Remélem ma semmi nem fog történni a suliban.
- Jó reggelt!!! - kiabált be Namjoon majd kinyitotta a ajtómat.
- Kelj már fel, el fogunk késni! - parancsolta. Neki dobtam egy párnát hogy kifejezzem nemtetszésemet.
- Attól még hogy tudod hogy nem fogom átlépni a küszöböt felkelhetnél. - visszadobta erősen a párnát.
- Miért vársz rám, nem muszáj együtt mennünk. -közöltem vele.
- Nem szeretném hogy Doyoon újra elvigyen téged valahova mert nem tudsz nem-et mondani. - erre a mondatára mérgesen a szemeibe néztem.
- Mi az hogy nem tudok nem-et mondani?? Hányszor mondtam már nem-et neked, hm?? -kérdeztem egy kicsit erőteljes hangon.
- Eddig 1-szer mikor megkérdeztem a beköltözésnél hogy segítsek-e becuccolni. - kuncogott halkan.
- Ahjj, mindjárt megyek. -becsukta az ajtót én viszont értelmes ruhadarabok után kutattam amivel mindig meggyűlik a bajom mert nincs mit felvennem. Tipikus lányos gondok. Szerintem hétvégén elmegyek Nammal vásárolni. Felkaptam egy nadrágot és egy pulcsit, felvetten majd kimentem a konyhába.
- Gyere egyél. - mondta Namjoon.
- Egy isten vagy, köszii! - rögtön elkezdtem enni ugyanis farkas éhes voltam.
- Jut eszembe, munkát kellene találnom de nem tudom hogy hol keresgéljek tudnál ajánlani valamit? - kérdeztem reménykedően Namot.
- Milyen szakma érdekel? - kérdezte.
- Mindegy, az a lényeg hogy jól keressek. - valamiből ki kell fizetnem hogy itt lakhassak.
- Hm.. én egy boltban dolgozom suli után, ha gondolod ma velem jöhetsz és beszélhetünk a főnökkel. Elég jól fizet szóval megéri.
- Remek, akkor suli után indulhatunk is. -nagyon örülök, de nem szabad elreménykednem magam mert még nem vettek fel. Megettük az utolsó falatokat majd elindultunk az suliba. A szokásos módon ismét elválltunk Namjoonal, ő ment a haverjaihoz én viszont Jiwoo-ékhoz indultam.
- Azt hallottam hogy ma Doyoonal lesz az első óránk. - közölte velünk Yunhee. Mondhatom nagyon örülök neki.
- Gyertek ki az udvarra 5 perc múlva! - mondta egy férfi hang mögöttünk, megfordultam és megláttam hogy Doyoon az. Mikor kiértünk megláttam hogy az osztályunk a focipálya melletti futósáv egyikén áll, kiváncsi leszek hogy mit akarhat.
- Mivel gólyák vagytok megvannak a szabályok amiket be kell tartanotok. Tegnap megszegett egyet közületek valaki, szóval ma büntetésben lesz részetek. Kurvára megkellene tanulnotok a leckét, nem azért jöttetek ide hogy játszátok a nagy gyereket szóval nyomás a fiú mosdó! - Senki nem értette hogy mi van, de követtük őt.

*a mosdóban*

Doyoon az ajtóba állt és elkezdett kiabálni.
- Most kurvára megfogjátok szívni. - ahogy látom szereti a trágár szavakat. Felemelte a kezét amiből azt következtettem le, hogy meg akar verni minket, de miért, mit tettünk? Az ajtóban álltak diákok akik kíváncsian várták hogy Doyoon mit fog tenni. Valaki megszólalt közülük.
- Héj, azért lányokat nem kellene verned!
- Igazad van, minden lány álljon félre
- megindultunk a lányokkal - kivéve MiRee. - az a nézés ahogy rámnézett, nem kívánom senkinek. Ha szemmel lehetne ölni én már halott lennék. Tudtam hogy miért csinálja, a tegnapi miatt.
- A többieket engedd el, ők nem csináltak semmit. - közöltem Doyoonal higgadt hangon. Intett a fiúknak hogy menjenek így már csak ő és én maradtunk a fiú mosdó közepén. Már be sem lehetett látni kintről annyian álltak az ajtóban. Doyoon közelíteni kezdett felém. Be kell valljam féltem, féltem hogy mi fog történni pedig tisztában voltam azzal hogy meg akar verni. Megfogta a felsőmet és magához húzott teljes erejét hasznába vette.
- Azt hiszed megúsztad a tegnapit, hülye ringyó. - súgta a fülembe majd ellökött ami hatására a földre zuhantam. Ismét közelített felém mikor Namjoon jött be az ajtón és telibe háton rúgta Doyoon, így ő is a földre került.
- Ennyire becsülöd magad hogy lányokkal akarsz verekedni? Azt hittem ennél értelmesebb ember vagy. - megfogta a kezemet és magához emelt. Kimentünk a mosdóból és az orvosi felé vitt mivel a földön üvegdarabok voltak és ahogy a elestem néhány darab felkarcolta a térdemet.

- Várjanak meg it, mindjárt jövök! - közölte velünk a védőnő. Felültem a vizsgáló asztalra Namjoon viszont elém állt.
- Miért nem ütöttél vissza neki mikor ellökött? -kérdezte Namjoon.
- Szerinted vagyok olyan erős hogy visszaüssek neki? Tegnap beütöttem a hátamat mikor a faházban voltunk, azóta fáj, mégis hogy lett volna erőm visszaütni? -folytak ki belőlem a szavak.
- Ezt miért nem mondtad tegnap? Megkérdeztem hogy rendben vagy e, és te azt válaszoltad hogy igen. - hajtottam le a fejemet. - Mától megtiltom hogy hazudj nekem! - parancsolt rám.
- Ki vagy te hogy megtiltsd nekem hogy mikor kinek hazudjak? - ekkor Namjoon egy csókot nyomott a számra.
- Vigyázz magadra rendben? - visszajött a védőnő.
- Kérem maga menjen órára a hölgyet majd visszavezetem én. - közölte a nő Namjoonal. Pillanatnyilag fel sem fogtam hogy mi történt. Namjoon kiment a szobából, ahogy ezt megláttam leszálltam az asztalról és utána indultam de a védőnő megfogta a kezemet.
- Várjon, még bekötöm a sebét. - majd visszahúzott az asztalhoz. Egy kicsit fájt de visszamentem a tanterembe. Nem is tudom milyen óránk volt csak egy valamin járt az eszem, pontosabban egy valakin, Namjoon-on. Kérdések fogalmazódtak meg a fejemben például  "Miért csókolt meg és miért aggódik értem?". Ekkor egy furcsa meleg érzés járta át a testemet és a szívem hevesebben kezdett el dobogni. Megráztam a fejemet hogy elhesegessem a gondolataimat. Meghallottam a csengőt ami azt jelenti hogy újra találkozok Namjoonal ugyanis megyünk a munkahelyére. Hogy kellene viselkednem vele? Az előbb megcsókolt, mégis mit kéne tennem ha találkozunk. Szerintem csöndben fogok mellette sétálni mint ha mi sem történt volna. Kiérve a suliból megláttam őt. Lépteimet lassabbra vettem, hagy menjen az idő míg odaérek. Olyan 4 lépésre voltam tőle mikor a szivem elkezdett hevesen kalapálni, a torkomat mintha valami összenyomta volna, nehezen tudtam nyelni.
- Hát megjöttél! - mosolygott azzal az elvűvölő mosolyával.
- Ii.. Igen megjöttem. -dadogtam.
- Jobban vagy? - olyan nyíltan nézett rám azokkal a bogárfekete színű szemeivel.
- Igen. -feleltem már egy kicsit összeszedettebb hangon.
- Remélem nem hazudsz és tényleg jól vagy. - mosolygott rám.
- Nem, tényleg nem.. Mikorra megyünk a munkahelyedre? - váltottam témát.
- Ma nem megyek, írtam a főnöknek hogy nem érek rá. - ez meglepett.
- Miért, mi történt? Közbe jött valami?
- Úgy döntöttem hogy otthon maradok veled és ápollak. Ha holnapra jobban leszel elmegyünk a főnökhöz. Mivel fáj a hátad beugrottam a boltba és vettem kenőcsöket amik segítenek hogy kevésbé fajjon és hamarabb meggyógyulj. -ismét mosolyogni kezdett és felemelte a szatyrot amit a kezében tartott. Hű, ő aztán tényleg bevásárolt.

*otthon*

- Menj és ülj le a kanapéra! - utasított Nam. Úgy is tettem.
- Éhes vagy? - kérdezte. Megráztam a fejem amiből tudta a választ.
- Menj fürdeni már kész a víz. - ő még sosem csinált ilyet, mi ütött belé?
- Olyan mintha az apukám lennél. - kuncogtam mire ránéztem.
- Lehetnék. - majd perverz mosoly ült arcára.
- Tessék? -mivan??
- Ez csak vicc volt, menj már fürdeni! mikor beléptem a fűrdőnkbe egy habos kád fogadott tele forró vízzel. Rögtön megjött a kedvem a fürdéshez. Végeztem, kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra.
- Oh, szia Namjoon! -láttam hogy jön ki a szobájából.
- Szia. Míg fürödtél utána olvastam hogy mit lehetne kezdeni a hátaddal és elvileg fürdés után ha egyből bekenjük a kenőccsel hamarabb hat. - nyújtotta a kezembe az említett terméket.
- Szerintem előnyösebb ha előbb a lábadon a sebet lekezeljük és utána a hátadat. - leült az előttem lévő asztalra és letette maga mellé a ködszereket.
- Add a lábad! -mondta.
- Nem kell, egyedül is megy! - nem vagyok már kisgyerek.
- Figyelj, ha magadnak akarok megcsinálni akkor megerölteted a hátad és utána mégjobban fájni fog. Hagy csináljam én, rendben? - annyira jószívű. Vajon másokra is így odafigyel? Megfogta a lábam és a combjára tette. Letörölte a sebet vattával majd lassan ráfújt. Ekkor felszisszentem mire ő felnézett rám és a következőt mondta:
- Ez most lehet hogy fájni fog. - hozzá érintette a betadinnal beitatott vattát a sebemhez, ami csípni kezdte. Hogy ne adjak ki hangot összeszorítottam a fogaimat és becsuktam a szemeimet. Bekötötte majd megszólalt:
- Készen is vagyunk! -felállt majd a szobája felé indult mikor utána szóltam.
- Várj! -visszafordult. -Segítenél bekenni a hátam? - nem szokásom ilyet mondani de egyedül nem fog menni. Jött is vissza a kanapéhoz.
- Fordulj el! - így is tett. Levettem a pólómat és a kanapéra hasaltam betakarózva úgy, hogy csak a hátam maradjon szabadon. Odajött hozzám és leült mellém.
- Nem kellett volna levenned a pólódat. - jegyezte meg.
- De muszáj volt mert amúgy nem tudnád bekenni a hátam.
- És a melltartóddal mi lesz? -kérdezte.
- Mi az hogy mi lesz?? Rajtam marad. -válaszoltam egy kicsit ijedt hangon.
- Lásd be hogy ha rajtad marad gátolni fog a felkenésben. -közölte velem Joon.
- De én nem.. jó ez így. -MiRee szedd már össze magad.
- Megígérem, hogy csak a hátadhoz nyúlok hozzá. -elfordult. Belátom tényleg nehéz lenne kerülgetni a melltartó vonalát mikor a legjobban ott fáj. Kicsatoltam és levettem a pántjait. Namjoon visszafordult, a kezeire kent a kenőcsből és lassan a hátamra helyezte őket.
- Eleinte hideg lesz, de minél tovább marad rajtad annál melegebbé válik és ha égető érzést érzel az azért fog majd kialakulni, mert hat. -közölte velem az információt Namjoon. A derekamtól felfelé haldva simította kezeit a hátamon. Nagyon jól csinálja. Minden egyes mozdulatától jobban elzsibbadt a hátam végül elaludtam.