Draco Malfoy a mai napig emlékszik arra, mikor megpróbált Harry barátja lenni, de az egyértelműen visszautasította. Ne értsetek félre, a szőke emiatt nem szenvedett, sőt, később már szinte örült neki, olyan szinten utálta a kis túlélőt. De akkor még természetesen rosszul esett számára, hiszen mindössze egy kis kölyök volt, aki szövetségesre vágyott. Talán apja neveltetése mellett, ez is hatással volt rá, hogy a rossz irányba menjen el. De az igazat megvallva jót tett neki, hogy nem lettek puszipajtások a szemüvegessel, mert egy teljesen más lehetőségre lelt rá, egy félvér lány személyében.

- Nézd Neville, ott van Trevor - szakította félbe Greta Adams a professzort, majd felvette a földről a békát és mosolyogva átnyújtotta a fiúnak. - Elnézést - nézett a nőre továbbra is levakarhatatlan vigyorral. Draconak egyenesen felfordult a gyomra tőle. 

- Hamarosan kezdődik a beosztási ceremónia - mondta lezárásképpen az asszony, majd hátat fordított a diákseregnek és bement az épületbe.

- Szóval igaz - kezdett bele előre megtervezett monológjába Malfoy. - Amit a vonaton suttogtak - Harry Potter roxfortos diák lesz. - Eddig minden a tervek szerint alakult, a többiek sutyorogni kezdtek. Jöhetett a bemutatkozás. - Ez itt Crak - nézett a mellette álló személyre. - Ő meg Monstro - biccentett hátra a fejével. - Én Malfoy vagyok - ment oda összesen körülbelül négy lépesben a kis túlélő elé. - Draco Malfoy. - Ekkor valaki elrontotta az egészet. Olyan jól alakult, de nem, annak a nyomoréknak el kellett rontani a visszatartott nevetésével. - Viccesnek tartod a nevem? - nézett rá mondhatni tikkelő szemekkel. - A tied meg se kérdezem. - Micsoda egy költő ez a fiú! - Vörös haj, mások levetett talárja... Csak egy Weasley néz így ki - fejezte be nem kis megvetéssel a hangjában. - Hamar rájössz majd, Potter, hogy a máguscsaládok sem egyformák - fordította újra a figyelmét a jövendőbeli legjobb barátjára, majd ismét Ronra emelte a tekintetét. - Ne barátkozz olyanokkal, akik nem érdemlik meg! - javasolta utasítóan. - Kérdezz csak engem - nyújtotta a szemüveges felé a kezét.

- Magam is el tudom dönteni, hogy ki érdemli meg - reagált végre a fiú, Draco már kezdte azt hinni, hogy néma. Nem fogadta el a kézfogást, hanem szúrósan a szőke szemibe nézett, és ekkor megjelent McGalagony, majd megütögette Malfoy vállát. A fiú hátrafordult, majd durcás arccal vissza eddigi beszélgetőpartnereihez. Hát jó, ha így, akkor így, ő ebben a játékban is benne van, de Potter fogja megbánni, hogy ezt választotta...

- Odabent várják magukat, jöjjenek - mondta rezzenéstelen arccal, aztán kinyitotta az ajtót, utat engedve a gyerekeknek. 

- Nem igazi a mennyezet. Elvarázsolták, hogy úgy nézzen ki, mint az égbolt - papolt Hermione a mellette álló lánynak, amit Greta pont hallott.

- Ez csodálatos - mosolygott, mire a barna hajú hátrafordult hozzá.

- Véleményem szerint is. Olvastam róla a Roxfort történetében - jelentette ki, kissé dicsekedve.

- Abból a könyvből nekem is olvasott anya esti meséket - vigyorgott rá. - De már sajnos nem emlékszem szinte semmire belőle - tette hozzá.

- Ami azt illeti... - kezdte Granger, de nem volt alkalma befejezni. 

- Itt sorakozzanak fel, kérem - intett a papírtekercsével maga elé a Griffendél házvezetője, miután fellépett az emelvényre. Hermione még nyitotta a száját, hogy befejezze, de nem merte, nehogy elkönyveljék, mint olyan személyt, aki feleslegesen és túl gyakran beszél.

- Nos. Mielőtt elkezdjük, Dumbledore professzor úr kíván néhány szót szólni - emelte le a kezét. 

- Van néhány kihirdetni valóm a tanévre vonatkozóan - kezdte öreges hangján. - Főleg az elsősöknek mondom, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület minden tanulónk számára. Emellett iskolánk gondnoka, Frics úr - mutatott hátra a férfire - megkért, hogy jelentsem be: a harmadik emeleti folyosó jobb kéz felőli szakaszára tilos a belépés mindazoknak, akik nem óhajtanak kínok kínjai közt meghalni. Köszönöm. 

- Akinek a nevét felolvasom... - vette újra magához a szót McGalagony, majd kinyitotta a papírtekercset. - Idejön hozzám. A fejére teszem az iskolai Teszlek Süveget - emelte meg az említett tárgyat - és a süveg beosztja őt egy házba. 

Draco Malfoy egyáltalán nem izgult, biztosra vette, hogy a Süveg őt a Mardekárba fogja osztani.

Greta Adams-t ellenben majd' szétvetette az ideg. Minden álma volt a Griffendélbe kerülni, ugyanis a családjukból eddig senki sem került be abba a házba. Anyja persze nem várta el tőle, sőt, mindig azt hangoztatta, hogy reméli, ő is hugrabugos lesz, de Greta nem így gondolkodott. Végső elkeseredésében csak arra tudott gondolni, hogy bármi is történjék, ő nem szeretne mardekáros lenni. Ekkor leesett neki, hogy miket gondol, hiszen, ha ott van rá szükség, akkor ő oda is szívesen megy. Szörnyű embernek érezte akkor magát.

- Hermione Granger - kezdte a felsorolást a nő.

A lány magában motyogva fellépdelt a Süveghez.

- Ez a lány nem komplett az tuti biztos - mondta a tömegben mindenki számára hallhatóan Ron.

- Hogy mondhatsz ilyet?! - förmedt rá suttogva Adams, mire a vörös arcán rózsaszín foltok jelentek meg és a lányhoz fordult, aki csak durcásan nézett rá.

A kislány leült a székre, majd aggodalmasan várta, hogy milyen sorsa lesz ebben az iskolában a Teszlek Süveg szerint. 

- GRIFFENDÉL! - kiáltott a tárgy, mire Hermione vidáman felállt és elszökdécselt az asztalhoz, ahol mindenki tapsolt. 

- Draco Malfoy - olvasta fel a következő nevet kissé érdekes akcentussal.

- MARDEKÁR! - kiáltotta a Süveg, mikor már majdnem rátették azt a szőke fejre. A fiú önelégült vigyorral ment fel és ugyanezzel a mosollyal ment a tapsoló társaihoz.

- A gonosz boszorkányok és varázslók mind mardekárosok voltak - súgta Ron Harrynek ezúttal jóval halkabban. Ha Greta meghallotta volna, a fiú már nem élne.

- Susan Bones.

- HUGRABUG! - A lány mosolyogva állt fel, Gretának máris szimpatikus volt.

- Ronald Weasley. - A fiú rettegve ment fel. 

- GRIFFENDÉL! - Greta kissé elkeseredett. Ha ez a fiú is abba a házba jár, máris kevésbé szimpatikus neki. 

Te jó ég, hogy gondolhatott ilyet? Le kell szoknia az előítéletekről...

- Harry Potter - mondta ki a nő a nevet, amitől mindenki susogni kezdett, vagy éppen feszülten figyelni. 

- GRIFFENDÉL! - kiáltotta el magát a Süveg kis idő múlva. Az asztalnál ülők állva tapsoltak, a többiek kissé csalódottan néztek maguk elé, bár nem számítottak másra. Az apja és az anyja is griffendéles volt.

- Greta Adams - mondta utoljára a lány nevét McGalagony a lánynak. Már mindenki unta a ceremóniát.

- Na lássuk csak... Adams, Adams... Nem találkoztam meg Adams-szel. De az édesanyád, igen, nagyon kiemelkedő hugrabugos volt. Lojális, türelmes, kedves, szorgalmas... Igaz, te a türelemből kicsit kevesebbet kaptál, és bátor is vagy, de még milyen bátor, de véleményem szerint a Hugrabugban vinnéd legtöbbre, nem gondolod? Bevallom, nehéz döntés, de nem lehetetlen, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy legjobb lesz a HUGRABUG! - mondta a süveg az elejét csak a lány fejében, majd az utolsó szót hangosan, hogy az egész terem tudja melyik házra esett a választása.

A háztársai kissé unottan tapsoltak, kivéve talán az elsősöket. Greta mosolyogva elindult feléjük. Igazából ő mindegyik házban látta a jót, de biztos volt benne, hogy édesanyja ennek fog örülni legjobban, így ő is így gondolkodott. Vagy legalábis próbált így gondolkodni, bár kicsit fájlalta, hogy nem a Griffendélben kötött ki. De végső soron az volt a legfontosabb számára, hogy a szüleit boldoggá tegye. Ezért fogja tanulni a mugli-tantárgyakat is, mikor van ideje. Apja kedvéért. 

*****

- Hé! - lépett Malfoy mellé Greta, mikor végre volt lehetősége nem csak a háztársaival csevegni.

- Mit akarsz? - nézett rá a fiú.

- Miért mondtad azt Ronra, amit? - kérdezte a lány.

- Közöd? 

- Csak kíváncsi vagyok - vont vállat.

- Te hugrabugos vagy, igaz? - nézett a szőke a lányra.

- Igen - bólintott büszkén.

- Ó, én a helyedben nem lennék erre büszke. Ott a balfácánok vannak - vigyorgott eszelősen Draco.

- Te sem vagy tisztában a házakkal - rázta meg a fejét Adams beharapva az alsó ajkát, majd mosolyogva a fiúra nézett. - Talán igazad van, de én úgy érzem, hogy nem ezért kerültem abba a házba. A hugrabugosoknak is vannak jó tulajdonságaik. Hűség, kedvesség, türelem - sorolta, amitől a szöszinek hányingere lett. Hűség és kedvesség... Ezek jó tulajdonságoknak számítanak? Szörnyű, milyen világba született. 

- Aranyvérű vagy, igaz? - kérdezte aggódva a fiú, mert nem akart hosszabb beszélgetést folytatni egy sárvérűvel, vagy egy félvérrel.

- Félvér - rázta meg a fejét a lány. Hosszú, barna, egyenes haja csak úgy repült össze-vissza, egy tincs még a mardekáros arcába is belerepült.

- Te jó ég, fúj - fintorgott erre Draco.

- Ugyanúgy ember vagyok, mint te, ráadásul még boszorkány is, szóval nem hiszem, hogy mondhatnád azt, hogy fúj.

- Bármit mondhatok.

- Egy beképzelt és gonosz ember vagy, Malfoy! - lépett Hermione a lány mellé, hogy megvédje.

- Ő jött ide hozzám - forgatta a szemét a fiú lesajnálóan.

- Tényleg gonosz vagy - mondta Greta, de azonnal meg is bánta. Könnyes szemekkel fordult meg és indult vissza a házába. Draco még látta könnyeket a szemében, amik önkéntelenül is vigyort csaltak az arcára.

- Most komolyan sírsz? - kérdezte felröhögve. - Mégis miért?

- Mert nem vagy gonosz, nem akartam rád ilyet mondani - fordult meg suttogva, de a fiú hallotta. - Sajnálom. Remélem még tudunk beszélni. Szia!

Hermionét megdöbbentette a lány kedvessége. Miután egy utolsó szúrós pillantással belenézett a szürkés kék szemekbe, megfordult Greta után ment. Kezét a hátára fektette és a haját simogatta.

- Nem vagy rossz ember, amiért ezt mondtad rá. Ő tényleg gonosz - magyarázta vigasztalóan.

- Nem, nem az - mosolyodott el Greta kiseperve egy sötétbarna tincset az arcából. - Voldemort gonosz. Ő nem. 

Granger most már igazán furcsának ítélte meg a lányt. Kimondta a nevét. Egy-két griffendélest tud, aki ki meri mondani a nevét, de hogy egy hugrabugos... Kíváncsivá tette ez a bátorság, sőt, mondhatni vakmerőség. Vagy nem tud eleget a gonosz varázslóról, vagy nem csak elképesztően kedves, hanem bátor is a lány. Ki tudja...