A következő meccs újra győzelmet szerzett a Griffendélnek. Nem történt semmi probléma, leszámítva azt, hogy az egyik zöld taláros hajtó egészen véletlenül, - és természetesen magától - leesett a seprűjéről. A dolog lényege abban rejlik, majdnem a mélybe taszította Sylviát. Nem, Siriusnak ehhez köze sincs. Dehogy.

De egyébként más tényleg nem történt. James sikeresen elkapta a cikeszt, ezzel győzelmet szerezve a vörösöknek. A közönség természetesen tombolt. Ki örömében, ki - Mardekár tanítványai - dühében.

A meccs után a griffendélesek igen hangos bulit rendeztek a klubbhelyiségben. James és Sirius megjárta a konyhát, Will és Remus edéssegéket szedett elő valahonnan, Sylvia pedig Lilyt próbálta meggyőzni, hogy jobb, ha erről Mcgalagony nem tud semmit.

Végül éjfél után nem sokkal érkezett meg a professzor, de addigra már a legtöbben a világukat sem tudták, így a Tekergők sem morcoskodtak sokáig a buli vége miatt. Sylvia és Lily fáradtan, de vidáman mentek fel a hálókörletükbe, miután elköszöntek a fiúkról. Egyiküknek sem volt arra ereje, hogy a pizsama felvétele előtt mosakodjon. Majd holnap...

Sylvia már egészen jól aludt az utóbbi napokban. Azt hitte, hogy végre a rémálmoknak is vége, de sajnos ez nem éppen így történt. A lány próbált küzdeni a félelem ellen, S elhitetni magával, hogy egy álomban nem lehet semmi baja, de ez nem igazán vált be. Egy-egy ilyen éjszakán remegve, sírva és szörnyű rosszulléttel ébredt fel. Ilyenkor általában Lily is felriadt, s próbálta megvígasztalni a barátnőjét.

Ez az este nem ilyen volt. Sylvia a szokásos mellékhatásokkal riadt fel, de Lily akkor túl mélyen aludt, így ő ezt nem vette észre. Syl nem tudott megnyugodni, pedig próbálkozott. Egy idő után feladta, és valahogy feltápászkodott az ágyról, majd végig a falba kapaszkodva lement a klubbhelyiségbe.

A tűz lustán villogott a kandallóban, S máskor megnyugtatóan táncoló lángok most nem értek semmit. Sylvia hiába ült percekig a fotelben, ugyanolyan ijedt volt, mint ébredés után. Mivel ez sem segített, onnan is felállt. Valami okból kifolyólag a fiúk hálókörletéhez vezető lépcsön indult el. Hirtelen villám csapott le. Emiatt Syl meg is botlott félelmében, de szerencsére nem gurult le a lépcsőn.

Egyben ért fel. Nemsokára megtalálta a Tekergők szobáját, ahol halkan kopogott az ajtón. Bár ennek nem látta okét, hiszen ki az, aki hajnalban ezt alvás közben meghallja? És mégis! Percek elteltével ugyan, de lassan kinyílt az ajtó. Egy fáradt, valószínűleg az álmosságtól alig látó Sirius állt a küszöbön.

- Sylvia? - kérdezte rekedten a fiú, S olyan nagyot ásított, hogy azt egy kifejlett oroszlán is megirigyelné.

- Bemehetnék?

Sirius ugyan álmos volt, de azt látta, hogy valami nincs rendben. Syl szemei ijedtek voltak, és könnyesek. Emellett a meleg ellenére is remegett.

- Persze, de... Mi történt? Mi a baj?

Sylvia nem válaszolt azonnal, így a fiú inkább beterelte a szobába. Akkor már James és Remus is mozgolódni kezdett a hangok miatt, bár még nem ébredtek fel. Sirius óvatosan leül tette az ágyára a lányt. Nem faggatta feleslegesen. Tudta, ha készen áll rá, úgyis elmondja.

- R-rosszat á-álmodtan - suttogta Syl remegve, mire Sirius óvatosan megfogta a lány vállát. Nem mert többet tenni. Ez most furcsának tűnhet, hogy a nagy Sirius Black fél megölelni egy lányt, de ez csupán amiatt volt, hogy a szóban forgó lány már foglalt volt. Sirius nagyon jól tudta, hogy Remus mennyire a szívébe zárta.

Nem sokkal később James kezdett ébredezni. Ez egyébként nagyon komikus látvány volt. A híres James Potter szemébe lógó hajjal, kiterülve az ágyon, mint egy béka szuszogott egészen addig, míg fel nem riadt. Csak halványan hallotta a hangokat, de valami olyasmi eljutott a tudatáig, hogy valaki rosszat álmodott. Erre kelt fel.

- Sirius? Mi történt? - kérdezte a szemüvegét keresve, miután látta, hogy fekete hajú barátja az ágy szélén ül. Miután megtalálta a keresett tárgyat, már látta is, hogy valaki más is ül ott.

- Sylnek rémálma volt, így átjött ide - felelte Sirius csendesen. James bólintott, majd ő is melléjük ült. Barátjához hasonlóan, James is látta, hogy nem érdemes kérdésekkel bombáznia a még mindig reszkető lányt. Hiába próbálták, nem tudták megnyugtatni a barátjukat. A csoda csak akkor következett be, mikor már épp azon voltak, hogy elkísérjék Sylviát a gyengélkedőre. Remus ugyanis akkor ébredt fel, szintén a beszélgetésre.

- Mi történt? - kérdezte ő is, bár neki hamarabb leesett, mint Jamesnek. Szinte azonnal meglátta Sylt, aki mereven bámult egy pontot az padlón. Remus nem habozott. Gyorsan feltápászkodott az ágyáról, és a fiúk mellé ült.

- Rémálma volt - közölte James halkan.

Sylvia mintha csak most fogta volna fel, hogy nincs egyedül, felemelte a fejét. Szemei még mindig ijedtek, S kicsit ködösek voltak, de a légzése már kezdett lassulni. A kezei sem remegtek már annyira. Remus óvatosan leült a lány mellé, mire Syl szinte azonnal, nyöszörögve hozzábújt. James és Sirius összenéztek, majd szélesen elmosolyodtak.

Remus jó pár percre ledöbbent. Nem tudta elhinni, hogy Syl csak mellette lett nyugodt. Hogy őt választotta. A vérfarkast... A fiú már elég régen el akarta mondani Sylviának, hogy mi is az ő titka, de eddig még soha nem jött össze. Nem szeretett hazudni, főleg nem neki. Mégis ezt tette...

De most, hogy Sylvia az ő karjaiban lelt nyugalomra, eldöntötte magában a kérdést. Amint a lány jobban lesz, - mert nem akarja terhelni egy ilyen dologgal ebben az időszakban - elmondja neki. Nem érdekli már, hogy mik lehetnek a következményei. Nem akar többé hazudni.

Szorosan ölelte magához a törékeny testet. Közben végig a haját simogatta. Ő sem kérdezett semmit. Csendben várta, hogy Sylvia kezdjen bele. Nem akarta feltépni a sebeket.

Aznap Syl már nem is nagyon válaszolt volna. Annyira jól esett neki Remus ölelése, hogy el tudott aludni. Mivel a fiúk nem tudtak felmenni a lányok hálókörletébe, lefektették az övékben. Habár, nem is akarták annyira egyedül hagyni.

Reggel a fiúk előbb ébredtek. Remus Syl ideiglenes ágyának a szélére, S onnan figyelte a lányt. Aggódott érte. Túl sokat kapott már az élettől. Remus sajnálta kicsit. Nem ezt érdemelte, S szerette volna, hogy jobb életet tudna adni neki. És közben félt. Félt, hogy a java még hátra van. Evan Rosier még nem adta fel. Biztos talán megoldást arra, hogy tönkre tegye Sylviát. De Remus ott lesz, s megvédi. Mert ő Griffendél Godrik bátor vérfarkasa!

|~|

Esetleges hibák miatt bocsi, az autocorrect szeret velem trollkodni :3