,,Mert ő volt számomra a levegő , amivel létezni tudtam. (...) Még álmában is tudta, hogy nélküle csak fájó lebegés lenne az életem. 

2017. december 31. 

22:17

H O S E O K 

Azt hittem a mai nap sohasem fog eljönni, és tessék, lassan már véget is ér, én pedig azt kívánom bár vissza tudnám forgatni az idő kerekét és újra élhetnék mindent. Minden egyes percet, minden egyes pillanatot amit az évben megéltem. 

Az ajtóban állva várom, hogy az utolsó emberek is elszállingózzanak, hogy a maguk módján ünnepeljék az Újévet. Jin és Namjoon tűntek el elsőnek, és egy elég érdekes beszélgetésnek is fültanúja lehettem, amikor a konyhába mentem, azok ketten meg ott részletezték az estéjük további részét. (Sajnálom szegény szomszédjukat...)

Jimin és Jungkook sem maradhatott sokáig, mert Sehunt nem tudták kire a bízni, a kicsi pedig nagyon hamar elálmosodott és csak sírt minden miatt. Így nekik is hamar szedniük kellett a cuccukat, és mehettek haza. Bár felajánlottuk nekik, hogy később nézzenek vissza, azt mondták hogy nem szeretnék Sehunt egyedül otthon hagyni.

Tehát öten maradtunk, amint eltűntek a szomszédaink az ajtón kívül uralkodó sötétségben. Suga a kanapén üldögél egy sörrel a kezében és Taehyungot méregeti undorodva, aki máris túl sokat ivott az este folyamán és részegen próbál valamiről magyarázni. Mondanom sem kell, hogy nem jön neki össze és egy épkézláb mondatot sem tud összerakni szegény gyerek. Rajtunk kívül még Dög és a nője van a házban, akit Virágnak neveztünk el...Bűzvirágnak. Azt inkább nem részletezném, hogy honnan is kapta a nevét, mert hát nem éppen a leggusztusosabb sztori. Talán majd egyszer.

De most leülök Yoongi mellé a kanapéra, és a vállát átkarolva húzom közelebb magamhoz, közben nyugtatólag cirógatom karjának fedetlen bőrét. Ez az egyik amivel az őrületbe tud kergetni. Hogy nem öltözik fel normálisan. Bármilyen idő is legyen odakint ő mindig rövidnadrágban és pólóban megy mindenfelé. Na persze, csak a lakásban, mert amint kilép az ajtón egy radiátort kell rászerelni, akárhány réteg ruha legyen rajta, az utcán mindig meg akar fagyni.

És itt jön a másik dolog, amit még mindig nem bírok felfogni, ugyanis úgy tesz mintha kezével megtámaszkodna a combomon, csakhogy az ujjacskái már rég másfelé kalandoznak. Az hogy szinte kielégíthetetlen a szexuális étvágya egyszerre izgató és kissé bizarr is. Hiszen olyankor nem bánom ha itthon vagyunk, és mondjuk főzés közben talál meg (legutóbb elégettem a levest...ne is kérdezze senki), de amikor egy pláza közepén jön rá a dolog, és minden előjel nélkül támad le, olyankor szoktam csak igazán kiakadni.

Ponr úgy ahogy ő, észrevétlenül próbálom elhessegetni tilosban járó kezét;  sikertelenül.

Tae meg tovább hadovál mindenről ami csak eszébe jut. A medúzák szaporodásáról, Jimin seggéről, valami helyi klubról, meg sok olyanról is amiket igyekszem minél hamarabb elfelejteni.

-Milyen jó nektek -szólal meg egy hosszabb szünet után.

-Mármint miért? -kortyol megint a sörébe Yoongi. Ez már nem az első neki, és lassan érezni is rajta az alkohol hatását. Nem szeretem ha iszik, de általában tud mértéket tartani, és sohasem volt még olyan hogy teljesen taccsra vágta volna magát. Nem úgy mint én, amikor dühömben elmentem egyet bulizni... Az az este úgy ért véget, hogy lehánytam Suga hófehér cipőjét. Ha másra nem is erre tisztán emlekszem...meg arra is hogy másnap reggel mellette ébredtem, a fürdő jéghideg padlóján fekve.

-Nézzetek magatokra! -nevet fel -Szokták mondani, hogy szerelem első látásra vagy mi a fasz, és nektek kurvára bejött.

Még tapsol is nekünk és bugyután vigyorog, miközben nagyokat csuklik. Totálisan haza vágta magát.

-Nekem meg nincs senkim -kezd bele a jól ismert szövegbe. Már milliószor hallgattam végig, mióta csak jóba lettünk egy kínos találkozás után, hogy ő milyen szerencsétlen szerelmi ügyekben, és mennyire irigyel bennünket hogy ilyen jól kijövünk. Nem mellesleg, elég sokszor jegyezte meg, hogy már bánja amiért nem csapott le rám azonnal abban a klubban, mert akkor most lehet, hogy vele lennék. Suga ilyenkor hatalmas szemeket mereszt rá, és nagyon erősen kell koncentrálnia hogy vissza fogja magát, míg én jót nevetek mellette.

-És soha nem is lesz -tesz rá egy lapáttal Yoongi is.

-Dehogynem. Csak még nem találtad meg azt aki hozzád illik -próbálom biztatni kicsit, hogy még nincs veszve minden.

-Én tudom ki illene hozzád -röhög fel Suga -Hobi, emlékszel a srácra akivel találkoztunk táborozás közben?

-Hát hogyne -fintorgok és kissé viszolyogva gondolok vissza a dologra.

-Itt jó lesz -fordulok Suga felé aki természetesen jóval mögöttem kullog, fejét lehajtva, a hatalmas hátizsákot cipelve. Állítása szerint minimum az egész ágyat el kell hozni, ha táborozni megyünk, de mivel azt nem engedtem neki így csak a takarót és a hatalmas párnáját hozta...meg a díszpárnákat...és egy kislámpát, amit nem tudom hogy fog működtetni, ugyanis a természet lágy ölén kurvára nincsen egy konnektor sem.

-Dehát itt nem jó -rugdossa a kavicsokat a port is felverve -Minden tiszta kő meg homok.

-És láttál itt mást ezeken kívül? Láttál olyan helyet ahol szívesen letennés a kis seggedet?

Csintalan mosollyal arcán mér végig, lábujjamtól a fejem búbjáig, hogy aztán perzselő tekintete végül ágyékomon állapodjon meg. Na nem. Azt aztán nem. Sátorozni jöttünk és nem dugni.

-Tedd le a táskád -adom ki neki a parancsot egy sóhaj kíséretében -Sátrat kell állítanunk.

-Ó, én profi kiscserkész vagyok és a specialitásom a sátorállítás -kezd neki a számára kiadott feladatnak.

Nem mondanám hogy hazudott amikor azt mondta, hogy az a specialitása, mert tényleg az... Mindössze annyi volt a probléma hogy nem olyan sátrat állított amilyet kellett volna. Khm. Eléggé kikészítette az idegeimet, mikor folyamatosan lehajolgatott előttem mert "véletlenül" leejtett valamit.

Az egésznek az lett a vége, hogy kielégülve ugyan, de a csillagos ég alatt aludtunk el, a sátor ponyvájával betakarózva.

Másnap reggel viszont egy eléggé kínos szituációba keveredtünk emiatt, mikor arra ébredtünk, hogy folyton valami kattogást hallottunk, amiről végű kiderül hogy egy fényképezőgéptől származik. Egy fiatal suttyó talált rá a táborunkra, és úgy döntött jó ötlet lenne hajnalok hajnalán, két meztelen pasiról képet csinálni, akik egy sátorponyvába takarózva alszanak. Vagyis csak aludtak, aztán meg nagyon dühösen keltek fel.

A hippi kissrác a raszta hajával  nem lehetett több tizenhétnél, és kicsit sajnáltam is mikor Yoongi eltörte a kezét, aztán a hátán verte szét a gépét. Egész helyes kis arca volt, és még akkor is ontotta magából a hülyeséget amikor véresen, összetörve elindult vissza a városba.

-Bár nem értem miért illene hozzá -vonom fel kérdőn a szemöldököm. 

-Hát tudod, ha Taehyungot is elpicsázom, akkor lenne közös témájuk és legalább egyvalamiben hasonlítanának egymásra. 

-Min Yoongi, ezt most felejtsd el. 

Ha rajtam múlik biztos vagyok benne, hogy nem ver többé péppé senkit (na jó, talán akkor ha nagyon nyomós oka van rá), márpedig rajtam múlik, mert én vagyok az aki képes megfékezni az őrjöngését, mikor elönti az agyát az a bizonyos vörös köd. 

-Egy egészen icipicit sem? 

-Egy ujjal sem érhetsz hozzá.

-Én is itt vagyok -kiált felháborodottan Tae, kezében már egy újabb doboz sörrel, és erős a gyanúm hogy ma már nem szándékozik haza menni. 

-Tudjuk -morogja dühösen Suga az ölemben. 

Kis időre mindannyian elnémulunk, és a tévét nézzük, amiben épp egy Így jártam anyátokkal- maraton megy. Eszembe jut, hogy mennyit heverésztünk Sugával a kanapén, mikor odakint esett az eső és egyikünknek sem volt kedve semmit csinálni. Olyankor csak bekapcsoltunk valami filmet -amit mindig egy kisebb háború előzött meg, hogy mit is nézzünk -és pattogatott kukoricát nyammogva feledkeztünk meg az idő múlásáról. 

Most is sikerül elbambulnom és már csak azt veszem észre, hogy Tae elszunyókált a kanapén egy teljesen lehetetlen pózban, ami miatt holnap komoly ízületi fájdalmai lesznek, a sörös doboz pedig amit a kezében tartott a földre esik és kiömlik belőle a még benne levő folyadék. Azt holt biztos, hogy holnap reggel első dolgom lesz felpucoltatni vele.

-Hogy lehet valaki ilyen balfasz?- masszírozza a halántékát Yoongi -Te meg hogy tudsz vele szóba állni?

-Pont úgy ahogy veled is -kuncogok halkan. 

-Engem csak ne hasonlíts hozzá, jó? -nagy nehezen ugyan, de feltápászkodik az ölemből és egy dühös tekintettel találom szembe magam mikor fölém magasodva rám néz -Semmiben sem hasonlítok hozzá! Én nem próbáltalak meg full részegen felszedni semmilyen klubban. 

-Igazad van -kacsintok rá -Te full józan voltál, mikor megpróbáltál felszedni a saját lakásomban. 

-Aish, az nem úgy volt -idáig hallom hogy a fogát csikorgatja dühében -Én nem csak egy körre akartalak. 

-Lehet hogy ő sem -pillantok a békésen szundikáló Taehyungra, akinek az állán folyik le a nyála, és még horkol is.

-Mondj még ilyeneket és álmában fojtom meg. 

-Mondj még ilyeneket és elfenekellek.

-Itt és most? -csillan fel szeme. 

-Felejtsd el. 

-Te kezdted el. 

-Te pedig most azonnal fejezd be. 

-Ünneprontó vagy. 

-Te meg kanos, már megint.

-Tudom. 

23:56

Tae összehányta magát. Yoongi részeg és édesen gügyögött a macskáknak, amit ők nem néztek valami jó szemmel és amint tehették menekültek előle. 

Nagy nehezen tudtam csak Sugára ráimádkozni a kabátját meg a bakancsát, hogy kiülhessünk a verandára megnézni a tűzi játékot. Semmi pénzért nem akartam kihagyni, viszont Yoongit sem akartam bent hagyni, hátha kárt tesz az alvó Taehyungban, de esetleg magában is. Soha sem lehet tudni mire képes.

-Hobi bébi, fázom -nyöszörög és közelebb bújik hozzám. Tovább ringatom magunkat a hintaágyon, és Suga haját simogatom. Nem volt hajlandó sapkát felvenni, és amikor a kezébe nyomtam a fekete darabot egyszerűen hozzám vágta és közölte hogy "Hagyj békén, anya". Részegen olyan akár egy kisgyerek. 

-Már csak egy kicsit bírd ki -csókolom meg gyengéden. A sör keserű ízét érzem puha párnácskáin, ahogy lassú táncba kezdenek ajkaink. Olyan ez mintha először tennénk ezt, és nem csókoltuk volna már egymást milliószor.Mintha még csak most ismerkednénk. Benne van a kezdet és a vég. 

Felhangzik az emberek üdvrivalgása a szomszédos kertekben, ahogy fellövik az első tűzijátékot az égbe, én pedig belemosolygok csókunkba és Yoongi arcára pillantok amit ezüstös derengéssel világít meg a tűzijáték fénye. 

A hintapadon fagyoskodva, piros orral, de mégis boldogan és egymást ölelve lépünk át egy új évbe közösen. Egy új fejezet kezdődik az életünkben és csak rajtunk múlik, hogyan alakítjuk a sorsunkat. 

V É G E 

Valaki kérlek hozzon zsepit, mert már bőgök mint egy nagyra nőtt csecsemő. 
Valahogy pont úgy érzem most magam mint Hobi. Vártam ezt a pillanatot, rettegtem is tőle. Örülök, hogy eljutottam ezidáig - csakis nektek hála -mégis szomorú vagyok mert vége.
De ahogy mindennek vége szakad, valami új is elkezdődik. Túlságosan megszerettem ezt a párost ahhoz hogy elengedjem, ezért mindenképpen folytatni fogom egy második évaddal.
Később még visszatérek és illően elbúcsúzom, de most nem vagyok rá képes.
Szép napot Manócskák! 💞