*másnap*

Fáradtan keltem ki az ágyból, agyamba egyből bevillantak a tegnapi emlékek. Biztos Namjoon hülyének nézett mert nem szóltam hozzá a munkahely óta. Mikor hazajöttünk egyből a szobámba rohantam, így menekültem a beszélgetéstől amit vele kellett volna folytatnom. Sajnálom szegényt hisz nem tehet semmiről sem. Felvettem a mamuszomat, megdörzsöltem a szemeimet majd elhagytam a búvóhelyemet. Nam nem volt a konyhában. Biztos alszik. Kinyitottam a hűtőt hátha találok valami értelmes kaját de az üres volt. Vagyis tele volt mindennel de számomra üres volt ugyanis reggelire csak rántottát eszek, viszont nincs tojás. Remek.
- Namjooon! Nem vettél tojást!! - szídtam le lakótársamat mert ő vásárolt be utoljára. Nem hallottam semmi választ. Odasétáltam az ajtajához majd bekopogtam. Ez a szitu ismerős nekem.. Benyitottam de meglepetésemre egy tiszta ágy fogadott. Lehet leugrott a boltba hogy tudjunk reggelizni. Tudja hogy a reggeli a legfontosabb számomra ezért mindig készít nekem rántottát. Visszasétáltam a hűtőhöz ami tárva nyitva volt. Ahogy közeledtem felé, megpillantottam egy pink posztitet a hűtő belsejében amire a következő volt írva:
- "Jó reggelt Mimi! Ma nem tudok veled menni reggel a suliba szóval ha felkelsz ez lesz az oka hogy nem találsz sehol. A reggelidet a mikróban találod.:) Namjoon" - imádom mikor Miminek hív bár nem gyakran hallhatom. Kinyitottam a mikrót és a reggeli adag rántottámmal találtam szembe magam. Milyen aranyos hogy gondolt rám. Megmelegítettem az ételt majd neki is láttam. Az agyam sok kicsi gondolatot termelt amiknek a fő eleme Namjoon volt. Vajon mi dolga lehetett kora reggel? Rápillantottam az órára és kerek 20 percem maradt hogy beérjek a suliba. Felkaptam a cuccomat majd útnak is eredtem. Útközben elővettem a telefonomat hogy lecsekkoljam mikor volt elérhető Nam utoljára. 2 órája, az kemény. Miért kelt fel fél 7-kor mikor tudtommal reggelente nincsen semmi programja sem. Átléptem a suli kapuját, innentől kezdődik 7 óra szenvedés. Mondjuk nem is 7 csak 6, mivel ma az egyik órám közös lesz Nammal. Ma bocsánatot kell kérnem tőle a tegnapi hisztimért. Sétáltam a sulihoz kikövezett úton mikor megláttam hogy Namjoon ott áll az épület mellett. Egyből felismertem testét amit jó lenne egyszer megölelni. Észre vettem hogy nem egyedül van, valaki kibújt mögüle. Az a lány volt az, akivel Nam tegnap beszélt. Nyeltem egy nagyot. Szóval ő volt az "ok" amiért ma egyedül jöttem suliba. "MiRee ne reagáld túl oké, ti csak barátok vagytok. Azt csináltok amit szeretnétek hisz nem függtök egymástól" Próbáltam nyugtatgatni magamat de hiába, megláttam hogy a lány közelebb hajol hozzá és megcsókolja őt. Azt a fiút akiért érdemes felkelnem nap mint nap. Éreztem hogy szivem millió darabra tört és hullt le bennem. Azt a fájdalmat amit akkor átéreztem még soha senki nem váltotta ki belőlem. Miért van az, hogy nagy valószínűséggel abba szeretünk bele akivel a legtöbb időt töltjük együtt? Néha azt érzem hogy ő is érez irántam valamit, de utána mindig történik valami ami megcáfolja ezt. Elnéztem majd mintha mi sem történt volna mentem tovább. Beültem a terembe és vártam csendben a tanárt. Hallottam valaki lépteit a hátam mögött, leült mellém. Oda pillantottam az illetőre aki nem más volt mint az a személy aki az előbb megcsókolta a barátomat. - Szia, Min Seohyeon vagyok - nyújtotta a kezét.
- Park MiRee - fogtam kezet vele.
- Ismerjük egymást?
- Mától minden nap találkozni fogunk mert egy szakra járunk. - húzta mosolyra a száját - így gondoltam ismerkedek veled.
- Miért pont velem? - adtam hangot a gondolataimnak.
- Oh, hát a barátom beszélt rólad. - tekintetemet az asztalra szegeztem. Nem akarom tovább tartani vele a szemkontaktust. - Ismered őt, a neve Kim Namjoon. - szívem a neve hallatán egy óriásit dobbant.
- Az jó! - húztam hamis mosolyra a számat. Más válaszra nem telt tőlem.
- Mióta ismered őt? - kérdezte. Nem igazán akartam neki válaszolni. Hála istennek belépett a tanár 3 perc késés után ami számomra egy évezrednek tűnt. Seohyeon is hamar észrevette így figyelmét rá irányította. Sosem gondoltam hogy ennyire örülni fogok egy tanár jelenlétének. Mondjak egy jó hírt? Ezzel a tanárral lesz az első 3 órám, így 3 órán keresztül kell Namjoon állítólagos barátnője mellett ülnöm. Ha kérdez nem lehetek tuskó válaszolnom kell, de egy valami biztos, holnaptól másik helyet keresek magamnak. Kíváncsi vagyok hogy mióta vannak együtt, meg is kérdezném de az illetlenség lenne, majd Namjoon-t kifaggatom. Az óra nagyon lassan telt a szokásos módon. Seohyeon néha próbált beszélgetni velem de mindig az órára fogtam hogy figyelni szeretnék. A 3 óra végül eltelt én viszont megéheztem így az egyik autómatához indultam. A legközelebbi géphez az udvaron keresztül tudok a leggyorsabban eljuti ennek köszönhetően kiszellőztetheten a fejemet. Sétáltam az udvaron, szemeimmel a földet figyeltem. Eszembe jutott Namjoon mosolya emiatt elpirultam. Valaki megállt előttem amit csak azután vettem észre, miután már a földön ültem. Jó erős mellkasa van. Felnéztem rá, éreztem hogy egész fejem forró és piros lesz.
- Mint mikor először találkoztunk! -szólalt meg Namjoon.
- Hm? - nem értettem. Megfogtam azt a puha, selymes kezét amit felém nyújtott majd felálltam mellé.
- Így találkoztunk legelőször. Te éppen a bevásárlásból mentél haza amikor nekem ütköztél. - mosolyodott el.
- Az te voltál?
- Fel sem tűnt?
Ha jobban belegondolok tényleg az ő szép szemeit láttam aznap. Azokhoz hasonló nincs a Földön.
- Juteszembe, nincs kedved velem ebédelni?
- A kajára sosem mondok nemet. - mutatkoztak meg mosolygödröcskéi. Vettünk 2 szendvicset majd leültünk egy padra. Ahogy helyetfoglaltunk már bontottam is ki az ételt.
- Látom nagyon éhes voltál. - jelentette ki barátom. Mosolyodtam el majd ő is evésbe kezdett. Jó érzéssel töltött el ahogy itt ült mellettem mindaddig amíg meg nem láttam Seohyeont.
- Namiee!! - kiabált a mellettem ülőnek, azután leült mellé.
- Oh, szia MiRee! - vett észre engem is. Intettem a kezemmel amit azután gyorsan magam mellé helyeztem. Csengettek.
- Akkor én megyek, sziasztok!
- Várj!! - szólalt meg Seohyeon. - veled tartok. - felállt Nam mellől és elengedte a kezét. Seohyeon megkért hogy menjünk el a mosdóba, nem értettem a miértjét de vele tartottam. Megvan az az érzés amikor azzal a személlyel mész el valahova aki birtokolja azt a valakit akit te szeretsz? Na én most pont azt érzem. Mikor beértünk a tükörhöz sietett. Elővette a rúzsát és használatba vette.
- Te nem sminkelsz? - kérdezte érdeklődve.
- Nem igazán szoktam. - mosolyodtam el hogy ne legyen kínos a helyzet.
- Ha sminkelnél több fiú megbámulna. -közölte velem ezt a számomra érdektelen tényt, ugyanis engem csak 1 fiú érdekel jelenleg ő viszont nem más mint Namjoon.
- Gyere ide! - húzott közelebb magához majd a kezembe nyomott egy rúzst.
- Oh, nem kell. Nem igazán szeretem a rúzsokat. - adtam vissza a tulajdonosának.
- Jó, de azért ezt kend fel. - nyújtotta a következő terméket ami egy cseresznyés labelló volt. - Ártani nem árt, és legalább egy kis színt viszel az arcodra vele. - mondjuk ennek hasznát veszem ugyanis könnyen kiszárad a szám. Felkentem és a tükörbe pillantottam.
- Tartsd meg, jól áll! - sétált ki a mosdóból. Mire kiértem nem láttam sehol. Ez kedves gesztus volt tőle. Beültem az órámra ami nagyon izgalmas volt mert a művészetről tanultunk. Jó hogy nem csak jogi dolgokat tanítanak a suliban, hanem belevisznek egy kis színt is a mindennapjainba ( szó szerint xd). A csengő hallattán az udvarra siettem mivel friss levegőre vágytam. Minden nap kijövök legalább egyszer ide, olyan nyugis. Csak leülsz egy padra és merengsz a semmin, nagyon jó érzés. Ki is szemeltem a helyemet, egy fa alatt pihenő pad volt az, olyan 20 m-re lehetett tőlem. Ahogy sétáltam nem egy diák rámnézett és mosolygott, talán ennyire látszik hogy már fáradt vagyok?
- Szia, Kim Jeongun vagyok! Nagyon szép vagy, megadnád a telefonszámod? - termett előttem egy fiú cetlivel a kezében.
- Öhm.. - akaratom ellenére elkezdtem mosolyogni.
- Jeongun gyere már!!! Elkésünk! - szólalt meg egy másik fiú. Jeongun, akinek már a nevét is tudom csak mosolygott rám majd hirtelen el is tünt. Ez meg mi volt? Tényleg ennyit dobna a külsőmön ez a kis apróság. Elértem úticélomat amit el is foglaltam. Merengtem a semmin ahogy be volt tervezve. A következő órám Namjoonal lenne, de a tanárnak el kell mennie így elengedett minket. Nammal megbeszéltem hogy amikor végez, olyan negyed óra múlva, egyből elmegyünk a boltba és ledolgozzuk a munkaidőnket így hamarabb hazamehetünk utána. Felálltam kényelmes pozíciómból és a suli ajtajához indultam ahol társamat fogom várni ahogy megbeszéltük. Megláttam Namjoont, épp a lépcsőn jött le. Ahogy megpillantott mosolyogni kezdett aminek a hatására én is így tettem. Kijelenthetem hogy Kim Namjoonnak van a legeslegcukibb mosolya az egész világon. Mint egy boldog kisfiú, aki épp most kapta meg a kedvenc csokiját amit már annyira várt. Mikor leért hozzám mozdulataihoz csatlakoztam és együtt sétáltunk tovább.
- Milyen volt a suli?
- Fárasztó, nagyon elálmosított! És neked?
- Csak a szokásos. Nem lehetsz álmos, vagy amúgy bevalósul a legnagyobb félelmed!
- Mi?? - az hogy elhagy? Nem akarna egy olyan lányt aki lusta? Mondjuk én sem akarnék egy olyan fiút aki egész nap csak henyél és nem csinál semmit.
- "Csöves" leszel. - nevetett nagyot. A csöves szót nem szokta használni. - Ha nem alszod ki magad rendesen álmos maradsz, és az a tanulás és a munkád rovására fog menni. - közölte velem a fiú. Az nem baj ha hajléktalan leszek csak ne hagyjon el. Soha.
- Oh, tényleg. - nevettem én is vele együtt. Ezután nem volt téma amit ki tudtunk volna vesézni így csak ballagtunk egymás mellett némán.
- Különösen szép vagy ma! - törte meg a csendet. Éreztem hogy teljes arcomra felszökik a pír.
- Csak egy kis labello van rajtam.
- Jól áll, többet kellene használnod! - húzta mosolyra a száját.
- Ne haragudj..
- Ugyan miért?
- Tegnap nem igazán szóltam hozzád, ne haragudj.
- Semmi gond. Történt valami? -elkellene mondanom neki hogy szomorúvá tesz hogy boldog? Önzőség lenne. Meg sem érdemlem őt.
- Csak nagyon rossz napom volt.
- Miért?
- 2-est írtam matekból.. és elfogyott mindenhonnan az epres tej. -nevettem el magam hogy oldjam a feszültséget.
- Ne vedd annyira a szivedre ha kapsz egy rossz jegyet! Segítek kijavítani, az epres tejről meg csak annyit, hogy holnap mi leszünk az elsők akik sorba állnak a büféhez és megvesszük az összes epres tejet. -nevettünk fel mind a ketten.- Rendben?
- Rendben.

Nem szeretem ha az emberek miattam szomorúak ezért nem szoktam elmondani az igazat ha megkérdezik hogy mi a bajom. Nem hazudok nekik, csak megkímélem őket attól hogy ők is átérezzék azt amit én. Ezért mikor megkérdezik tőlem hogy mi történt viccé formálom az egészet. Így elhiszik hogy tényleg semmi baj és boldog vagyok. Vajon lesz valaki, aki majd átlát azon a mosolyon amit színlelek mikor szomorú vagyok?

A boltban nem igazán történt semmi, beszélgettünk az élet értelméről és takarítottunk. Mindig busszal szoktunk hazamenni, mert a munka után mindketten teljesen kifáradunk. Ilyenkor Namjoon mindig megengedi hogy a belső ülésen üljek. Mondjuk addig úgy sem hagyom békén míg ki nem harcolom magamnak. Akár csak két kisgyerek.

Sziasztok!
Segítségre lenne szükségem. Az a helyzet hogy nem igazán vagyok megelégedve ezzel a résszel, ezért arra szeretnélek megkérni titeket hogy jelezzétek egy kommenttel vagy egy vote-al nekem ha tetszik nektek. Nagyon köszönöm az eddigi vote-okat és azt hogy olvassátok a sztorimat. Remélem tetszik eddig a történet. Szép napot mindenkinek!♥