Greta már csak a párbajszakkörön találkozott Hermionéval, ott pedig már igazán nem volt értelme megkérdeznie, hogy jön-e.

- Sziasztok - lépett oda a hármas mellé, akik összerezzentek a hangjára. - Mi újság veletek? Alig látlak mostanában - mondta második mondatát csak a bozontos hajú lánynak címezve.

- Semmi különös, csak... Volt egy nehéz házink - jelentette ki kissé zavarban. A két fiú a háta mögött összenézett, aztán hevesen bólogatni kezdtek.

- Oh, értem - biccentett a hugrabugos, mire Hermione száját egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el.

- Veled minden okés? - kérdezett vissza kíváncsian.

- Igen - mosolyodott el vidáman a lány. - Rájöttem, mennyire imádom a Hugrabugot - közölte a kis csapattal. Legjobb barátnője csak mosolygott, Harrynek összeszaladt a szemöldöke, Ronnak pedig csoda, hogy az álla nem esett le.

- Mégis miért? - kérdezte nem is próbálva elrejteni, mennyire elítél minden házat a sajátján kívül.

- Mert egy igazi család vagyunk, és olyan csodás ott mindenki - sóhajtott fel ábrándosan. - Egyszer prefektus akarok lenni, hogy hivatalosan is a ház átmeneti anyja lehessek egy kis időre - kuncogott. A griffendélesek összenéztek: az ő prefektusaik nem igazán viselkedtek anyaként, Percy inkább egyfajta hajcsár volt. - Régen a ti házatok tagja akartam lenni, mert mindenki szerint az a legjobb, de most úgy érzem, hogy a miénk pont tökeletes számomra - magyarázta. - Kíváncsi vagyok, ki fogja tartani ezt a szakkört - szólalt meg, miután nem igazán érkezett reakció az előbbi mondataira. Az Arany Trió nem igazán tudta, mit mondhatna, és Harry mindennek tetejébe kissé féltékeny is volt. Mindig is akart egy igazi családot, és bár a Griffendélben sem volt rossz a közösség, de a lány elbeszélései alapján a Hugrabug összetartóbbnak, és családiasabbnak hangzott. Azonban tudta, hogy oda biztosan nem került volna - a Teszlek Süveg majdnem a Mardekárba helyezte. Nem is akart különösebben máshová kerülni. A kígyó emblémával rendelkező házat gyűlölte, a hollóhátasok folyton tanultak, Greta társai pedig túl nyugisnak tűntek, nem tudott volna kibontakozni. Bár tény, hogy maga a lány kissé kitűnt folyamatos pörgésével, de ettől valahogy még jobban odaillett.

- Mindegy, hogy ki, csak ne... - kezdte felocsúdva Ron, de ekkor megjelent a középre beállított, emelvényként szolgáló asztal tetején Lochart professzor, és félbe is szakította őt. A beszélő vörös legjobb barátjával fájdalmasan nyögött egyet, míg Hermione azonnal közelebb furakodott bálványához. Greta kuncogott rajta, de azért odaállt az eminens mellé, akinek másik oldalán a szintén fanatikus Susan ácsorgott, így Greta került Justin mellé, míg mögöttük Ernie-ék voltak, a két nyálcsorgató lány mögött pedig a griffendéles páros állt meg.

- Közelebb! Közelebb! Bátran! - hívta fel azoknak a figyelmét magára a professzor, akik esetleg nem vették észre látványos belépőjét. Illetge nem volt az különösen látványos, épp csak annyira, mint az összes többi, elvégre, még mindig Gilderoy Lochart-ról beszélünk. - Remélem mindenki lát engem, és mindenki hall is - tette hozzá, miközben kíváncsian körbenézett, vetve egy pillantást néhány diákra - különösen a lányokra, akik egy mosolyt is kaptak, de Harry-t sem hagyhatta ki. - Kitűnő - mondta elégedetten, mikor mindenki az asztal köré tömörült, és elcsendesedett. Ez elsősorban nem az ő érdeme volt, szimplán mindenki kíváncsi volt, mit is fognak csinálni pontosan ezen a szakkörön.

- A közelmúlt igen sötét eseményeinek fényében - kezdett szónoklatba, kihasználva a rá irányuló töretlen figyelmet. - Dumbledore engedélyezte, hogy elindítsam ezt a kis párbajszakkört, hogy ha úgy adódik, képesek legyetek az önvédelemre - magyarázta olyan átéléssel, és olyan mozdulatokkal, hogy a legszkeptikusabbak is majdnem elhitték, hogy ért hozzá, és nem csak azért van ott, mert nem csak nem volt jobb, de nem is volt más jelentkező. - Jómagam sokszor kerültem ilyen helyzetbe... A részleteket lásd műveimben - terelte maga felé a szót. Ekkor sokan kiábrándultak az egészből, hiszen az nem túl biztató, ha már most magára tereli a szót. Hirtelen levette köpenyét, és a diákok közé dobta. A lányok szinte visongva kaptak utána.

- A francba, még csak nem is erre dobta - szólalt meg ingerülten Hermione.

- Nyugalom, eljön még a mi időnk - susogta neki Susan. Mögöttük a fiúk összenéztek. Mindegyikőjük tekintete arról árulkodott, hogy már most kezd nagyon elegük lenni az egészből. Azonban a hugrabugosok látszólag könnyedén lerázták magukról az elégedetlenséget, mert a következő pillanatban már eltökélten meredtek előre.

- Hadd mutassam be a segédemet: Piton professzort - intett Lochart az asztal azon felének irányába, ahol éppen nem állt. Szinte mindenki abba az irányba fordult, hogy megnézze a professzor belépőjét. Greta ezt kihasználva gyorsan megkereste a tekintetével Dracot. A jellegzetes szőke tincsek láttán apró mosoly ült ki az arcára.

Draco alig várta, hogy történjen valami izgalmas, kicsit sem volt kíváncsi Lochart önfényezésére. Házvezető tanárának megjelenése pedig garantálta azt, hogy remekül fog szórakozni.

- A tanár úr vállalta, hogy részt vesz egy rövid bemutatón. Nyugalom, nem kell aggódnotok, nem teszek kárt a bájitaltanárotokban. Ígérem- mondta gőgösen, egy kacsintással megspékelve. Eközben Piton is odaért mellé.

Draco határozott embernek tartotta magát, de rég volt már annyira biztos valamiben, mint akkor abban, hogy Lochartnak igaza lesz.

A két tanár felemelte a pálcáját, majd leeresztették. Ezután intéztek egy kisebb meghajlást egymás irányába. Megfordultak, majd léptek néhányat, hogy meglegyen közöttük a távolság. Kivont pálcával álltak meg az asztal két oldalán.

- Egy, kettő, három - számolt vissza Lochart.

- Capitulatus - reagált azonnal Piton. Varázslata elég erős volt ahhoz, hogy ne csak a pálcát lökje ki ellenfele kezéből, hanem magát a férfit is fellökje, akinek szőke haja kissé összekuszálódott érkezéskor. A lányok aggódva nézték a jelenetet, a fiúk többségében csak nevettek.

- Valóban jó ötlet volt ezt bemutatni, Piton professzor, de ha nem sértem meg vele, nyilvánvaló volt, hogy erre a trükkre készül. Ha akarom, könnyűszerrel kivédhettem volna - magyarázta olyan hangsúllyal, hogy a szőke mardekárost a hányinger kerülgette.

- Na persze - motyogta Draco - Szerintem nem is ismeri ezt a varázsigét - tette hozzá, mire Crak és Monstro engedelmesen heherésztek egy sort.

- Bemutatónak ennyi elég is volt. Most lemegyek közétek és párokba rendezlek titeket. Piton professzor, ha megtenné, hogy segít nekem - nézett a férfire Lochart, aki aprót biccentett, majd körbejártak a diákok között.

Draco őszintén reménykedett benne, hogy Pottert kapja, és legyőzheti őt egy párbajban. Mikor észrevette őt a tömegben, tekintete rövid idő alatt átsiklott a tőle nem messze álló Gretára. Azonnal azon kezdett el gondolkozni, hogy mi lenne a legjobb, kivel kellene a lánynak lennie. Féltette őt kissé, különösen akkor, mikor Piton lépett oda a társaságukhoz. A férfi intett egyet mardekárosai felé, mire a másodévesek mind odacaplattak. Mint kiderült ő Pottert kapta - majd kicsattant az örömtől -, Weasley azzal a robbantgatós griffendéles sráccal lesz, Granger meg megkapta Millicentet. Dracoban egy pillanatra megállt az ütő, hogy esetleg Pansy-vel kell majd párbajoznia Gretának, akinek volt egy pár trükk a tarsolyában. Szerencsére a lányt Lochart osztotta be, így az egyik hollóhátas lánnyal kellett megküzdenie, aki szintén az évfolyamukra járt.

Greta és Sue szabályosan jártak el. A keleti származású lány gyorsabb és ügyesebb volt, így a hugrabugos pálcája hamar a kezében kötött ki.

- Szép volt - dicsérte meg, majd újra a kezébe véve pálcáját megint nekifutottak. Azonban hamar le kellett állítani őket, mert mint kiderült, sokan nem csak a Capitulatust használták. Ezek közé az emberek közé tartozott Draco is, aki azonnal élt a lehetőséggel, hogy mindenféle átkokat kipróbálhasson a kis túlélőn. Greta csak a szemét forgatta, mikor észrevette, hogy a két fiú még mindig kerülgetik egymást, hiába szólt Lochart, hogy hagyják abba a párbajozást. A hugrabugosnak hamar továbbsiklott a tekintete, és észrevette mekkora felfordulás történt. Azonban mikor észrevette Hermionét, végképp felháborodott, ugyanis annak feje a nagydarab Millicent hóna alatt volt.

- Engedd el, vége van - szólt rá azonnal kissé közelebb lépve, mire a mardekáros lány döbbenten pillantott fel. Harry addigra már szintén ott volt, és igyekezett szétszedni őket, amiben Greta is segített. Ezután újra körbenézett és sorban odament mindenkihez, miközben fél füllel figyelt Lochart szavaira.

Draco nem volt elégedett. Sokkal több átkot ki akart próbálni, nyerni akart, bosszút állni a kviddicsmeccsért, meg igazából mindenért. Azonban Harry ellépett tőle. Felháborodottan mordult egyet, majd rájött, hogy ezzel nem sokat ér el, szóval megkereste Gretát. A lány ugyanis olyan nyugalmat árasztott magából, hogy mindig segített rajta, ha frusztráltabb volt a szokásosnál. Szórakozottan figyelte, ahogyan odalép mindenkihez segíteni.

- Jobb lesz, ha inkább azt tanítom meg nektek, hogyan kell kivédeni az ellenséges átkot - szólalt meg a kezét tördelve Lochart. Látszott rajta, hogy kezdi elveszíteni a kezdeti lelkesedést. - Kérek két önként vállalkozót. Longbottom és Finch-Fletchley, gyertek, mondjuk, ti - mondta, mire a két fiú a hatalmas asztal felé fordult, de Piton professzor közbeszólt.

- Nem túl jó ötlet, Lochart professzor - jelentette ki. - Longbottom a legegyszerűbb átokkal is katasztrófát okoz. Gyufásskatulyában fogjuk felvinni  Finch-Fletchley maradványait a gyengélkedőbe - közölte rezzenéstelen arrcal, mire Justin kissé megrémült, és egy lépést távolodott Neville-től.

- Na, de Piton professzor - kerekedtek el Greta szemei, mikor látta, mennyire kényelmetlenül érintették a griffendéles fiút a tanát szavai.

- Mondani szeretnél valamit? - nézett rá szikrázó szemekkel a bájitaltantanáruk.

- Ez egy kicsit erős volt, nem gondolja? - kérdezte halkan, majd a nyugtalan Neville vállára tette a kezét.

- Öt pont a Hugrabugtól - mondta egyszerűen. Erre sokaknak elkerekedett a szeme. Soha egy tanár sem vont még le pontot Greta Adams-től. Mindenki szerette és tisztelte a lojalitását, még akkor is, ha ezzel néha szembe ment a tanárokkal. - Velem nem fog feleselni, Adams - tette hozzá. - Magának pedig Malfoyt és Pottert szeretném javasolni - fordult újra a megszeppent SVK-tanár felé, aki azonnal kapott a lehetőségen.

- Kitűnő ötlet! - mondta lelkesen, és még tapsolt is egyet, majd felterelte a két fiút az asztalra, ami továbbra is emelvényként szolgált.

Draco kajánul elmosolyodott. Örült, hogy újra lehetőséget kapott legyőzni Pottert. És a házvezető tanára is a segítségére volt, amit szívesen fogadott, a Gretával történt kis közjátéka ellenére is. Az tény, hogy néha a lánynak vissza kellene fognia magát, akkor is, ha mindent csak a barátaiért tesz. Van, ami már egyszerűen sok. Ez is az volt. Főleg Longbottomért...

Draco látta, hogy Lochart is próbál mutatni valamit Potternek, de nem igazán járt sikerrel az oktatás.

- Pálcát fel! - mondta a két másodévesnek Lochart, mire ők automatikusan az arcuk elé tartották azokat.

- Félsz, Potter? - kérdezte kötekedően Draco, aki ezúttal sem volt képes ellenállni a kísértésnek.

- Csak szeretnéd - mondta erre Harry válaszul.

Leeresztették pálcájukat, majd távolabb lépdeltek, és újra felemelték azokat. A tömeg zúgolodott, a levegő eléggé feszültté vált. Többen összerezzentek, mikor Lochart újból megszólalt.

- Háromra kezdtek - közölte. - Egy, kettő... - kezdte, de a hármat már nem mondhatta ki, mert Draco hamarabb cselekedett.

- Everte Statum - mondta a szőke, miközben pálcáját egyenesen Harry-re irányította, aki felemelkedett a levegőbe, majd leesett az emelvény végében. A mardekárosok nevetni kezdtek, a többi ház tagjai közül néhányan azt mondogatták, hogy csalás. Greta csak hitetlenül megrázta a fejét, és felsóhajtott azon, hogy mennyire gyerekes legjobb barátja.

- Rictumsempra - kiáltotta Harry, mire ellenfele hahotázni kezdett. Alig tudta abbahagyni, de nem is kellett, kétrét görnyedve kimondta következő átkát.

- Serpensortia - szólt, mire pálcájából egy kígyó tört elő. A diákok távolabb léptek az asztaltól, az állat pedig kíváncsian nézett körbe.

- Nem mozdulj, Potter! - indult meg a fiú felé Piton egy rövid hatásszünet után. Draco elégedetten vigyorgott látva művét. - Majd én eltűntetem.

- Engedje meg, Piton professzor - ugrott azonnal Lochart, hiszen lételeme volt a középpontban lenni. Kimondta a varázsigét, mire a kígyó a magasba emelkedett, majd visszahuppant. Eltűnni nem tűnt el - mily meglepő -, azonban kissé felbőszült. Már inkább idegesen, mintsem kíváncsian nézelődött, majd megindult a hozzá legközelebb álló felé, aki Justin volt.

Gretának egy másodperc se kellett hozzá, hogy felfogja, mi történik. Ugyan nem volt a legélesebb kés a fiókban, de a reflexei igen jók voltak. Arrébb rántotta fiút, és beállt elé, azonban mindeközben történt még valami.

Valaki mintha sziszegve beszélt volna. Felpillantott, és észrevette Harry-t, aki szinte eszelősen bámulta a kígyót és közben beszélt. De nem úgy, mint bárki más. Nem. Sziszegett, a kígyók nyelvén beszélt. Harry párszaszájú volt.

A hugrabugos lány riadtan pislogott felé, hiszen nem tagadhatta, hogy ő is megijedt - nem is kicsit. Felelőtlenség volt beállnia a fiú elé, hiszen rettegett a kígyóktól. Szinte már betegesen félt tőlük. Ahogy realizálta, hogy az állat közeledik felé, remegni kezdett a lába. Harry pedig csak tovább sziszegett, olyan volt, mintha rá akarná uszítani azt. Becsukta a szemét, és csak akkor nyitotta ki, mikor valaki az ölelésébe zárta. Megijedve nézett körbe, hiszen így már nem állt Justin előtt - még mindig inkább Gretát támadja meg egy kígyó, mint bárki mást -, de az állat a következő pillanatban eltűnt. A közelébe se ért évfolyamtársának.

Greta eltolta magától Dracot, majd intézett felé egy halvány mosolyt. Nem volt a teremben egy árva lélek sem, aki ne lett volna teljesen lesokkolódva az események hatására, de talán a Malfoy-fiú érezte az egyik legrosszabbul magát. A kígyó, a kígyó, ami az ő pálcájából tört elő, majdnem megharapta Gretát. A lány olyan rémülten állt ott, olyan tehetetlennek és reményvesztettnek tűnt csukott szemmel, hogy muszáj volt közbelépnie. Nem nézhette, ahogyan ott áll, földbe gyökerezett lábbal, és csak várja a találkozást.

A kezdeti sokkot a düh váltotta fel, de nem csak a saját maga irányába. Potter... Potter gyakorlatilag ráuszította azt az állatot a hugrabugosokra - köztük Gretára! Idegesen meg akart indulni felé, de valaki megállította azzal, hogy a vállára tette a kezét. Egy kéz, amely még mindig reszketett kissé.

- Nem történt semmi - szólalt meg a lány, mikor Draco újra felé nézett. - Csak... - suttogta, majd megrázta a fejét, és egyszerűen újra átölelte a szöszit, akit először váratlanul ért a megmozdulás, de végül szorosan magához ölelte a hugrabugost, és nyugtatóan a hátát kezdte el simogatni. Nem tudta, mit mondhatna, nem értett ehhez, szóval inkább egy szót sem szólt. Beszéltek a szavak helyett a tettei.

Másnap Greta nem volt olyan elveszett, mint kellett volna lennie. Az az ölelés nagyon sokat segített rajta. Egy dolog járt csak a fejében, méghozzá az, hogy beszélnie kell legalább Hermionével, de az lenne a legjobb, ha Harry-vel is tudna. Ugyan az összes háztársa az ellenkező véleményen volt, de ő nem akart addig ítélkezni, míg nem hallotta a másik szemszöget. Talán ha nem nyugtatta volna meg Draco még előző este, akkor ő is annyira rémült lenne, mint társai. A félelem pedig nagy úr, és nagyon sok mindenre ráveszi az embert. Csakhogy Greta is, aki nem hagyta, hogy Justin bebújjon a klubhelyiségbe.

- Ha bárki meg akarna támadni, majd én megvédelek - mondta neki határozottan, mire a fiú hálásan elmosolyodott, és végül együtt mentek le reggelizni.

Délután a tanulás közben mindenki arról suttogott, hogy Harry párszaszáj. Rengeteg pletyka indult el, és szinte mindenki azt állította, hogy biztos benne, Harry lesz Mardekár utódja, ő nyitotta ki a kamrát. Greta a szemét lesütve üldögélt, és borzasztóan érezte magát háztársai között. Ő maga is félt, de közben nem tudott nem arra gondolni, hogy mi van, ha tévednek. Csikorgást hallott, ami egy szék a padlóval való találkozást jelentette. Felnézett, és azt látta meg, ahogyan a kis túlélő elindult kifelé. Vett egy mély levegőt, majd ő maga is felállt. Hannah ugyan megpróbálta visszahúzni, de hajthatatlan volt. Tudni akarta Harry szemszögét. Beszélnie kellett vele. Nem tudta elhinni, hogy ő, Hermione egyik legjobb barátja, pont ő nyitná ki a kamrát, amely miatt a mugliivadékok veszélybe kerülnek.

- Harry! - szólt rá a folyosón, mire a fiú megállt. - Beszélni szeretnék veled.

- Greta, én... - kezdte a fiú, de akkor hirtelen elhallgatott. Rémült arcot vágott, majd a falhoz tapadt és elindult előre. A hugrabugos nem értette mi történik, de ő is elindult arra. Akármi is folyik itt, az veszélyes lesz Harry-re nézve, szóval nem hagyhatja egyedül.

- De mi van, ha tényleg ő Mardekár utódja? Akkor most meghalsz - susogta egy hang a fejében, mire ő megtorpant. Végül nyelt egy nagyot, és továbbindult. Ha tényleg ő lenne az, Hermione már otthagyta volna. Hermione okos lány. És különben is:ő maga nem volt mugliivadék.

Gyorsan utolérte Harry-t, aki határozottan haladt egy cél felé, amit Greta még nem tudott bemérni. Azonban a következő pillanatban megérkeztek. Félig fej nélküli Nick ott lebegett egy helyben előttük. Tőle pár méterre pedig ott feküdt...

- Justin! - sikoltott fel Greta. - Oh, Merlin, ne, ne, ne - motyogta, miközben megpróbálta kitapintani a fiú pulzusát.

- Kővé dermedt - jelentette ki Harry. - Tudom, hogy ez sem jó hír, de... Ha meghalt volna, ernyedtebb lenne. Biztosan életben van - motyogta.

Greta a nyakába vetette magát, arcán könnyek csorogtak le. Gyűlölte a helyzetet. A barátai veszélyben vannak, az egyikőjük már kővé is dermedt. És nem ő az első.

- Sajnálom, hogy megfordult a fejemben, hogy te voltál - mondta, miután elengedte a fiút. Még mindig kissé nehézkesen vette a levegőt. - Csak annyira megijedtem, és...

- Semmi baj - mosolyodott el halványan Harry. - És azt mondtam a kígyónak, hogy hagyjon békén titeket - tette hozzá. A hugrabugosnak erre szomorkás mosolyra húzódtak rózsaszín ajkai.

- Szóljunk valakinek, és... - kezdte, de ekkor megjelent Frics.

- Tettenérés - vicsorgott, mire Greta azonnal beállt a fekete hajú fiú elé.

- Nem ő volt! Eddig tanszobában voltunk, most értünk ide, addigra már kővé voltak dermedve. Végig Harry-vel voltam - tette hozzá, majd vetett egy pillantásta a szellemre, aztán háztársára. Utóbbinak látványa újra könnyeket csalt szemébe, de gyorsan felszívta magát.

- Tettestárs - vágta rá a férfi, majd hirtelen eltűnt. Ekkor Harry a földet kezdte bámulni.

- Pókok - jelentette ki.

- Micsoda? - rémült meg azonnal Greta. - Hol? - járatta körbe a szemét, ameddig észre nem vette a vonuló pókcsordát. - Merlin, de sokan vannak - motyogta, és hátrálni kezdett a fal felé.

Frics ekkor ért vissza McGalagonnyal együtt.

- Tanárnő, esküszöm, hogy nem én voltam - mondta a fiú azonnal.

- Ez már... - kezdte a nő, de a hugrabugos lány közbevágott.

- Tényleg nem ő volt! Végig vele voltam, és erre értünk ide - fakadt ki Greta.

- Akkor sem az én hatásköröm - rázta a fejét tehetetlenül a Griffendél házvezető tanára. - Beszélniük kell Dumbledore professzorral. Mindkettőjüknek - nézett felváltva a két másodévesre, akik hatalmasat nyelve fordultak egymás felé.

Ezután megindultak az igazgatói iroda felé. McGalagony határozottan lépkedett, a két diák mögötte azonban rendkívül bizonytalan és nem mellesleg rémült is volt.

- Citrompor - szólt a nő, mire a hatalmas szobor emelkedni kezdett, és feltárult egy csigalépcső. - Dumbledor professzor odafent várja magukat - tette hozzá, majd végignézte, ahogyan a két gyermek fellépked a fokokon.