A Tavasz Bál... Talán mondhatom azt, hogy minden ifjú boszorkány és varázsló erre várt már napok óta. Az összes diák erről beszélt folyamatosan. Olyannyira elszabadult a káosz, hogy a tanárok többsége már meg se próbált tanítani. Persze voltak kivételek, mint például Mcgalagony professzor. Ő aztán akkor sem adta fel, ha senki se akart figyelni az óráján. Mindig megoldotta valahogy, hogy az osztálya elcsendesedjen.

Sylvia csendesen üldögélt a könyvtárban. Sirius öccsére, Regulusra várt, s reménykedett benne, hogy nem fognak idő előtt lebukni. Syl túl jól ismerte a Tekergőket ahhoz, hogy tudja, nem fogadnák jó szavakkal ezt a barátságot. Sylvia tisztában volt vele, hogy bármikor elveszítheti a barátait.

Hirtelen Regulus ült le mellé. A fiú kicsit sápadtnak, s nyúzottnak tűnt, mint aki nem alszik rendesen, ráadásul mintha fogyott is volna.

- Reg? Jól vagy? - kérdezte aggódalommal teli hangon Syl. Az az igazság, hogy féltette a mardekáros barátját. Régen találkoztak rá, mert Regnek mindig volt valami dolga. Sylvia nem is mert belegondolni, mi folyhat valójában a háttérben. Még egy Evan Rosierhez hasonló barátságot nem bírna ki, az biztos.

- Ne aggódj, Syl. Minden rendben, csak mostanában sokat kell tanulni meg ilyenek - felelte műmosollyal az arcán a fiú. Nem akart hazudni, de nem tehetett mást. Hasonlóan a lányhoz, ő sem akarta elveszíteni a barátját.

Syl halkan sóhajtott egyet, majd inkább a tanulni valóhoz fordult. A tanároknak soha nincs olyan, hogs pihenés. Annyi feladatot adtak most is, hogy csoda, ha Syl végez vele három óra alatt. Igyekeznie kell, mert még fel is kellene készülni az esti bálra, ami bár nem izgatta annyira, mint a többi lányt, de azért jól is akart kinézni.

- Most haragszol? - Nézett fel a lányra Regulus. Sejtette ő, hogy a hazugsága gyenge volt, s nem akart emiatt összeveszni Sylviával, akit nagyon megkedvelt. Nem hitte volna, hogy épp egs griffendélessel fog olyan barátságot kötni, amire mindig is vágyott. Vagy talán több is? Regulus nem tudta, nem is nagyon értette, hogy mi az a kapcsolat, ami köztük van, de jólesett neki, s nem akarta elveszíteni.

- Én? Én nem haragszom rád - felelte mosolyogva Syl. - Ha esetleg lenne valami baj, elmondanád, tehát nem foglak ezzel zaklatni.

Erre már Reg is elmosolyott. Ezt szerette annyira a lányban, hogy ilyen kedves és megértő. Nem is értette, miért bántják annyian. Már előre félt, vajon mivel fognak előállni a bálon Rosierék.

- Akkor jó - Bólintott mosolyogva Reg, majd a bájitaltan házit kezdte csinálni. Senki sem zavarta őket a könyvtárban, így nyugodtan tudtak dolgozni. Viszonylag hamar készen lettek. Ilyenkor általában ki szoktak menni a birtokra, hogy sétáljanak egy kicsit, de Sylnek most sietnie kellett.

Gyorsan elért a klubhelyiségükhöz, s miután kimondta a jelszót, felrohant a hálókörletükbe. Valahogy úgy sikerült még év elején a beosztás, hogy ő csak Lilyvel osztozkodott a helyiségen. Emiatt viszont egyáltalán nem szomorkodott, hanem inkább örült neki.

Lily épp akkor sétált ki a fürdőszobából, ahol akkora volt a pára, hogy Syl nem is értette, miként maradt ott életben a barátnője.

- Szia, Sylvia! Már azt hittem, nem is akarsz résztvenni a bálon - köszöntötte Sylt a vörös hajú leányzó.
- Ugyan! Nem tudnám megbántani Remust azzal, hogy nem megyek el - felelte motyogva Syl, majd hamarosan ő is eltünt a fürdőben.

Nem vacakolt sokáig. Megfürdött, hajat mosott, majd természetesen az után, hogy megszárította mindenét, rövid nadrágban és pólóban visszament Lilyhez.

- Azt ne mond, hogy így akarsz jönni! - kiáltott rá Lily, kezében egy fésűvel, ami igazán félelmetessé tette.

- Nem, dehogy! Csak még van két órám felöltözni - Dőlt hátra az ágyon Syl. Lilytől csak egy szemforgatást kapott, mire ő felnevetett.

Gondolataiban elmerülve figyelte, hogy Lily egy mentazöld ruhát varázsol elő egy dobozból. Az úgy illett Lily alakjára, mintha direkt neki varrták volna. Ezek után már Sylvia is rávette magát arra, hogy magára öltse az anyja ruháját. Az ezüst színű, selymesen könnyű anyag hasonlóan csodásnak hatott Syl soványkás alakján, s a lány pár percig el sem hitte, hogy tényleg saját magát látja a tükörben. Egyetlen problémája volt csak a ruhának, hogy hátul be kellett fűzni, de ezt Lily hamar megoldotta.

Ezután jöhetett csak a haj! Lily készített pár fonatot Syl enyhén hullámos hajába. Syl mindig is az egyszerűség híve volt, így neki ez tökéletesen megfelelt, akkor is, ha nincs benne semmi különleges.

Syl hálásan megköszönte, majd kezelésbe vette barátnője loboncát. Ez már kémenyebb dió volt, de igazából hamar készen lett vele. Lilynek is hasonlóan lett megcsinálva, csak neki fel is volt tűzve. Együtt mentek le a klubhelyiségbe, ahol eléggé kaotikus állapot uralkodott.

A legtöbben úgy csillogtak, mint valami ékkő, - inkább a lányok - ami percekre elvakította Lilyt és Sylviát, de aztán sikeresen megtalálták az alkalomra kiöltözött fiúkat. Még Pettigrew is talált magának egy dísztalárt.

A két hölgy nevetve nézett össze, mikor meglátták a négy fiú arcát. James szeme annyira kikerekedett, mint egy csészealj, s Lily büszkén kihúzta magát. Remus se volt elég visszafogott, bár ő azért hamar rendezte a vonásait, mikor meglátta Sylviát. Syl már nem tudott olyan jól reagálni erre, mint Lily, s konkrétan paradicsomvörösre gyúlt az arca. Sirius mentette meg a pillanatot, mert ebben a pillanatban átkarolta a két döbbent fiú vállát, s vezetni kezdte őket a nagyterembe. Sylvia és Lily nevetve indultak utánuk.

Talán mondhatom azt, hogy a bál helyszíne igazán gyönyörű volt. Az elvarázsolt plafonon fénylő csillagok, s helyiség díszítése... csodálatos. A négy asztalt a terem két végére tolták, így lett egy hatalmas tér, amiről mindenki tudta, hogy ott bizony majd táncolni kell. Minden diák elfoglalta a maga házának asztalát, s izgatottan várták, hogy Dumbledore megnyissa a bált.

- Örülök, hogy itt vagy - suttogta Sylvia fülébe, az épp leülő Remus.
- Hát még én - felelte halkan Syl, majd az igazgatóra emelte a tekintetét.

- Üdvözlök mindenkit, ezen a gyönyörű estén! - kezdett bele Dumbledore, a már megszokott stílusában. - Elsőnek szeretném megdicsérni a hölgyek elegáns ruháit, ha szabad! Igazán különleges nap a mai, s nem is akarom sokáig húzni az értékes időt a beszédemmel. Egy dolgot kérnék csak! Mindenki viselkedjen úgy, ahogy egy tanítási órán, persze felszabadultan, de nem szeretnék semmi problémát. Ezennel, megnyitom a Tavasz Bált!

A diákok hangos tapssal fogadták Dumbledore szavait. Az asztalokon megjelent rengeteg étel és ital, így sokan inkább ott maradtak, hisz' a táncparkett nem szalad el, ellenben a kajával. Sirius és ismeretlen partnere hamar eltűntek a táncolók között, s nemsokára James és Lily is.

Syl csodálva nézte a barátait. Táncolt volna ő szívesen, de ahhoz lehet több önbizalomra lett volna szükség.

- Szabad egy táncra? - nyújtotta felé a kezét Remus. Sylnek esélye sem volt arra, hogy esetleg ellenkezzen, mert Remus már fel is állította, s a tömegbe vezette. Épp egy lassú zene ment, ami tökéletesen illett hozzájuk. Nevetve táncoltak, néha összetalálkoztak a barátaikkal, de igazából maguk voltak.

Nem nagyon figyelték, hogy mi történik körülöttük, így talán ezért nem vették észre, hogy a nagy nevetésben, boldogságban egy nagyobb, mardekáros csoporthoz sodródtak. Távol voltak a barátaiktól, s a tanároktól is, így nem volt esély a menekülésre.

- Milyen szép pár, nem? - kérdezte gúnyos nevetéssel Evan Rosier. A mellette állók is kacagni kezdtek, hiszen követni kell a főnököt, mindenben. Sylvia félénken bújt közelebb Remushoz, amitől a fiú még több bátorságot gyűjtött magába.

- Kopjatok le! - morogta Remus, majd már menni is akart el, Sylviával együtt, de Evan elkapta a lány karját.

- Ugyan... Hova siettek? Nem lesz semmi gond, ha nem hívjátok fel magatokra a figyelmet.

Remus aggódva pillantott körbe. Abban bízott csak, hogy a srácoknak már feltűnt, hogy elvesztek, s megkeresik őket, addig viszont nem tudott mit tenni, hiszen nem akart jelenetet sem rendezni.

- Mit akarsz? - kérdezte sápadtan. Látta, hogy Sylvia remegve áll a mardekárosok gyűrűjében, s szeretett volna segíteni, de nem tudott.

- Egy táncot - suttogta Syl fülébe Evan, majd odébb vezette, s mielőtt Remus bármit is tehetett volna, az épp megszólaló zenére kezdtek el táncolni.

Syl se tett semmi meggondolatlant, hanem csak hagyta, hogy Evan irányítson. A fiú közelebb húzta magához a lányt, s megérezte a Syl hátán lógó maradék fűzőt. Gonosz mosoly terült szét az ajkain.

- Ha bárkinek is szólsz arról, amit most tenni fogok, megjárod! Világos? - kérdezte halkan, hogy más ne is hallja rajtuk kívül, s meghúzta a fűzőt. Sylvia csak rándult egyet, amit akár bólintásként is lehett értelmezni, de nem szólalt meg.

Mikor vége lett a zenének, remegve menekült vissza a komoran álldogáló Remushoz, s szinte beleesett a karjaiba. A fiú kérdések helyett, azonnal elvezette onnan, s óvatosan leültette az asztaluknál.

- Mit tett veled? - kérdezte előtte ülve, miközben próbálta megnyugtatni.

- Semmit... Nem tett semmit... - felelte nehézkesen. Nem mondhatta el, hogy a túl szoros ruhában nem kap elegendő levegőt, mert még mindig magán érezte Evan gúnyos tekintetét. Remus szomorúan sóhajtott fel, s sajnos nem hallotta ki a hazugságot Sylvia hangjából, így hitt neki.

Hamarosan aztán óvatosan felsegítette Sylt, s a lányt támogatva, de azért nem úgy, hogy mindenki lássa őket, a barátaik keresésére indultak. Szerencsére gyorsan egymásra találtak, s Lily szinte azonnal átölelte Sylt, akinek ugyan ez most nem esett jól, de nem tolta el.

- Mi történt? - kérdezte aggódva James, mert látta rajtuk, hogy valami nincs rendjén, de egyikük sem válaszolt.

- Ugyan, Remus! Te olyan sápadt vagy, mint egy vizihulla, Sylvia meg még most is remeg! Tuti, hogy baj van! - Állt eléjük Sirius. Mielőtt Remus válaszolhatott volna, Syl szólalt meg.

- Nem bánjátok, ha elmegyek megmosni az arcom? - kérdezte, elengedve Lilyt. Némán bólintottak, de egyiküknek sem jutott eszébe, hogy a távozó lány után menjen.

Syl botladozva jutott ki a folyosóra, s hideg csempének dőlt, de az nem segített. Utolsó ötletként megpróbált hátra nyúlni, hogy meglazítsa a probléma okozóját, de akkor már mindegy volt. Hangtalanul terült el a kövön. Még hallotta, hogy valaki el megy mellette, de utána már se kép, se hang.

|•|

Bocsánat, hogy nem volt rész, de időm az úgy nem volt, így most kaptatok egy jó hosszú részt, ill. lehet, hogy még ma jön a következő, de ez nem biztos. Most valahogy nagyon fűző mániás vagyok *-*