- Mamma mia, here I go again - énekelte Greta, miközben a haját fésülte. A szobatársai már leléptek reggelizni, de őt annyira nem izgatta az evés. Van még némi maradék a cuccai között, ha éhes lesz, megeszi azt. Még levelet kell írni a szüleinek. Ráadásul így nem nézik teljesen idiótának, ha muglizenét hallgat, vagy éppen énekel. Miután az utolsó tincs is elfoghatóan nézett ki, azaz nem úgy, mintha egy zombi fejéről ragasztották volna át a lányéra, elővett egy papírt, tintát és használható tollat, majd írni kezdett. Először édesapjának, mert ahhoz több ötlete volt. 

Drága Apu!

Elhoztam a tankönyveket, amiket adtál, szabadidőmben megígérem, hogy azt is tanulom. Tudom, hogy furcsa még neked ez a módszer, hidd el nekem is, de majd megszokjuk. Képzeld, az itteni tantárgyak is nagyon érdekesek. Van például mágiatörténet, bájitaltan, bűbájtan, átváltoztatástan... Még nem tudom melyik a legjobb, nem volt még semmilyen órám sem. Képzeld, hugrabugos lettem! Tudom, ez neked nem sok mindent jelent, de anyáék is ebbe a házba jártak anno. Ide a hűséges, kedves, türelmes emberek járnak anyu szerint, szóval örülök, hogy idekerültem. Megismertem egy lányt, akinek mindkettő szülője varázstalan, azaz olyan, mint te és nagyon szimpatikus. Szerintem jó barátok leszünk. 

Nagyon hiányzol!

Puszil: Greta

Többszöri átjavítás után végül ennél a verziónál maradt, Dracoról nem akart édesapjának mesélni, mert tudta, hogy akkor még inkább elítélné a világukat, hiszen számára nem lenne szimpatikus kissé nehézkes jelleme miatt. Azt is tudta, hogy anyjának róla is nyugodtan mesélhet, kedvelni fogja, akárcsak Greta. Közben lekapcsolta a zenét, mert nem tudott rendesen koncentrálni. 

Drága Anyu!

Még az első nap sem telt el és máris annyi minden mesélni való van! Dumbledore nagyon vicces, de egyben komoly is, nagyon szimpatikus! A Hugrabugba kerültem, de már van egy griffendéles barátnőm és egy mardekárossal is megismerkedtem. Mindketten nagyon jó fejek, remélem sokat fogok még tudni beszélni velük!

Egyikőjük mugli születésű, Hermione Granger-nek hívják, a mardekáros fiú pedig aranyvérű, az ő neve Draco Malfoy. Képzeld, az egyik griffendéles évfolyamtársam elhagyta a varangyát a vonaton és csak az iskola előtt került meg! Neville is nagyon szimpatikus, bár kissé szétszórt.

Rengeteg tantárgy és sok tanár van, a diáktársaimról nem is beszélve, nem tudom, hogy fogom tudni megjegyezni ezt a sok nevet! Ne lepődj meg, ha egyszer csak a tesómat véletlenül Lucy-nak hívom Linda helyett.

Nagyon hiányzol, remélem mihamarabb találkozunk!

Greta

Ezek után konstatálta, hogy még van néhány perce reggeli végéig, szóval lerohant az étkezőbe, levágta magát Hannah Abbott mellé és gyorsan enni kezdett valamit. A szőke lány nevetve figyelte.

- Hol voltál? - kérdezte kíváncsian

- Levelet írtam anyáéknak - válaszolt két falat között. 

- Megvárjalak? - érdeklődött.

- Nem kell, menj nyugodtan, majd ott találkozunk - rázta meg a fejét.

- Megvárlak - mosolyodott el Hannah. A következő pillanatban egy hangos horkantást hallottak a hátuk mögül. Mikor odakapták a fejüket, a szőke hajkorona és tulajdonosa már majdnem kiért az ebédlőből. Greta köszönni akart neki, de gondolta, ha siet, akkor inkább nem tartja fel. Nos, Hermione nem így gondolta.

- Mi vagy te, malac? Minek horkantasz? - kiáltott utána idegesen. 

***

Csendben dolgoztak átváltoztatástanon, a professzor macskaalakban figyelte őket. Ekkor berobbant az ajtón Harry Potter és Ronald Weasley, mire mindenki odakapta a fejét.

- Hú... Sikerült - sóhajtotta a vörös. - Rondán nézett volna az öreg McGalagony, ha elkésünk - tette hozzá. Nos, nem kellett volna. A nő visszaváltozott emberi alakba, majd a két diákhoz sétált. - Nagyon szépen csinálta, tanárnő - dicsérte meg, hátha sikerül kimentenie magukat. 

- Örülök, hogy elnyerte a tetszését, Weasley. Az lenne a legcélszerűbb, ha Potter urat vagy magát zsebórává változtatnám. Akkor legalább egyikük pontos lenne - szidta le őket a saját stílusában, mire Greta felkuncogott. Mindenki kérdőn nézett rá, de ő csodálattal bámulta pár másodpercig a tanárt, majd visszatért munkájához, de fél füllel még mindig figyelt. 

- Eltévedtünk - mentegetőzött Harry, mire Greta azonnal megsajnálta őket. 

- Talán térkép szeretne lenni? - érdeklődött tettetett kedvességgel a nő. Greta felállt, minek következtében a szemüveges hölgy felé kapta a fejét.

- Ne haragudjon rájuk, nem tehetnek róla - mondta, bár még mindig viccesnek találta a stílusát.

- Ezúttal nem vonok le pontot senkitől - enyhült meg a tekintete. - Üljenek le! - intett a két fiúnak, akik hálásan néztek a hugrabugosra. Ő csak egy mosolyt küldött feléjük, majd visszaült a helyére. 

***

- Nálam nem fognak ostoba varázsigéket kántálni és pálcával hadonászni - robbant be Piton professzor az órájára, majd villámsebességgel megérkezett a pódiumhoz és megállt összefűzött kezekkel. - Épp ezért - hagyott egy kisebb szünetet - nem sokan lesznek maguk között, akik ráéreznek a bájitalkészítés nemes tudományának szépségére, de azon kevesek, a kiválasztottak - nézett Dracora, mire a fiú és Greta is elmosolyodott -, akiknek érzékük van hozzá, ők megtanulhatják az elmét elbódítani, az érzékeket tévútra csalni. Megtudják, hogyan kell dicsőséget forralni, hírnevet a palackba zárni és dugó alá rejteni a halált. - Greta egyszerre csodálkozott Piton professzor választékos megfogalmazásán és a szőke fiú arcáról tisztán leolvasható tiszteleten. - Lehet persze, hogy egyesek olyan bámulatos képességek birtokában érkeztek ide hozzánk, a Roxfortba, hogy úgy érzik, nem kell figyelniük az órámon - bámulta Harryt a tanár, mire a sebhelyes mellett ülő Hermione odakapta a fejét, a sötétbarna hajú lánnyal egy időben, de már késő volt. A professzor kipécézte magának. A griffendéles megbökte a könyökével a fiúét, hogy figyeljen már oda. - Harry Potter - indult meg a Mardekár házvezetője a fiú asztala felé a köpenyét igazgatva óriási mozdulatokkal. - A mi új üdvöskénk... Feleljen Potter úr: mit kapok, ha ürömteába őrölt aszfodéloszgyökeret keverek? - mondta idegesnek tűnő hangszínen. Granger azonnal felemelte a kezét a kérdezett mellett, de az csak megrázta a fejét. - Nem tudja? Na próbáljuk meg újra. Ha szereznie kellene egy bezoárt, Potter hol keresné? - Hermione újból jelentkezett, a fiú megint nem tudta. 

- Nem tudom, tanár úr - hallatta végre a hangját. 

- Sisakvirág és farkasölőfű. Mi a különbség? - Hermione már majd' kiesett a padból. 

- Nem tudom, tanár úr - ismételte meg önmagát a szemüveges. 

- Ejnye - mondta erre a professzor a második e betűt kissé elnyújtva. - Ejnye. Úgy tűnik, nem minden a hírnév. Egyet ért, Potter? - nézett a fiúra, Malfoy pedig gúnyosan mosolyogva hátrafordult. Gretának nem tetszett ez a mosoly.

- Tanár úr, muglik között nőtt fel, honnan tudná? - kérdezte, de meg is bánta, hogy ennyire nyers volt és lesütötte a szemét. - Elnézést. Csak azt szeretném mondani, hogy nemrég tudta meg, hogy varázsló, nem volt ideje utánanézni a dolgoknak. Viszont Hermionét ne tessék már figyelmen kívül hagyni...

- Maga milyen házba tartozik? - kérdezte most már dühösen.

- Hugrabug - húzta ki magát a lány. 

- Granger, halljam a válaszokat - sóhajtott fel Piton leülve, majd a griffendélesre emelte a tekintetét. 

***

- Végre ebéd - sóhajtott fel Hannahra nézve Greta. - Szia Draco - nézett a mellette elhaladó fiúra.

- Bátor vagy, hogy meg mertél szólalni Piton porfesszor óráján - mondta a szőkeség némi csodálattal a szemében. - Viszont nem értem, miért nem vont le egy pontot sem - rázta meg a fejét.

- Jó étvágyat - mosolygott rá, majd leültek a saját asztalukhoz. Malfoy hitetlenkedve nézett rá. Tudta, hogy figyelt, látta rajta, de nem reagált. A helyében ő azt mondta volna, hogy "Tudom", de a lány nem használta ki ezt a lehetőséget. Érdekes...

A két hugrabugos lány beszélgetését egy, a Griffendél asztalától érkező robbanás szakította félbe. Az asztalnál mindenki nevetve figyelte, ellenben ők ketten aggódva pillantottak a fiú felé. Legszívesebben odamentek volna, hogy megkérdezzék jól van-e.

- Nézzétek! Megjöttek a levelek! - súgta nekik Susan kuncogva. Még ő is kinevette a fiút? A sötét hajút ez rendkívül elszomorította. 

Adams elé kettő levelet és egy puha csomagot dobott le a posta. A leveleket valószínűleg a szüleitől kapta, majd a szobájában elolvassa és válaszol rájuk, viszont a becsomagolt tárgyat nem tudta hová tenni. Érdeklődve nyitotta ki és egy mustársárga muglipulóvert talált benne. Mosolyogva visszatette. Bár nem szégyellte származását, de azért nem állt szándékában az egész iskola előtt kiteregetni azt. Még a háza előtt sem. A szobatársainak meg majd megmutatja. Mivel mást nem kapott, érdeklődve figyelte, hogy a többiek dobozában mi van. Hannah kapott egy adag varázsédességet, míg Bones egy könyvről szaggatta le a papírt. Miután látta, hogy a háztársa kíváncsian bámulja azt, odaadta neki, hogy nézze meg.

- Gilderoy Lochart? - ráncolta a szemöldökét.

- Te nem tudod, ki ő? - meredtek döbbenten a körülötte ülő lányok rá.

- Hát... Nem igazán. - Erre mindegyikőjük egymás szavába vágva kezdett áradozni róla. Greta szívesen hallgatta volna, ha ért is belőle valamit, de így kész kínzás volt számára. Reménykedve kereste a kiutat.

- Áh, szia Draco - látta meg az éppen kifelé induló fiút.

- Szi... - kezdte volna, de a lány már fel is pattant elköszönve a többiektől, megragadva a bagoly által hozott cuccokat és elindult a szőkeség mellett. A hugrabugos lányok nem igazán zavartatták magukat, egymásnak beszéltek tovább, figyelmen kívül hagyva, hogy a másik mit mond.

- Hál' Istennek - sóhajtott fel.

- Mi történt? - kérdezte a fiú.

- Hangosan olvastam fel azt a nevet Susan könyvéről, hogy Gilderoy Lochart - húzta el a száját, mire Draco felnevetett. 

- Igen, azért az emberért mindenki odáig van - vont vállat.

- Arra már rájöttem - kuncogott a lány. - Hogy tetszettek az órák?

- Pitonon kívül az összes tanárt utálom - sóhajtotta. Na, ez már inkább volt Malfoy...