Remus már akkor rájött, hogy hülyeséget mondott, mikor kilépett a nagyteremből. Hogy is találhatna meg valakit, akit nem is ismer?

Viszont, mivel Sylvia sem ismeri a kastélyt, így Remus a tó irányába indult meg. Talán most rámosolygott a szerencse, mert Sylvia a parton üldögélt, s kavicsokat dobált a vízbe.

Nem tudta mit gondoljon a lányról. Olyan törékenynek tűnik, de mégis erős. Szeretett volna vele több időt eltölteni, de félt, hogy Sylvia megutálná, ha megtudná a titkát. Habár a lány is titkol előlük valamit, ez világos.

- Leülhetek melléd? - kérdezte zavartan Remus, majd választ nem várva letelepedett a lány jobb oldalára.

Sylvia sovány alakja, sápadt bőre, egérszürke haja és tompán csillogó, kék szemei olyan hatást keltettek, mintha egy halott járna-kelne az emberek között.

Ajkaira csak néha vándorolt mosoly, s azis hamis volt. Remus még nem látta, hogy őszíntén nevetett volna, habár még csak egy hete voltak itt.

- Te jól ismered a bátyám? - kérdezte Sylvia. Hangja színtelenül csengett, szinte már halottasan.

- Nem mondanám. Néha beszélgettem Willel, de az is csak tanulás, vagy most a prefektusi munkák miatt. De más se nagyon társalgott vele. Általában elvonult egy viszonylag csendes sarokba, s alig szólt hozzánk. Folyton egy gyűrött képet bámult, s hiába kérdeztük, nem mondta el, hogy ki van rajta, ahogy azt sem, hogy  mi a baja.

Sylvia csendesen hallgatta a fiút. Valahol mélyen ő is érezte, hogy túl erősen bánt el a testvérével, de az is zavarta, hogy Will ott hagyta őt egyedül.

- Milyen balesetről volt szó? - kérdezte halkan Remus, miközben a füvet tépkedte.

- Ezt nem mondhatom el - felelte Syl. Felállt a partról, s a kastély felé indult. Szombat lévén a legtöbb diák a klubhelyiségében mulatta az időt, így eléggé kihalt volt a birtok.

- Várj már! - kiáltott utána Remus. - Csak segíteni szeretnék. Láto... Látjuk, hogy szenvedsz valamitől.

- Nem érted, Remus?! - csattant fel a lány. - Rajtam nem lehet segíteni! Nem akarok erről beszélni!

Remus mondani akart valamit, de hirtelen megszédült, s el is esett volna, ha Sylvia nem tartja meg. A lány arcára kiült a rémület, s remegve eresztette le az ájult Remust a földre. Hiába forgolódott, senki sem járt arra. Aztán eszébe jutott a jó öreg, Hagrid. Apja jó barátságban van vele, s sokszor jött látogatóba a félóriás hozzájuk.

Sylvia lélekszakadva rohant a vadőr kunyhójához, s kopogás nélkül feltépte a bejárati ajtót.

- Ki vagy?! Sylvia! Mit keresel te itt?
Hagrid azt se tudta hova kapjon hirtelen. Sylvia is az ájulás határán volt, ráadásul könnyei is jó ideje megindultak már.

- Remus...elájult és én... Fekszik és nem mozdul... - motyogta erőtlenül a griffendéles.

Hagrid azonnal szaladt is, Sylviával a nyomában, aki konkrétan már azt se tudta melyik világon van.

Mitől ájult el? Talán beteg? Miért sápadt mindig?

|~|

James, Sirius, Peter és Lily a klubhelyiségben üldögéltek, mikor egy félájult Sylvia beesett a festményen.

- Sylvia! - ugrott fel azonnal Lily, s a fotelekhez támogatta a remegő lányt. Gyengéden simogatta a hátát.

- Mi történt? Mardekárosok voltak? Tettek veled valamit?
- Nem... - mondta suttogva Sylvia. - Remus...
- Mi van vele?! - szólt közbe James.
- Elájult. Hagrid elvitte a gyengélkedőre. Én nem tudtam segíteni rajta... Nem tudom mi történt.

James és Sirius lopva összenéztek. Peternek még nem esett le a dolog jelentősége, Lily pedig tovább vígasztalta a sápadt lányt.

- Nincs semmi baj - mondta nyugodt hangon, pedig belül valójában remegett az aggódástól. - Nem tehettél semmit. Csak nyugodj meg kérlek!

Lily erősen aggódott, mert, ha Sylvia ideges volt vagy rémült, könnyen kárt tudott tenni magában. Ez is annak a fránya balesetnek a mellékhatása.

- Menjük a gyengélkedőre mi is - inditványozta Sirius. Mind egyet értettek a döntésben, bár Sylvia az ötletre még jobban sírni kezdett. Lily a lányt támogatva lépdelt a fiúk mögött, s közben végig megnyugtató szavakat suttogott a fülébe.

Siriussal az élen ostromolták meg a gyengélkedőt, s bár vonakodva, de végül Madam Pomfrey is beengedte a társaságot.

Remus a leghátsó ágyban feküdt. Látszólag aludt, de mikor barátai az ágyához csörtettek felébredt. Értetlenül nézelődött.

- Mi történt? - kérdezte rekedten.
- Hááát barátom, erre én is kíváncsi vagyok - mondta James, miközben Sylviára nézett. A lány rémült arccal nézett körbe, majd végül rászánta magát arra, hogy elmondja a történteket.

- Utánam jöttél a tóhoz, s én Willről kérdeztelek. Te beszéltél róla, majd azt akartad meg tudni, hogy mi volt az a baleset. Én nem akartam elmondani és el indultam a kastély felé, de te utánam jöttél és én... Kiabáltam veled, mire te elájultál. Hagrid hozott be. Úgy sajnálom! Nem akartam veled veszekedni...

Zokogására Madam Pomfrey is megjelent. Mikor látta a lány állapotát, próbálta rábeszélni, hogy ad neki egy kis nyugtatót, de Sylvia nem engedte. Végül Lily közbenjárásával egy teába csempészték, s úgy adták oda a lánynak, akit közben le is ültettek az egyik ágyra.

- Nem haragszom. Nem tettél semmi rosszat - mondta Remus egy halvány mosollyal. Sylvia már picit nyugodtabban szorongatta a csészéjét, s úgy érezte egyre álmosabb lesz. Persze, hisz a nyugtató egyben altató hatású is volt.

- Jól ránk ijesztettetek - mondta Sirius. Levágta magát barátja ágyára, s beletúrt Remus már amugyis kócos hajába. James, Lily és Peter nevetve díjazták a tettét, míg Remus próbált sértődött arcot vágni.

Csörömpölés zavarta meg a vidám pillanatott. Sylvia kezéből kiesett a csésze, ő maga pedig ernyedten hullott a párnák közé. Lily mosolyogva takarta be alvó barátnőjét.

- Most már minden rendben lesz - mondta halkan. A tekergők némán öszenéztek. Nekik még egyéb dolgokat is tartott az elkövetkezendő éjszaka. Hiszen telihold van.

|~|

Hela!

Eszembe jutott, hogy Lily ugyebár prefektus lesz, de nálam Remussal és Willel már megvan a kettő. Ugye ez nem akkora baj?

/Csíny letudva!