi volt az. De kivel röhög? Ipacs lelépett. Vagy az is lehet, hogy csak egy vicces videón nevet. Vagy Klára nénivel nézeget régi fotóalbumokat? Esetleg meglátott egy gyerekkori képet Ipacsról? Akkor teljesen érthető lenne a hahotázás.
Kíváncsiskodó kedvemben voltam, így átsettenkedtem a szobája ajtajához. Valakivel telefonon beszélgetett. Méghozzá egy fiúval. Ismerős volt a hang, de nem tudtam honnan. Óvatosan lenyomtam a kilincset és settenkedve mentem be a szobába. Nem telefonált, a gépén beszélt valakivel Skype-on. Az ismerős hang csak mondta és mondta a magáét, és még mielőtt leültem volna Tomi mellé az ágyra, rájöttem, hogy ki ő.
- Szia Csongi. - intettem egyet mosolyogva.
- Bella! De jó, hogy látlak. Még akkor is, ha csak így. Minden oké veled? Láttam ám Instán, hogy együtt leutaztatok vidékre. Összejöttetek vagy mi?
- Igen. - motyogtam halkan és rádőltem Tomi vállára. Rögtön eszembe jutott, hogy a tegnapi poszt óta egyáltalán nem néztem rá a telefonomra, esetleg csak azért, hogy csekkoljam az időt. Vajon mi történhetett az Instagramon? Bele sem merek gondolni.
- Képzeld Bella, véletlenül említettem Csongornak, hogy Fatime születésnapi bulija itt lesz megtartva, és tudod, hogy alakul köztük valami. Ő is jöhetne?
- Persze, miért ne jöhetne? Gergő is jön?
- Nem sajnos, a szerencsétlen tüdőgyulladást kapott. Nélkülözzük a próbákat két hétig.
- Ó, értem. Akkor téged is bevonunk a dologba. Elmondom, hogy lesz. Holnap korán reggel Tomi meg én felmegyünk Pestre, Tomi felszed téged és Angyal Laurát, felveszi a tortát és indul vissza. Fati átjön hozzám és Anita felvesz minket reggel kilenckor. Úgy terveztem, hogy először megebédelünk Ipacs anyukájánál, tortát eszünk, átadjuk az ajándékokat, és ha jól tudom délután négy fele kezdődik a falu napi ünnepség.
- Hűha, mozgalmas nap lesz. De minek oda az az Anita, meg Laura?
- Bonyolultabb a dolog, mint hinnéd. De örülök, hogy te is eljössz.
Felálltam Tomi mellől, intettem egy aprót és visszamentem a szobámba. Végre írhatok egy kicsit.
Ebédkor Klára néni megint teletömött minket kajával, rántott hús és krumplipüré, plusz csemegeuborka. Úgy éreztem kipukkadok, de segítettem neki elmosogatni. Volt vagy háromnegyed óránk a túráig, de már nem volt kedvem írni, így gondoltam megnézem magamnak azt az Instagram-ot. Oh, jaj. Lehet nem kellett volna. Egyébként a fényképre rengeteg kedvelés és hozzászólás jött. Idézek néhány aranyosat, és néhány negatívat is.

„Ú, ti együtt vagytok? Imádom a zenéit és a könyveidet, tökéletes pár vagytok."

„Nagyon aranyosak vagytok együtt, sokáig!"

„Imádlak titeket! Nemrég olvastam ki a Vadító szépséget és imádtam, mikor lesz folytatás?"

„Najooo, hogy ismerkedtetek meg? Imádlak Bella!"

„Kedvenc írónőm a bátyámmal. Hűha. :)" - „Remélem minél hamarabb tudunk találkozni Tamara. :)"

Igen, Tomi húga is kommentelt egyet. Rengeteg ehhez hasonló komment volt még, de most jöjjön néhány negatív.

„Ő a barátod vagy mi? De hát Miával volt együtt nem? Amúgy utálom a csávót. Bocsi."

„Jöttem Tomi oldaláról, szép vagy de jobbat érdemel nálad."

„Mia ezerszer szebb nálad!"

„@kertesz_diaa e bammeg. Tomi összejött ezzel?" - „Fúj xddd" - „Ugye? Egy írőnővel? Most komolyan, szánalmas."

„Xddd, te vagy az új barátnő? Hát sokáig. Ja nem, mégsem."

„@mia_vass_offical na mi van, lecseréltek? Xdd"

„Legalább a naplemente szép. Lol." - „Napfelkelte volt. Lol." - „Jaj, nem úgy értettem, gyönyörű vagy!"

Aha persze, utólag könnyű magyarázkodni. Elszomorodtam egy kicsit, mert még sosem kaptam ennyi negatív véleményt egyszerre (ez csak néhány volt a sok közül). Leraktam a telefont az abroszos asztalra és átmentem Tomihoz. Az ágyon feküdt és valami sorozatot nézett a laptopon. Befeküdtem mellé az ágyra és szomorúan a mellkasára hajtottam a fejem.
- Mi a baj? - állította meg a sorozatot.
- Semmi. - füllentettem.
- Naaa...
- Na jó. Felléptem az Instagramra és...
- Negatív kommentek. Szard le őket.
- De nem tudom. Te már megszoktad, de engem még sosem szidtak ennyien egyszerre. Írónő vagyok, nem sok embert érdeklek. Erre most szinte mindenki letámadott.
- Nyugi, majdcsak abbahagyják.
- Viszont pozitívum, hogy a húgod örül nekünk. - mosolyodtam el.
- Miért is ne örülne? Imád téged. Csak azok nem kedvelnek téged, akik nem ismernek, ne foglalkozz a hülyékkel.
- És mi lesz Miával? Úgy félek.
- Miát már elintéztem nyugi. Ne érdekeljen mások véleménye, mi mostantól örökre együtt leszünk oké?
- Legyen így. - csókoltam meg mosolyogva, és úgy döntöttem nézem vele azt a sorozatot. Valami rablós.
Egy órakor én és Tomi már készenálltunk az erdei túrára, viszont a menedzsernek nagyon nem volt kedve velünk jönni. De kénytelen volt, nem engedhet el minket kettesben az erdőbe. Az ő felelőssége lesz, ha felfal minket egy vaddisznó vagy ilyesmi.
Én egy farmernadrágban és fekete pulcsiban voltam, a barna hajam pedig egy kontyba fogtam. Volt nálam egy kistáska, ahova tettem innivalót és zsebkendőt, valamint a férfiak telefonjait. Kabátban is hűvös volt a levegő, bár közel sem annyira, mint reggel. Csak remélni tudom, hogy holnapra egy kicsit kisüt a nap. Gyűlölöm az őszi időjárást.
A falun végig vezetett a Klára néni háza előtti járda, a falu végéhez érve pedig három választásunk lett volna.

1. Továbbmegyünk a keskeny autóúton és kikötünk egy másik falunál.

2. Végig megyünk a hatalmas tisztáson, mit kopár föld borít, és igazából semmi sincs ott egy magaslesen kívül.

3. Felmegyünk egy dombra, egy kitaposott ösvényt követve és bevonulunk az erdő sűrűjébe.

Még jó, hogy az utolsót választottuk.
Egyébként Ipacs mondta, hogy a magasles után van egy barominagy veteményes vagy mi, ahol néhány gazdának van saját „földje". A domb erdőmentes részén pedig általában traktorral aratnak. Na mindegy, ez minket nem érdekel. Mert vár ránk a vadon!
- Aú! Megszúrt valami tüske. Aú! Most megint. - nyivákoltam, és akkor még öt perce se voltunk az erdő területén.

Na hali! 😁❤
Sajnos közeledünk a sztori végéhez elárulom, hogy még 5 rész van hátra.
Raktam ki két plusz részt, ami az első és a második évad fülszövegét tartalmazza, gépen átvariáltam a részek sorrendjét, remélem nektek is jól mutatja.