Életében először végre megpillantotta azt a híres fekete-piros vonatot. Pontosan úgy nézett ki, ahogy azt az apja mesélte neki. Mindenütt gyerekek és féltő szülők rohangáltak fel-alá. Voltak olyanok is, akik már a fülkék ablakaiból integettek.

- Minden rendben, Sylvia? - kérdezte megfigyelőnk édesapja.
- Igen, papa. Asszem' itt az ideje, hogy felszálljak én is.
- Rendben - bólintott a férfi. - Ha megérkeztetek, küldj majd levelet, jó?
- Apaaa! Tizenöt éves vagyok - nyavajgott Sylvia, de közben mosolygott. A férfi nevetve ölelte át egyszem lányát.

- Aztán vigyázz magadra, értve vagyok?
- Igenis, kapitány! - szalutált Sylvia, majd megindult ládájaval a vonathoz.

A vonaton már azon pörögtek a gondolatai, hogy lesz-e üres fülke. Nem egy társasági ember, valljuk be.

Ahogy óvatosan lépdelt, egy ismerős hang ütötte meg a fülét.

- Nem, James! Nem megyek el veled a Mézesfalásba!

Sylvia ajkai mosolyra húzódtak, barátnője hangjára. De régen hallotta! Szinte már el is felejtette.

Füleire hagyatkozva megkereste azt a fülkét, ahol barátnője tartózkodott, majd megállt a nyitott ajtóban.

- De miért, Lily? Hogy tudsz nemet mondani egy Potternek? - kérdezte állfájdalommal egy fiú.
- Hoppá! - kiáltott fel egy másik hím egyed, ezzel megriasztva barátait. - Vendégünk van!

Mind az ajtó felé fordultak. Sylvia kissé megijedt, hogy mennyi tekintet tapad rá, de aztán Lilyre pillantott.

A vörös hajú lány döbbenten állt a fülke közepén. Gyönyörű arcán könnyek peregtek alá, majd sebesen Sylvia nyakába ugrott, aki hevesen magához ölelte. Lily zokogása lassan kezdett alábbhagyni, majd pár perc elteltével, néma csend lett.

- Sajnálom, Syl! Elfelejtettelek, s nem törődtem veled. Pedig menni szerettem volna csak...
- Elég - szólt közbe Sylvia. - Nem haragszom. Az a fő, hogy most itt vagyok, s most már minden oké.

Mosolyogva nézte Lily sírástól puffadt arcát. Majd a vörös arcára ijedt kifejezés ült ki.

- Mit keresel itt? Még nem szabadott volna kijönnöd - suttogta halkan, majd végig pásztázta Sylviát.

- Az én döntésem volt. Csak az enyém... - suttogta halkan Syl, majd lehajtotta a fejét, minek hatására egérszürke hajtincsei az arcába hullottak.

- Nem akarok ünneprontó lenni, - szólt közbe a James nevű fiú - de asszem elvesztettem a fonalat. Bemutatnád a barátnőd, Lily?

Lily elvörösödött zavarában, majd gyorsan a fiúk felé fordult.
- Ő itt Sylvia Hale - mutatott a lányra, majd sorban a fiúk felé intett - James Potter, Sirius Black, Peter Pettigrew és Remus Lupin.

Sylvia mindenkit jó alaposan megfigyelt, bár lehet, hogy Remusnál leragadt a tekintete.
- Lenne még itt hely nekem is? - kérdezte végül. A fiúk összenéztek, majd bólintottak.

- Gyere csak nyugodtan - intett Sirius. - Hogy-hogy eddig nem láttalak? Nem vagy ismerős.

Sylvia hirtelen szívta be a levegőt, majd zavartan a hajába túrt. Kínos témát dobott fel a fiú, - legalábbis számára - s nem volt biztos benne, hogy tud róla beszélni. De muszáj lesz valamit mondani.

- Igen, mert én most fogom elkezdeni - felelte végül, de a fejét végig lehajtotta. Nem mert a szemükbe nézni, ígyis nehéz volt hazudnia.

Az igazság az volt, hogy ő is tizenegy évesen kapta meg a levelet, csak egy váratlan baleset - ami igazából szándékos volt, de az emberek többsége így ismeri - a Szent Mungoba kényszerítette. Három évig feküdt kómában egy átoknak köszönhetően, s bár a negyedik év előtt már jól volt, muszáj volt még egy esztendőt kihagynia, hogy fel tudjon zárkózni. Természetesen a gyakorlati mágiát is fejlesztenie kellett, így fel lett addig függesztve a kiskorúak varázslását korlátozó törvény rá eső szakasza.

- De miért? - kérdezte James. - Nem jött meg a baglyod?

Lily már le akarta támadni a fiút, de Syl leállította. Lily pontosan tudta, hogy mi az oka annak, hogy nem kezdhette velük a tanulmányait, hisz ott volt a "baleset" pillanatában.

- Mondjuk úgy, hogy mással voltam elfoglalva. Kérlek ne kérdezzétek! Nem szeretek erről beszélni - mondta halkan Syl, majd elővette a Reggeli Prófétát.

Bár a fiúk híres bajkeverők, szívük azért nekik is van, s nem firtatták a dolgot. Egyelőre...

- Szerinted melyik házba fogsz kerülni? - kérdezte váratlanul az eddig némán ténykedő Peter, ezzel megriasztva társait. Sylvia letette az újságot a térdére, majd a kissé duci fiúra emelte a szemeit.

- Jó kérdés. Családi ágon a Griffendélbe kerülnék, de vannak olyan felmenőim is a régmúltban, akik Mardekárosok voltak. De, ha saját magamat nézzük, akkor elvileg a Griffendél, bár szerintem nincs elegendő bátorságom hozzá - fejezte be szomorúan.

- Nem biztos az - legyintett James. - A szüleid varázslók?
- Igen - bólintott félénken a lány, majd gyorsam mentegetőzni kezdett. - De nem vagyok aranyvérmániás! Nem ítélem el a muglikat, erre bizonyíték a Lily iránt táplált barátságom. Sosem érdekeltek a halálfalók által hangoztatott eszmék, mi szerint el kell tiporni a muglikat...

- Nyugi - szólt közbe Sirius. - Elhisszük. Nézz csak rám! Az egyetlen griffendéles Black áll, bocsánat ül előtted. Teljes mértékben megértelek.

Syl hálásan pillantott Siriusra, majd visszatemetkezett az újságjába, de olyat talált benne, ami nem éppen volt szívderítő.

- Ezt nézzétek - tolta a többiek orra elé Próféta címlapján villogó kép alatti szöveget.

FURCSA HOLTTEST EGY ANGLIAI ERDŐBEN

A Clapham-erdőben már rengetegszer jelentettek különféle hátborzongató jelenséget, - aminek aztán semmi alapja nem volt - ám a mostani eset sajnos valódi.

Egy félvér családból származó boszorkány holttestére bukkantak tegnap reggel. A Mágiaügyi Minisztérium nem adott ki információkat, de állítólag semmilyen külsérelmi nyom nem volt az áldozat testén.

Ugyanakkor Harold Minchum - a jelenlegi Mágiaügyi Miniszter - fokozott biztonságra hívja fel mind a varázslók, mind a muglik figyelmét.

- Te jó isten! - kiáltott fel Lily. - Ki tehet ilyen szörnyűséget? - kérdezte cincogva Peter.

Sylvia némán figyelte a társaságot. Óvatosan Remusra pillantott, aki eddig nem szólt semmit, most azonban ő is az újságban szereplő hírt vizslatta.

Világosbarna haja keretet adott sápadt arcának. Furcsa, szomorú kifejezés ült az arcán. Szemeiben tompa csillogás mutatta, hogy nagyon régen volt már boldog. Túl régen...

- Valószínüleg nem ez lesz az egyetlen ilyen eset - mondta komoran Sirius.
- Miből gondolod? - kérdezte James, s mélyen a barátja szemébe nézett.
- Az ilyen esetekből mindig nagy baj születik...

|~|

Vélemény? :)

Ha valahol eltévesztettem valamit, kérlek szóljatok, mert hiába nézem át, maradnak benne hibák.

/Csíny letudva!