Reggel vidáman csiripeltek a madarak, mintha csak a tavasz köszöntött volna be hirtelen. De ha kinéztél... Már láttad is, hogy eléggé az ősz uralja a tájat.

Sylviát hidegen hagyta az évszakok változása addig, míg bent kell maradni. Álmosan állt neki az öltözködésnek. A többi lány még aludt, s ő is csak azért kelt fel, hogy leszaladjon a bagolyházba elküldeni két levelet.

Halkan lesétált a  klubhelyiségbe. Bár még igen csak hajnali órákat taposunk, Sylvián kívül Remus is akkortájt szakított az álmok világával. Jelenleg a kandalló előtt ücsörgött, s észre sem vette, hogy már nincs egyedül.

A lány gondolt egyet, s levágódott Remus mellé, aki a hirtelen jött "támadástól" ijedtében vagy két métert ugrott fölfele. Sylvia nevetve fetrengett a fotelben, s végül - ha halványan is - de Remus is elmosolyodott.

- Jó reggelt - mondta, majd visszaült a helyére. Sylvia időközben összeszedte magát, majd elindult a portré felé.

- Neked is! - kiáltott vissza, majd már lépett volna ki, de végül még sem tette.
- Elfelejtettél valamit? - kérdezte Remus, miközben lassan felállt.

- Nem, csak fogalmam sincs, hogy merre van a bagolyház - felelte a lány.
- Segítsek?
- Pont ezt szerettem volna kérni.

|~|

Mikor visszaértek a bagolyházból, már a többiek is ébredeztek. Így végül James, Sirius és Lily is csatlakozott a pároshoz, s együtt mentek le reggelizni.
Pár diák lézengett még csak a nagyteremben, s a tanárok közül is csak néhányan ültek az asztaluknál. Sylvia sereghajtóként utoljára foglalta el a helyét Lily mellett, majd azonnal rávetette magát egy szerencsétlen piritósra.

- Valaki nagyon éhes - mondta James, majd gyorsan le is hajolt, mert már repült is felé egy paradicsom.

- Csak azért - felelte két falat között Syl -, mert a bagolyházban voltam, és megéheztem.

- Miért voltál ott? - kérdezte Sirius értetlenül. Peter kivételével - aki erős viszonyt ápolt egy szendviccsel - mindenki a fekete hajú fiúra nézett.

- Hogy unikornisokkal társalogjak. Merlinre, Sirius! Szerinted miért voltam a BAGOLYházban?

Végül a fiatal Blacknak is leesett, hogy Syl levelet küldött. Vidáman - és teli hassal persze - indultak vissza a klubhelyiségbe, hogy magukhoz vegyék a tankönyveiket.

- Oroszlán - mondta James a dámának, mire az azonnal beengedte őket. Sylvia gyorsan összepakolt, majd a lépcsőn lefelé érdekes dolgot pillantott meg.

James kezében a tankönyvek mellett egy takaró és egy kispárna is helyet kapott. Sirius és Remus ugyanígy, s Lily is magával hozta a fél ágyat.

- Lemaradtam valamiről? - kérdezte nevetve.
- Ja tényleg! Te még nem tudod. A mágiatörténetet egy szellem - Binns professzor - tartja, s olyan unalmasan magyaráz, hogy mindenki a elalszik.

Syl még mindig hitetlenkedve nézett a fiúra, de a biztonság kedvéért, ő is felszaladt egy párnáért.

Eleinte még próbált jegyzetelni, - amit a fiúk röhögve néztek - majd feladta. Dühösen csapta le a tollat - megjegyzem a professzor észre sem vette - és feje alá tette a párnáját. Ám nem sokáig tudott feküdni, mert rájött, hogy rettenetesen fázik.

Barátaira nézett, hogy kinél tudna bekucorodni, és végül szerencsére megpillantotta az egyedül alvó Remust.

Óvatosan állt fel, de mindegy volt, mert Binns észre sem vette. A fiú mellé lopakodott, majd finoman megbökte a vállát.

Remus először rémültem nézett fel, de ahogy beazonosította a lány arcát, meg is nyugodott.

- Adsz a takaródból? - kérdezte halkan Syl, miközben próbált kiskutya szemeket varázsolni magára.

- Gyere - sóhajtotta a fiú, majd felemelte a puha plédet. Sylvia gyorsan beült mellé, majd szinte azonnal el is aludt.

Később ő maga sem tudta, hogy jutott el átváltoztatástanra. Itt is maradt Remus mellett, ami látszólag nem zavarta a fiút. Mcgalagony azonban azzal kezdte, hogy bemutatta Sylviát, ami a lányt eléggé meglepte. Ennek hatására az egyik - mivel velük vannak összevonva - mardekáros fiú gúnyosan felröhögött. Syl figyelmét sem kerülte el, de mikor a zöld talárosra nézett elsápadt.

Lily, - aki közvetlenül Sylvia előtt ült - azonnal barátnőjére nézett, ám Sylvia nem tudott megnyugodni.

Mit keres itt? Miért nem tudja a sors békénhagyni? Miért nem lehet átlagos roxfortos diák?

Remegni kezdett. Semmi más nem lebegett a szeme előtt csak a félelem. Emlékek lepték el a gondolatait, s nem tudott koncentrálni Mcgalagony szavaira.

Néha eljutott a tudatáig, hogy Lily próbálja megnyugtatni, de más nem. Csak a szomorúsáf lebegett előtte, mint valami sűrű köd.

Ahogy vége lett az órának, szinte elsőként hagyta el a termet. Felszaladt a klubhelyiségükbe, s bement a szobájukba. Nem sokkal később Lily rontott be, s azonnal Sylvia mellé lépett.

- Nem lesz semmi baj, rendben? Nem kell félned! Csak nyugodj meg kérlek - kérte szinte már könyörögve a vörös hajú.

- Nem megy, Lily - suttogta Syl. - Ti nem lesztek ott mindig, s egyedül úgyse tudom megvédeni magam. Félek, Lily. Mivan, ha újra megteszi?

- Nem fogja! Gyere! Mondjuk el a fiúknak - ajánlotta Lily, de barátnője azonnal tiltakozni kezdett.

- Biztos, hogy nem! Még bajba kerülnének miattam!
- De nem hazudhatunk nekik örökké!
- Tudom - sóhajtotta Sylvia. Fáradtan rogyott le az ágyára. Világoskék szemeiből könnyek indultak meg, a múlt gondolatára.

- Figyelj, Syl - kezdte újra Lily. - Ha nem most, de egyszer el kell mondanod nekik. Inkább tőled tudják meg, mint másoktól. Megbíznak benned, s készek megvédeni téged. Tudom, hisz ismerem őket. Valamit muszáj lesz tenned, de nagyon gyorsan.

- Tudom... - suttogta újra.

|~|

Egyedül rótta a folyosókat. Cipőjének halk koppanásai törték meg a csendet. Magas alakjának árnyéka hűségesen követte a falon.

Szőke haja fésületlenül lengedezett a fején. Világoskék szemei a folyosó árnyékos részeit vizslatták. Arcán szomorú mosoly ült.
Csak néha feltörekvő sóhajtásai szakították meg a cipők kopogását.

Nem tudta merre megy, csak sétálni akart. Kicsit egyedül lenni, távol a hangos klubhelyiségtől. Elméletben mágiatörténet órája lenne, de nem bírta tovább.

Azóta, hogy felszállt a a vonatra feszült és ideges volt. Barátai is kérdezősködtek e miatt, de ő mindig csak hárított és ködösített.

Végül megunta a csavargást, s leült egy oszlop tövébe. Zsebéből előhúzott egy erősen gyűrött képet.

Egy mosolygós kislányt ábrázolt, ahogy boldogan játszik egy plüss mackóval. Akkor még mennyire boldog volt...

Megeredtek a könnyei, ahogy a lányra gondolt, aki azóta már nem mosolyog. Nem boldog.

- Sajnálom, húgocskám...

|~|

Itt a harmadik rész. Próbálom nem lelőni a dolgokat 😊

/Csíny letudva!