Másnap már Sylvia is elhagyhatta a gyengélkedőt. A lány az esemény óta még csendesebb lett. Ritkán szólt bele a beszélgetésekbe, alig-alig mosolygott vagy nevetett, s tanulásra hivatkozva, folyton a könyvtárban keresett menedéket.

Ám ott nem mindig volt egyedül. Regulus is gyakran látogatta meg a polcok takarásában, amivel időnként tudott némi életet lehelni Sylviába. Sokat beszélgettek, egészen közel kerültek egymáshoz, bár csak barátilag. Ez a kötelék viszont veszélyes és ingatag volt. Ők ugyan kitartottak egymás mellett, de ki tudja, vajon a barátaik is meg fogják érteni ezt az egészet?

Nem biztos. Ebben a világban már semmi sem biztos.  Sylvia nem akart újra csalódni. Félt a jövőtől. Vajon mi fog rájuk várni? Mi lesz velük? Ezernyi, sőt, tengernyi kérdése lenne, de nem kaphat rájuk választ. Mert még nincs.

Így tehát maradt neki a tanulás, a kviddics, na meg persze a folyamatos csínytevés. Természetes, hogy Syl azonnal csatlakozott a Tekergőkhöz, még ha Lily eleinte nem is nézte ezt jó szemmel.

Egy nap aztán, mikor épp Binns professzorhoz siettek órára, előzetes bejelentés nélkül leült Remus mellé. A fiú nem kicsit lepődött meg, bár valljuk be, nem volt ellenére a dolog. Sylvia megvárta, hogy Binns elkezdje az órát, majd Remus felé fordult.

- Kérdeznem kell valamit - mondta, és közben Remmy szemeibe nézett. Binns úgysem fog felfigyelni rájuk. Őt csak a rémisztően unalmas koboldháború érdekli.

- Igen? - fordult felé Remus is.

- Mikor a bálon kimentem, miután Rosier meghúzta a ruhámon a fűzőt, utánam jött valaki?

Remus egy darabig nem válaszolt. Először is próbált megnyugodni, mert a mardekáros fiú említésére nem kicsit lett ideges. Másodszor pedig, igyekezett visszaemlékezni, hogy látott-e valakit, vagy valakiket hirtelen eltűnni.

- Nem tudom... Nem nagyon figyeltem, de nem távozott senki... - sóhajtott fel. Sylvia csak némán bólintott, majd megpróbált a tanárral figyelni. Persze, nem járt sikerrel. Úgy tíz percig tudott koncentrálni, utána elvesztette a fonalat. Inkább lecsapta a pennáját, és a fejét a padra fektette.

Mikor végre kicsengettek, a fiúkkal szinte egyszerre pattant fel. Gyorsan elpakolt mindent, majd kikereste az órarendjén, hogy mi lesz a következő óra. Gyógynövénytan. Nem is olyan rossz.

James és Sirius viccekkel szórakoztatták egymást. Lily és Peter olyan csendben volt, hogy szinte azt sem lehetett észrevenni, hogy gyalogolnak mellettük, Remus pedig Sylvia szavain gondolkodott. Szeretett volna segíteni valahogy a lánynak, de nem jött rá, hogy mi lehet a kulcs.  Pedig érezte, hogy valamiről elfeledkezett. Valami fontosról. Na de miről?

Miután Bimba tanárnő óráját is sikeresen végig ülték, jöhetett egy kis lazítás. Csendesen lapátolták magukba az ételt.

- Mit csináljunk, ha a délutáni órák is megvoltak? - fordult a kis csapat felé Sirius, miután lenyelte a tányérján lévő hús utolsó darabjait.

- Gondolom, lecke írás...? - felelte Lily, bár a hangjából úgy tűnt, mintha ő sem lenne biztos ebben.

- Ahhj, Lily... Kérlek! Holnap már itt a hétvége, S a szünet óta még csak ez az első nap. Nem adták fel olyan sok házit, hogy ne tudjuk megcsinálni szombaton, vagy vasárnap - szólalt meg Syl, ezzel elérve, hogy James, Sirius és Peter győzedelmesen elmosolyodjon. Remus csak a fejét rázta, bár látszott rajta, hogy alig bírja visszatartani a mosolygást.

- Amúgy hol van Will? - fordult Lily Sylvia felé.

- Nem tudom... Lehet valamelyik tanárnál... Ma még nem láttam - felelte Syl,  és közben még a vállát is megvonta. - Nekem viszont most mennem. El kell intéznem valamit - állt fel az asztaltól.

- Megint tanulni mész a könyvtárba? - nézett rá gyanakvóan Sirius.

- Igen. Talán nem szabad? - kérdezte könnyedén Syl, bár picit elpirult. Aztán választ nem várva, elindult. Tudta, hogy ezt a fiúk újra tikolózásnak fogják venni, de most ez nem érdekelte. Sietnie kellett, hogy elcsípje még Regulust a könyvtárban. Végig futott a folyosókon, s meg sem állt  csak a könyvtárnál. Ott már természetesen nem szaladt, hisz akkor a drága könyvtáros leharapná a fejét, így ott csak csendesen sétál.

- Szia, Reg! - Ennyi jött ki Sylviából, mikor leült a fiú mellé egy üres székre. Regulus feltekintett az eddig olvasott könyvből, s elmosolyodott.

- Szia Syl! - köszönt ő is. - Csak nem szaladtál?

- Neeeem... - próbálta tagadni, de Sylvia is tudta, hogy nincs értelme. - Talán egy egészen kicsit...

Regulus felnevetett, majd a tanulni való felé fordul. Syl is így tett. Több órán keresztül tanulgattak, majd Reg elment, mert valami fontos dolga akadt. Sylvia nem kérdezősködött, bár zavarta, hogy mardekáros barátja láthatóan titkol előle valamit.

Hamarosan visszaindult a klubbhelyiségbe. Ő nem pontosan azokra az órákra járt, mint a többiek, így neki volt jó sok szabadidője. Mivel barátainak még órájuk volt, így úgy döntött, hogy addig megcsinálja a leckéket. Egy részét már elkezdte a könyvtárban, de azért maradt még bőven. Ráadásul jó pár varázslatot is gyakorolnia kellett, azt meg azért a könyvtárban nem kéne.

Így hamar eltelt az idő, s Sylvia arra figyelt fel, hogy James mászik be portrén, mögötte pedig sorra jönnek a többiek. Sirius, Lily, Will és Peter is beszenvedte magát valahogy.

- Mázlista - morogta köszönés helyett James, mikor látta, hogy Syl leckéi már rég készen vannak.

- Neked is szia - nevetett fel a lány, majd az összes házit eléjük tolta. Ugyan Lily és Remus nem nagyon helyeselték ezt a módszert, de már megszokták. Sylvia meg kényelmesen hátradőlt a fotelben.

- Amúgy, hamarosan jön a következő meccs, szóval lehetőleg ne sérülj meg Syl. Rendben? - szólalt meg Sirius, s a lányra nézett.

- Megpróbálom - vonta meg a vállát. - Amúgy meg a baj talál meg engem, nem én őt.

- Sajnos... - sóhajtott fel James, majd mindannyian felnevettek. Így már vidáman írták a leckéket, S mindenféle régi dolgokról sztorizgattak.

|~|

Hela!

Bocsi, hogy eddig nem volt rész, csak nem volt időm, meg kellett egy kis pihenés, amíg az ihletem is visszajött a nyaralásról.

:3