Sziasztok! Tudom, hogy nagyjából évmilliók óta nem adtam hírt magamról, és mérges is vagyok, hogy így ellustultam, de most már próbálok kicsit visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Azért gondoltam, kicsit mesélek róla, hogy mi volt az oka a felszívódásomnak, csak hogy egy kicsit tisztára mossam magamat. :D

Először is: Aranymosás. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mit csináljak vele, eredetileg a Kiirthatatlannal szerettem volna indulni (nagyon jó vicc, tudom), de persze elég hamar beláttam, hogy ennek azért van egy-két apróbb akadálya. Azonban úgy voltam vele, hogy megpróbálom Az élet iskolájával, mert nincs vesztenivalóm. Persze ez így nem egészen igaz, tekintve, hogy a fél téli szünetet párbeszédek átvariálásával, helyesírási és elgépelési hibák javítgatásával, meg ezekhez hasonló jó kis programokkal töltöttem.

Ebből következik a másik dolog, amiről mindenképpen beszélni szerettem volna veletek, akik olvassátok az én kis hülyeségeimet. Az élet iskoláját olvasva rájöttem, hogy a történet abban az állapotban, ahogyan feltöltöttem Wattpadre nem igazán állná meg a helyét a pályázaton, egyrészt mert rettentő hosszú, másrészt mert a cselekményvázlata néhol nagyon is szétcsúszik. A javítgatásom vége az lett, hogy az egész történet alapjai természetesen megmaradtak, de néhány szál megváltozott, gondolok itt a szereplők közötti kapcsolatrendszerekre, romantikus szálra és a befejezésre. 99,9999 százalék esély van rá, hogy az előszűrésen sem fogok túljutni, úgyhogy gondoltam megkérdezlek titeket, hogy mit gondoltok, mit kezdjek a történettel? Tegyem fel az átírt verziót? Vagy fájna a szívetek a régiért? Vagy csak én vagyok ilyen szentimentális, hogy ilyeneken agyalok? :D Rettentően jól esne néhány visszajelzés, mert kicsit tanácstalan vagyok.

A harmadik dologról nem szeretnék hosszasan beszélni, de azért mégiscsak megemlítem, hogy a Kiirthatatlan folytatódik, ezentúl rövidebb, emészthetőbb részekkel, amelyekkel remélhetőleg viszonylag gyakran tudok majd jelentkezni. És ha már Kiirthatatlan, akkor muszáj nektek megmutatnom ezt a csodát, melyet petrucelli222 készített a történethez. Hát nem gyönyörű? (Egyébként megjegyzem, hogy nem csak gyönyörűen rajzol, hanem hihetetlenül ír, ha van egy kis kedvetek és szeretitek a fantasyt, akkor győződjetek meg róla magatok. 😅)

Szóval igyekszem ezentúl aktívabb lenni egy kicsit, mert nagyon sokat jelentenek mind a ti történeteitek, amelyek olvasásával néhol kicsit lemaradtam, mind pedig a ti visszajelzéseitek az én sztori(jai)mra. Úgyhogy próbálom nagyon ráállítani az agyam a Kiirthatatlanra, remélhetőleg belátható időn belül tudok jelentkezni egy újabb résszel. Addig is legyetek jók! (És nézzétek, milyen jó kis ihletadó képek vannak Pinteresten...)

1.000.000 x ❤❤❤

Noémi