Hiába a kezdeti jó napsütés, a közeledő tél kezdi uralma alá vonni az időjárást. Sylviáék érezték, hogy nem sokáig lehetnek már a szabadban. Viszont az edzések továbbra is a hidegben vannak, így Syl a heti kétszeri megfagyást már kezdi érezni. Nincs mit szépíteni. Jól megfázott, s ezer szerencséje, hogy még nem lázasodott be. Persze igyekszik titkolni a többiek elől, mert akkor biztos bezárják a gyengélkedőbe, s Madam Pomfrey se fogja másnapra elengedni.

- Jól vagy, Syl? - kérdezte Lily a minap, miután végeztek egy bájitaltannal. Sylvia rendszerint jól oldja meg a feladatokat, de ma valahogy hiába próbált koncentrálni, semmi sem sikerült.

- Persze, Lily - felelte rekedten a szürke hajú, s közben nyakába kötötte a sálját. Lily továbbra is gyanakodva figyelte barátnőjét, de nem tehetett semmit. Tudta jól, hogy Syl makacs, mint az öszvér, így hiába kérlelné, akkor sem mondaná el mi a baja. Habár Syl sem ismeri még eléggé a fiúkat, akik biztos, hogy kérdezősködni fognak.

Következő órájuk átváltoztatástan, így sietniük kell, hisz az öreg Mcgalagony nem szíveli a későket. A professzor már a teremben várta őket, így gyorsan mindenki elfoglalta a helyét, hogy a tanárnőnek ne kelljen sokáig várni. Sylvia eredetileg Lily mellett ült volna, de kiszámíthatatlan barátnője James mellé vágódott le, ami a fiút is meglepte, nemhogy a többieket. Ám Sirius is átrendezte az ülésrendet. Peter mellett helyezkedett el, így Sylvia kénytelen volt Remus oldalán eltölteni a következő két órát. Persze, hogy duplaóra...

Syl sápadt arccal üldögélt a fiú jobb oldalán. Egyre jobban úgy érezte, hogy ez a fránya megfázás le fogja dönteni a lábáról. Remus is érezte, hogy valami nemstimmel a lánnyal. Remegett a keze, verejték csillogott a homlokán, s feltünően sokszor dörgölte meg a szemeit.

Azt sem vette észre, hogy Mcgalagony már másodjára szólítja fel a feladat megoldására, így Remusnak kellett megböknie Syl vállát, hogy észheztérjen.

- Elnézést, Mcgalagony professzor! Megtudná ismételni a kérdését? - kérdezte zavartan a griffendéles. Minerva szelíden elmosolyodott. Azért ő sem olyan szőrösszívű.

- Át tudná változtatni a patkányát egy talpas pohárrá?

Sylvia bólintott, majd remegő kézzel felemelte a pálcáját. Tudta, hogy mit kéne csinálni, de az álmosság teljesen elhatalmasodott az elméje fölött. A terem forgott körülötte, s Mcgalagony aggódó szavai is csak halványan jutottak el a tudatáig.

Aztán már teljes sötétség...

|~|

Már akkor tudta, hogy hol van, mikor felébredt, de még nem nyitotta ki a szemét. Érezte a jó meleg takaró puhaságát, egy tea illatát és hallotta barátai halk beszélgetését is.

- Mitől ilyen gyenge? Jó, persze megfázott meg minden, de akkor is... Te nem tudod, Lily? - elmélkedett James.
- Nem - mondta gyorsan a vörös. Arcán erős pír keletkezett, s zavartan tűrte az egyik hajtincsét a füle mögé.

Hazudott. Pontosan tudta, hogy Syl miért ilyen gyenge, de ígéretet tett. Nem mondta el senkinek barátnője titkát, bár ez egyre nehezebb volt.

Sylvia erőtlenül nyitotta ki a szemét, de vissza is csukta, mert az erős fénytől úgy érezte megvakul. Megpróbálta újra, s most aránylag sikerrel járt.

James, Sirius, Peter és Lily az ágya mellett ültek, míg Remus épp akkor lépett be a helyiségbe, Willel az oldalán.

- Manó! - kiáltotta boldogan ahogy észrevette, hogy Sylvia már ébren van. A többiek is jókedvűen telepedtek le a lány ágyára.

- Jobban vagy? - kérdezte Lily azonnal.
- Asszem' - felelte bizonytalanul Syl.
- Miért nem szóltál? - pirított rá Will. Testvéri kötelességének érezte, hogy morgolódjon. De persze örült, hogy húgának a megfázáson kívül nincs más baja.

- Mert akkor csak bezártatok volna - morogta Syl.
- Mert ez jobb? - kérdezte Will.
- Nem tudom. Amugy ez csak egy megfázás, nem pedig halálos betegség.

Will csak sóhajtott, majd leült ő is az egyik ágyra. Kezeit az ölében pihentette, míg lábait óvodás módon lóbálta.

- Nagyon szeretsz a gyengélkedőre járni - szólalt meg Remus, ezzel megtörve a pillatnatnyi kínos csendet.
- Nem igazán. A kaja förtelmes, az ágy puhasága is csak olyan elmegy kategóriába sorolandó, ráadásul Madam Pomfrey is horkol időnként.

- Madam Pomfrey horkol? - kérdezte döbbenten Sirius. Szürke szemei kikerekedtek, az új hír hallatán. James és Peter a nevetéstől fulladoztak, Will és Remus zavartan nézett egymásra, de ők is alig tudták visszatartani.

- Azért áll még a hétvége? - kérdezte Syl Remusra pillantva. A fiú könnyeit törölgetve bólogatott. Sylvia most látta először őszintén nevetni Remust, s baromi jól állt neki.

- Vége a látogatásnak - rontott be Madam Pomfrey ezzel elrontva a boldog perceket, bár Sirius ahogy a javasasszonyra nézett, újra nevetni kezdett.

- Jó éjt! - köszönt el Remus a kelleténél tovább időzve Sylvia szemeiben.

- Neked is - suttogta lány ahogy a többiek elmentek.

|~|

/Csíny letudva!