*Namjoon pozíció*

-KIM NAMJOOON!! -hallottam meg MiRee nem annyira bársonyos hangját a konyha felől. Nem mertem kimenni.
- AZONNAL GYERE IDE! -még sosem féltem ennyire senkitől sem. Kérlek Istenem csak add hogy ma még eljuthassak a suliba.

MiRee egy nagy erővel belökte az ajtómat mire én egy óriásit ugrottam.

-Ne.. Kérlek ne bánts, tényleg véletlen volt!! -próbáltam mentegetőzni de hiába.
-Azonnal gyere ki!! -parancsolta az ajtóból MiRee, mire én felnevettem.
-Hogy mersz nevetni ezen?
-Tudod, olyan aranyos hogy a 160 centiddel itt pattogsz össze-vissza egy 181 cm-es fiúnak. Cuki vagy! -nem tudtam komolyan venni őt.
-Na jó Kim Namjoon! Ma nem készítek neked kaját és eheted a félig nyers ételedet amit magadnak fogsz készíteni. És mégegyszer ne merj a magasságomról beszélni, tudod így könnyeben eltalálok olyan helyeket egy rúgással amit te nem igazán szeretnél. - nevetett fel. Áú, ez szellemileg fájt pedig nem is csinált semmit.
-Gyere csak velem! - intett a kezével. Nem mertem ellenszegülni, ha jobban belegondolok bármire képes lehet és tényleg nem lenne jó félig nyers kaját enni egész nap.

Odasétáltunk a mosógéphez ami már fel volt nyitva. MiRee megfogott egy fehér melltartót aminek állítása szerint a "merevítő" része kiszakadt az anyagból.
- Ami azt illeti, hogy a koszos fenébe tudtad ezt így összehozni? Azt tudtam hogy béna vagy, de hogy ennyire.
- Hé, fiú vagyok, oké? Nem érthetek olyan dolgokhoz amiket nem is használok.
- Oké, de ezt csak bele kellett dobnod a mosógépbe és úgy hagyni. Várjunk csak, én dobtam bele.. mit csináltál te a meltartómmal??
- Tényleg nem én voltam!!
- Namjooon -mondta aranyos hangon.
- Jó, elmondom.. - meggyőzött - úgy volt hogy azon gondolkodtam hogy újítok a mosási módszereinken. Azt találtam ki, hogy a fehér és mintás, és a sima fehér ruhákat külön mosom. Kivettem mindent, majd vissza pakoltam a sima fehéreket.
- Fúj..
- Örülj neki hogy legalább csinálok itthon valamit. Más megbecsülne egy ilyen fiút mit én.
- Bocsánat.. Folytasd csak.
- Szóval pakoltam vissza, mikor ez a melltartó a kezembe került. Pont bele helyeztem a gépbe de valamiben megakadt. Nem láttam a kezemtől hogy mi az..
- Akkor miért nem vetted ki? -nevetett fel MiRee.
- Mert nem jutott eszembe.. tehát mivel nem láttam semmit sem, ezért elkezdtem mozgatni. Végül sikerült kiszabadítanom a melltartódat, ezért bele dobtam a mosógépbe úgy, ahogy volt. Én nem tudtam hogy ilyen vasdarabok vannak benne, azt meg pláne, hogy ki is tudnak jönni.
- Látszik mi egy szerencsétlen páros vagyunk - nevettünk fel mind ketten. Szeretem mikor nevet, nagyon szép a mosolya.

*MiRee pozíció*

- Cserébe eljössz velem a hétvégén vásárolni. -vetettem fel a büntetést Namnak.
- Benne vagyok! Jó is hogy mondod, vasárnap egy találkozóra megyünk. Az egyik barátom megházasodik és egy sörözős, evős bulit rendezett amire meghívott minket is.
- Oh, oké. Aranyos tőle.

Rendbe szedtük magunkat majd elindultunk a suliba.

*a suliban*

-Ma párt kaptok magatok mellé! Egy project feladaton kell együtt dolgoznotok. -közölte velünk a tanár.
-Mivel nem szeretném hogy eltérjetek a tárgytól, én fogom kiválasztani hogy ki lesz a párotok. -nem ismerek senkit sem a csoportban lévők közül, így kíváncsi leszek hogy kit választ mellém a tanár. Nem nagyon figyeltem sőt, egyáltalán nem halgattam hogy milyen neveket ejt ki a száján. Gondolataim ismét Joon-on járt. Vajon mit csinálhat ebben a percben? Gondolataimat egy mélly hang zavarta meg.
- Park MiRee vagy, igaz? -odapillantottam a személyre. Egy sötét barna hajú magas srác állt mellettem. Fekete bő pulcsit, fekete farmert és egy fehér sportcipőt viselt. Az ablakon beszűrődött fény megvilágította az arcát. Gyönyörű a bőre. A szeme csillogott a nap miatt.
- Igen. - nem tudtam mit akar.
- Oh, oké. -mosolyodott el- Szia, a nevem Min Yoongi,én leszek a párod a mai nap. -nyújtotta a kezét.
- Mi?
- Nem figyeltél? A tanár project munkát adott ki a csoportnak így párokba osztott minket. Engem melléd választott. - ráztam vele kezet majd lesütöttem a fejem.
- Ja,persze.. ülj csak le. - kihúzta a mellettem elhelyezkedő széket majd helyet is foglalt. Minden pár kapott egy papírt amin a feladatok szerepeltek. Ő olvasta el, mert ő lett a "vezetőnk" vagy hogy is mondjam. Felajánlotta hogy legyek én,de erre a feladatra sosem voltam alkalmas. Egy ideig csend volt, majd megszólalt.
- A feladat az, hogy egy kis makettet kell készítenünk egy üzletről amit később meg akarunk nyitni.
- Ez jól hangzik.
- Azt is írja, hogy döntsük el kinél készítsük el a művet. Mit szeretnél?
-Nem is tudom..
- Nálad jó lesz vagy inkább menjünk hozzám?
- Legyen nálam, a közelben vannak barkács üzletek ahonnan tudunk hozni kellékeket így nem kell cipekednünk olyan sokat.
- Rendben, akkor már csak az időpont kell. Vasárnap jó neked?
- Igen aznap ráérek.
- Akkor ezt megbeszéltünk. -megszólalt a csengő. Yoongi felállt mellőlem és elindult ki a teremből.
- Van kedved enni valamit? -fordult vissza. Válaszomat egy bólintással fejeztem ki.

Vettünk 2 szendvicset és leültünk egy padra. Beszélgettünk sok mindenről mikor megláttam hogy hány óra van.
- Neharagudj de mennem kell! -Namjoon már a suli előtt vár.
- Csak nyugodtan. -intett a fiú. Nagyon kedves srác.

-Szia MiMi!! -kiabált Nam. Integettem majd megindult felém. Ahogy közeledett a szívem egyre gyorsabban kezdett el verni. A szél megfújta szőke tincseit amik ennek hatására egy picit összeborzolódtak. A látóteremben csak őt láttam, rajta kívül minden homályos volt. Mintha Namjoon-t körberajzolná egy vonal ami elhomályosítja a körülötte lévő teret hogy csak őt láthassam. Mikor ide ért hozzám, karjával átkarolta a vállam.
- Felkészültél a munkára? - elhúztam a számat.
- Hát...
- Mivel látom a lelkesedésedet, mondok egy jó hírt. - tekintetemet rá szegeztem - Ma olyan 5 körül jönni fog egy furgon ami tele lesz a kedvenc italoddal. -mosolyodott el.
-Mi??? Epres tej?? - kerekedtek ki szemeim. Bólintott én viszont elkezdtem ugrálni mellette.
-Úristen már alig várom!!
-Viszont nagyon óvatosan kell kivennünk magunknak belőle, mivel a főnök csak azokat a termékeket engedi elfogyasztani ami már lejárt. - igen, mindig ezt csináljuk. Mikor éhesek vagy szomjasak vagyunk, csak körbe járjuk a boltot és amit éppen megkívánunk keresünk belőle egy olyan darabot ami lejárt. Vissza visszük a kasszához bekapcsolunk egy filmet és azt nézzük amíg meg nem érkezik egy vásárló.

A boltban már alig bírtam nyugodt maradni.
- MiRee - suttogta Nam a sorok közül majd a szemével kintre nézett, ezzel jelezve hogy megjött az autó. Sikeresen kivett kettő darabot a dobozból. Azért kell óvatosnak lennünk, mivel ez a mai nap érkezett így csak 4 nap után ihatnánk belőle, hisz akkor járna le a szavatossága. Mikor kipakoltunk minden terméket a polcokra, leültünk a szokásos helyünkre, a kassza mögé, bekapcsoltunk egy vigjátékot és élveztük a filmet. A fejemet a kezemmel támasztottam. Be kell valljam nagyon nehéz volt tartani. Namjoon ezt észre vette, megfogta a fejemet és a vállának döntötte.
- Így kényelmesebb lesz. -
*Joonie elmosolyodik*
Így néztük tovább a filmet.