Közeledett a Hugrabug-Griffendél kviddicsmeccs. A két ház között kisebb ellentét feszült ekkorra. Ugyan már senki nem gyanúsította Harryt, de ez a meccs elég volt ahhoz, hogy felhozza a felszín alatt rejlő érzéseket. A sárga ház tagjai igyekeztek megőrizni a saját, és társaik hidegvérét, de a griffendéleseknek nem esett nehezükre néha-néha beléjük kötni. Ez pedig az ő pattanásig feszülő idegeiknek sem tett jót. 

Greta szerint Cedric úgy járt-kelt, mint egy élőhalott. A többi csapattag sem volt sokkal jobb állapotban, látszott rajtuk, hogy teljesen kifárasztották őket az edzések, ráadásul a vizsgák is egyre közelebb kerültek az év végével. A rivális ház kis piszkálódásaira igazán nem volt szükségük. 

Egy túl messzire menő griffendélest konkrétan Draco állított le. Leállt kötekedni Gretával, hogy hagyja békén Hermionét, meg az ő barátait, úgysem fogja kiszedni belőlük a taktikájukat. A lány már a sírás határán állt, ahogy magyarázta, hogy a trió tagjai csak a barátai, ő nem akar semmi rosszat. Ekkor lépett közbe a szöszi, és határozottan úgy nézett ki, mint akinek szándékában áll szétátkozni a gyereket.

Természetesen a normálisabb réteg megmaradt az egészséges rivalizálás szintjén, ahogy azt illett. Azonban voltak azok, akik a mardekárosokkal sem azért ellenségeskedtek már, mert velük volt bajuk, szimplán lételemük volt valakit kikészíteni. Ezek az emberek pedig kaptak a lehetőségen, hogy új személyek idegein táncolhatnak. 

A legtöbb griffendéles nem is látta, hogy mi történik. El voltak foglalva a saját dolgaikkal, amikből volt bőven. Végső soron még mindig nem volt ugyanaz a szint, mint egy Griffendél-Mardekár meccs előtt. Mégis... Nem könnyítette meg ez a nagyjából egy hét Greta és háztársai életét, az egyszer biztos.

Végül elérkezett a nagy nap. Greta éppen a Nagyteremből indult el ki Hannah-val és Susannel. Előtte sok sikert kívánt a még reggeliző kviddicscsapatnak, majd kiszúrta a pont velük egy időben megmozduló Arany triót. Úgy döntött, hogy inkább most nem megy oda hozzájuk, azonban mikor Hermione egyszer csak elrohant tőlük, nagyon nagyon rossz előérzete támadt, és utána szaladt. A könyvtárban érte be.

- Hermione - lihegte a térdeire támaszkodva, mire a lány ránézett.

- Greta, te mit keresel itt? - kérdezte elkerekedett szemekkel.

- Láttam, hogy elszaladtál - egyenesedett fel. - Nem akarod megnézni a meccset?

- Dehogynem, csak ez fontosabb - hadarta, majd végül egy sóhaj kíséretében megragadta legjobb barátnőjének csuklóját. - Gyere! - utasította, és elkezdte maga után rángatnia  polcsorok közé. Levett egy könyvet, majd lecsapta az egyik asztalra - ekkor Madame Cvikker szúrós szemmel feléjük nézett -, és felnyitotta. Villámsebességgel kezdte el lapozgatni.

Greta összeszűkült szemekkel bámulta a jelenetet. Nem értette, mit keres a lány, de nem mert rákérdezni, mert annyira remegett, hogy biztos volt benne, valami nagyon komoly dologról lehet szó. Végül megállt egy oldalnál. Szemei csak úgy cikáztak, ahogy olvasta a sorokat. Arca egyre jobban elfehéredett, szája kiszáradt, keze remegett. Végül a hugrabugos elé tolta a könyvet.

- Ezt nem hiszem el - motyogta kábán, majd megrázta a fejét, és elkezdett kutatni a táskájában. Eközben Greta elkezdte olvasni a baziliszkusz jellemzőit. Ő is hasonlóan reagált, mint Hermione, bár azt nem értette, hogy ezt most miért mutatta meg neki a lány. Mikor felnézett a könyvből, a lány egy kettétört tükröt tartott a kezében. - Ez van a kamrában - mondta ki, Greta pedig a szája elé kapta a kezét, és azonnal könnybe lábadt a szeme. Csak arra tudott gondolni, hogy ezzel kellett szembenéznie Justinnak.

- De hát akkor... - kezdte motyogva, viszont a lány közbeszólt.

- Justin egy szellemen keresztül látta, Mrs. Norris a tócsából, Colin pedig a fényképezőjén át - magyarázta hadarva. - Így kővé dermedtek ugyan, de nem haltak bele. Ezért kell a tükör - tartotta fel. - Ha hangot hallasz, tartsd fel, és nézz bele. A kővé dermedteket már nem bántotta, de méregfogai is vannak, ezért nem biztos, hogy ha becsukod a szemed, túléled. Két irányba indulunk meg, hogy nagyobb eséllyel érjük el a tanárokat. Tessék - nyomta a kezébe az egyik törött darabot, amit Greta remegve tartott. - Harry hallotta ma reggel beszélni, szóval gyanítom, hogy akcióba fog lendülni. Nem vagyunk biztonságban, ezért nagyon fontos, hogy minden sarkon benézz a tükör segítségével. Mindenhol használd a tükröt, érted? - nézett rá, ő pedig bólintott. Hermione oldalra nézett, Madame Cvikker éppen nem figyelt. Csendesen letépett egy darabot a könyv megfelelő lapjából. A hugrabugos erre összeszorította a szemét. Így ugyan nem látta, de hallotta, ahogyan rá is firkant valamit a papírfecnire. Az eminens soha, de soha nem csinált volna ilyet, ha nem lenne tényleg nagyon komoly a helyzet. - Indulunk. Te jobbra mész, én balra. Ha találkozol valakivel, gyorsan összefoglalod a lényeget. Sok sikert - szorította meg szabad kezével a Gretáét. Halványan egymásra mosolyogtak, de szemükben csak félelem, és egy kevés elszántság volt.

Greta folyamatosan remegett. Egyszer lassan, és óvatosan lépkedett, mert arra gondolt, hogy így elég halk ahhoz, hogy ne vegye észre a kígyó. Aztán pedig rájött, hogy sietnie kellene inkább, így gyorsított a tempóján. Még soha nem félt ennyire. Azonban ott lebegett a cél a szeme előtt, hogy találjon egy tanárt, akkor pedig megmentheti a többieket. 

Éveknek tűntek azok a percek, ameddig menetelt, fogalma sem volt, hogy tulajdonképpen merre. Nem találkozott senkivel. A remegése nemhogy nem múlt el, kicsit sem csillapodott. Azon csodálkozott, hogy még nem ejtette el azt a tükördarabot, amivel valóban minden sarkon benézett. Konkrétan alig mert felnézni róla.

A folyosók is sötétnek tűntek, annak ellenére is, hogy reggel volt. Az egész légkör azt üzente a lánynak, hogy félnie kell, ő pedig nem tudott ellenérvet felhozni. Úgy érezte, ha ezután valaki nem tartja össze, ő szétesik. De egyelőre még tartotta magát, hiszen nem volt más választása.

Egyszer csak hangokat hallott. De ezek nem beszédfoszlányok voltak, nem is léptek. Mintha valami csúszna a padlón. Greta lehajtotta a fejét, és a szeme elé tartotta a tükröt. Utolérte. Utolérte az a monstrum. Biztos volt benne.

Eszébe jutottak Hermione szavai. Muszáj megkeresnie a tükör segítségével, hogy hol van. Ha nem látja, akkor odacsúszik hozzá, és belé mélyeszti a méregfogait. Greta halkan megnyikkant a gondolatra. Nem akart meghalni, a kígyóktól pedig egyébként is rettegett. Kicsit megemelte a fejét, és folyamatosan a törött darabot bámulva elkezdett körbekémlelődni. Mindenhol csak a folyosók tükörképét látta.

Már majdnem kifújta a levegőt, amikor a tükrön megjelent egy aranysárga szempár. Ideje sem volt feldolgozni a képet, keze még jobban rászorult a kis darabra, és hirtelen hátradőlt. Látta, hallotta, érezte, ahogyan a baziliszkusz elsiklott mellette, de már nem remegett. Megszűnt a félelem a szívében, az összes érzése megszűnt, mozogni sem tudott, csak tisztában volt vele, hogy létezik. Egyre tompábban hallotta a hangokat, már a hideget sem érezte a hátába nyomódni, a szeme előtt is sötét foltok kezdtek megjelenni. Soha sem így képzelte el azt, milyen lehet kővé dermedni, de sokkal rosszabb volt, mint várta. Olyan, mintha meghalna, de a teste nem engedné meghalni. 

***

Draco már a lelátón ült, mikor kijelentették, hogy lefújják a meccset. Értetlenül ráncolta a szemöldökét. Nem állt be a hőbörgők közé, el volt foglalva azzal, hogy bámulta Pitont, aki folyamatosan felé nézett. A férfi végül intett neki, mire ő nemes egyszerűséggel felállt, és átfurakodva mindenkin, lement házvezető tanárához.

- Miért fújják le a meccset? - kérdezte meg azt, amiről mindenki beszélt. A tanár csak frusztráltan ránézett, majd közölte, hogy kövesse, és elindult az iskola épülete felén. A fiú egyre kevésbé értette, hogy mi folyik itt, de azért követte Pitont. 

Néma csendben vonultak az épület felé, félúton csatlakozott hozzájuk McGalagony, Potter és Weasley. Draconak nagyon rossz volt az előérzete, ezért inkább egy szót sem szólt. Életében talán először nem élt a lehetőséggel, hogy belekössön a kis túlélőbe. 

- Malfoy, ha rémálmaid lesznek, nem vállalok felelősséget, én mondtam, hogy szerintem nem kellene látnotok - motyogta a házvezető tanára, majd benyitott a gyengélkedő ajtaján.

Draco alapvetően elég sápadt típus volt, de akkor az a kevés vér is kiszaladt az arcából, ami alapesetben ott volt. A lába megrogyott, nem tudott továbbhaladni az ajtóból egykönnyen. Szerencsére a többi diák sem reagált sokkal jobban, így nem volt útban. Az hatalmas szégyen lett volna.

Végül erőt vett magán, és odasétált Greta kővé dermedt testéhez. Feje kissé le volt hajtva, haja körbeölelte szép arcát. Szemei ki voltak dülledve, mintha valamitől megrémült volna. Kezében egy tükördarabot szorongatott, és folyamatosan azt bámulta. Draconak görcs keletkezett a torkában. Fogalma sem volt, hogy mi az, de nem tetszett neki, nehezebben vette tőle a levegőt. Óvatosan megérintette Greta felemelt kezét, majd érezte, ahogyan egy könnycsepp lefolyik az arcán. 

- Mindkettőjük kezében egy törött tükördarab volt - szólalt meg rövid csend után McGalagony professzor, mire Draco ránézett. - Nem tudják, mit jelenthet? - kérdezte. Mind megrázták a fejüket. - Rendben van - suttogta látszólag teljesen reményvesztetten. - Visszakísérünk titeket a hálótermeitekbe - nézett Pitonra, aki csak bólintott.

A mardekárosok klubhelyisége felé haladva a szőke fiú gondolatai össze-vissza cikáztak. Greta félvér, neki nem kellett volna bántódása essen a kamra miatt. Valószínűleg Granger miatt került bajba, és a tükröt is ő adhatta neki. De vajon miért? És ki volt az a hollóhátas lány, akit szintén most dermesztettek kővé? Hogy lehet, hogy egyszerre három áldozat is volt? Mit fog most tenni? Mégis mit tehetne? Várja a mandragórából készült főzet elkészülését, hogy hugrabugos barátjába visszatérjen az élet. Semmi mást nem tud tenni.

- Mégis hol voltál? - sziszegte Blaise, mikor megállt mellette az egyik kanapé mellett. Draco nem válaszolt, csak lehajtott fejjel állt egy helyben. Még mindig el volt foglalva a gondolataival.

- Legkésőbb délután hat órakor minden tanuló visszatér a háza klubhelyiségébe - kezdett el felolvasni valamit egy papírról a mi még mindig velük lévő Piton, mire mindenki ránézett. - Ezután senki nem hagyhatja el a hálókörletet. A tanítási órákra csak tanári kísérettel mehetnek. A mellékhelyiséget is csak tanári felügyelet mellett használhatják. További rendelkezésig felfüggesztjük a kviddicsedzéseket és -mérkőzéseket. A tervezett esti programok elmaradnak - fejezte be. Mindenki csendben hallgatta, és mérlegelte a szavakat.

- Mi történt pontosan? - tette fel a kérdést végül az egyik prefektusuk.

- Hármas merénylet - mondta szárazon a tanár. Erre mindenkinek elkerekedett a szeme. - Hermione Granger, Greta Adams és Penelope Clearwater. Mind kővé dermedtek - tette hozzá az utolsó mondatot a biztonság kedvéért, hogy senki ne higgye, bárki is meghalt közülük. 

- De hát... Adams félvér... Nem? - suttogta maga elé a Draco mellett ácsorgó Blaise. Erre a szőke válaszul biccentett. Olyan feszült volt, mint még soha. 

- Véleményem szerint csak idő kérdése, hogy bezárják az iskolát, ha nem kapják el a merénylőt - jelentette ki a házvezető tanáruk. Szavait döbbent csend fogadta, ellentétben az előzőekkel, amelyek után a diákok susogni kezdtek. Ezután egyszerűen elhagyta a helyet. 

- Elmentem aludni - motyogta Draco, majd eleget téve ezen mondatának, elindulta szobája felé. Bár nem hitte, hogy képes lenne valóban aludni, de egyedül akart maradni a gondolataival.