*Az utolsó hét*
*Vasárnap*

- Namjooon! Gyere segítenii! - adtam hangot a kívánságomnak.
- Mi az? - sétált ki álmos szemekkel a szobájából.
- Süssünk együtt! - mosolyogtam  Namra.
- De hisz még csak 7 óra van. - dörzsölgette szemeit.
- Mire elkészülünk este 7 óra lesz, szóval gyere. - fogtam meg a kezét, majd a pult elé húztam.

- Mit készítünk?
- Epres-Nutellás tortát. - az étel hallatán egy óriási mosolyra húzta a száját.
- Neked csak annyi lesz a dolgod, hogy megmosd az epreket, majd levedd a tetejüket, és utána indítsd be a gázt. -adtam ki a parancsokat a segédemnek.
- Ennyi?
- Szerintem mind a ketten tudjuk, hogy nem adhatok neked fontos munkát. - veregettem meg a vállát.

Egy kis idő múlva hátra néztem Namjoonra, hogy biztosra menjek, minden rendben van e.
- Ahj.. ez olyan unalmas. Miért nem vághatom le a tetejüket?
- Mert a tetejük helyett az ujjadat vágnád el. De kenőkést, azt kaphatsz! - nevettem el magam.
- Annyira nem is vagyok veszélyes. - a mondat hallatán nem tudtam visszatartani a nevetést ahogy ő sem.

Körülbelül 5 perc múlva Joon-t hallottam meg, ahogy halkan a nevemen nevez.
- MiRee, baj van.. - hátra fordultam és megláttam, hogy egy égő evőpálcikát tart a kezében.
- Tudod, csak egy valamit nem értek. Mégis hogy sikerül ilyeneket csinálnod és hogy tudsz nyugodt maradni? - elvettem tőle az evőeszközt, majd a víz alá nyomtam.
- Nem tudom. Ha elkezdenék kiabálni azzal nagyobb bajt és félelmet keltenék. Véletlenül a sütő helyett a gázlapot kapcsoltam be, és amikor előpakoltam, oda tettem a pálcikát.  Már előre félek.
- Mitől?
- Gondolj csak bele, ha gyerekeink lesznek mik fognak történni. Havonta költözünk másik lakásba, mert felgyullasztom az épületet. - hangosan kuncogni kezdtünk, majd közelebb jött és átölelt.
- Már várom. - osztottam meg vele gondolataimat.
- Én is. - puszilta meg a fejem tetejét.

2 óra elteltével elkészült a süti, amit már csak a sütőbe kellett helyezni.
Leültünk a kanapéra és egy érdekes film után keztünk kutatni.
- Kérdezhetek valamit?
- Csak nyugodtan. - fordult felém.
- A kapcsolatunk elején, mikor még nem is ismertük egymást.. - hirtelen zavarba jöttem - miért csókoltál meg olyan sokszor, ha volt barátnőd?
- Um.. - nyúlt tarkója felé - Igazából nem tudom, de már a legelejétől, mikor beköltöztél kedveltelek. - pirosodott el az arca. Közelebb hajoltam, majd egy pusziban részesítettem a hozzám közelebb megtalálható arcát. Ez után ő megfordult és puha ajkai egy csókot hagytak a számon.

Pár óra elteltével megettük a tortát, majd elmentem fürdeni. Miután végeztem, Nam is oda indult.

Míg vártam rá, kimentem az erkélyünkre. Nem olyan sokat voltam itt, de most különösen jól esik. Minden sötét és csendes, egyedül a szél hangját lehet hallani. Becsuktam a szememet, és élveztem a szellőt, ahogy bőrömet simogatja. Gyengén két kéz karolta át a testemet, ami ezáltal egyre melegebbé tette azt. A kar egyik végén megpillantottam egy telefont. Namjoon anyukája volt benne, ép a fiával videóhívásoztak.
- Jó estét! - mosolyogtam a nőre.
- Szia drágám! - köszönt vissza.
- Anya, annyira örülök, hogy végre bemutathatom MiRee-t úgy neked, mint a barátnőmet. - puszilt meg Joon.
- Moni, kérlek add át a telefont MiRee-nek és fogd be a füled vagy menj ki egy picit! - Nam befogta a füleit, így ott maradt velem.
- Nagyon örülök, hogy a fiam téged választott. Biztos lehetsz benne, hogy mindennél jobban szeret téged és meg fog védeni mindentől és mindenkitől. Nagyon fontos vagy neki, így kérlek te is nagyon szeresd őt, és védd meg őt! - tudtam hogy miért mondja ezeket. Mikor a plázában voltunk, azt mondta, hogy akit Namjoon igazán szeretni fog, be fogja mutatni neki.
- Így lesz! - majd elköszönt és letette a telefont. Namjoon elengedte füleit, majd közelebb lépett hozzám.
- Tudod, igaza van anyukámnak. Te leszel a legfontosabb személy az életemben amíg csak élek. - ölelt át.
- Annyira jól esik mikor megölelsz. Olyan dolgokat érzek ilyenkor, mintha minden rendben lenne. Mikor valaki megölel, sosem érzem azt a biztonságot és szeretetet, amit te nyújtasz egyetlen öleléseddel.
- Akkor örökké ölelni foglak, hogy biztonságban érezd magad. - szorított meg jobban. Ezt a pillanatot még nagyon sokszor át akarom élni vele.
- Azon gondolkodtam, hogy törölhetnénk egy szabályt a szerződésből.
- Melyik lenne az? - emeltem fel a fejemet.
- Hogy nem mehetünk be egymás szobájába. Este szeretnék az álmodra vigyázni, és szeretnék a szobatársad lenni. - jobban átkaroltam őt majd mellkasára helyeztem a fejemet.
- Annak örülnék. Szeretem hallgatni a szívverésed. De akkor egyet viszont hosszabítsunk meg. - ismét felemeltem a fejemet, hogy lássam a reakcióját.
- Az utolsót, mindig maradjunk együtt. - elernyedt a teste és egy picit alrébb tolt magától.
- Nagyon szeretlek Mimi!
- Én is szeretlek Kim Namjoon! - pusziltam meg száját ami egy kis idő elteltével egy csókká alakult át. Örökké szeretni fogom őt.

Vége.

Sziasztok!
Remélem tetszett nektek a történet. Köszönök mindent. A vote-okat, kommenteket és az olvasást. Legyen nagyon nagyon szép napotok!♥