Ma megérkezem az új otthonomba. Nagyon izgatott vagyok, kíváncsian várom hogy ki lesz a szobatársam. Tegnap az albérletet kiadó férfi azt mondta, hogy 1-kor találkozzunk. Mivel a hely ahova mennem kell közel van a hotelhez, simán ráérek a készülődéssel. Hajat mosok, és felveszek egy elegáns de mégis egyszerű ruhát, egy a stílusomhoz megegyező szettet.

Hamarabb indultam, hogy biztosan odataláljak. Meg ha már úgyis jó idő van, felfedezem a terepet. Nagyon szép Seoul, az utcák az épületek olyan csodálatosak. Elsétáltam a házhoz, 12:47 van, ami azt illeti nem izgulok meglepő módon. Bementem az épületbe, fellépcsőztem a 3. emeletre amiben nem fáradtam el.
- Wow, ügyes vagy MiRee. Eddig attól is majd megfulladtál, amíg le kellett menned a boltba kenyérért. -próbáltam dicsérgetni magam, több-kevesebb sikerrel, ugyanis muszáj magabiztosan belépnem azon az ajtón. Elővettem a telefonomat, ránéztem az órára. (12:56)
- Most vagy soha!! - bekopogtam. Egy nagyon helyes fiú nyitott ajtót. Kb annyi idős lehet mint én.
- Szia, fáradj be. -intett a kezével. Köszöntem és tettem amit mondott. Azta, ez a ház is elég pöpec, forogtam körbe a ház összes zugát megfigyelve.
- Látom tetszik. - szólalt meg a mély hangján. Annyira ismerős ez nekem, mintha már hallottam volna valahol. A hangja magába foglal nagyon sok érzelmet.
- Igen, nagyon tetszik. - válaszoltam. Lassan elsétáltunk a házban megtalálható dohányzóasztalhoz, amit két kisebb kanapé hatású szék ölelt körbe.
- Foglalj helyet. -utasított.
- Van egy jó hírem. A házat úgy hirdettem meg hogy szobatársat keresek de úgy alakultak a dolgok, hogy a 2 másik szoba lakója is kiköltözött a házból, így egy teljes szoba lesz a tiéd. - na ez már valami. Lehet ennél jobb a napom? Nem kell osztoznom senkivel sem a szobámon, úgy díszítem, rendezem ahogy szeretném. Remélem nem csak álmodom.
- A házzal kapcsolatban szabályokat hoztam létre, amiket ha elfogadsz át is térhetünk a pénzügyi dolgokra. -bólintottam jelezve hogy megértettem.
- Az egyik legfontosabb szabály, hogy tiszteljük a másik privát szféráját és nem lépjük át a másik szobájának a küszöbét. - megnyugtató hogy nem fognak csak úgy ki-be járkálni a szobámba.
- A másik feltétel hogy nem hozunk haza egy szem fiút se lányt. - megoldható, végtére is tanulni jöttem ide.
- Rendben van! - válaszoltam magabiztosan.
- Ha valaki megszegi a szabály valamelyik pontját, büntetésben részesül. Pl: 1 hétig ő takarít vagy vásárol be. - ez tetszik, bólintottam.
- Térjünk át a pénzügyekre. Ezért a házért 300 ezer wont kérnek el tőlünk ezért 150 ezer wont fizetnénk fejenként ha ez megfelel neked. - közölte velem.
- Persze, megfelel. - majd felém nyújtotta a szerződést amit egyből alá is írtam.
- Akkor üdv itthon! - mosolygott rám, mire én is elmosolyodtam.
- Még ma beköltöznék ha nem baj. - reméltem hogy elfogadja válaszomat.
- Ahogy szeretnéd, végtére is már a ház egyik tulajdonosa vagy! - felálltunk kényelmes pozíciónkból, kezet ráztunk majd Namjoon elkísért az ajtóhoz.
- Szia! - köszöntem el barátságosan.
- Szia! - ezzel bezárta az ajtót. Leértem a lépcsőn és ugrottam egy nagyot örömömben. Igaz van lift, de mindig is féltem a liftektől, ezért inkább gyalog megyek. Amúgy sincs időm mindig edzeni, így nem árt ha gyalog megyek mindenhova. Majd elindultam haza. Ez még csak a 2. napom a nyári szünetből és már van egy fix hely ahol tudok lakni. Nagyon elégedett vagyok. Miközben sétáltam gondolataimba mélyedtem. Mikor aláírtam a szerződést megláttam hogy Namjoon 23 éves. Szerintem jó barátok/lakótársak leszünk, nagyon szimpatikus. Gyorsan felszaladtam a holmimért, elköszöntem Szuno-tól aki most elköszönt tőlem. Lehet ha maradtam volna még az élet értelméről is tudtunk volna beszélgetni naphosszakat. Siettem mert még sötétedés előtt vissza akartam érni a lakásba. Eleredt az eső.
- Nee miért pont most?? - még esernyőm sincsen és nem tudom hogy hol van a legközelebbi bolt. Indultam volna tovább, de megrezzent a telefonom. Namjoon volt az.

De kedves hogy így aggódik értem, már ha ez nevezhető annak. Nem hagyhatom hogy ő is megázzon, majd eljutok valahogyan oda. Az úton nagyon sok kérdés kavargott a fejemben. Az első számú nem más volt, minthogy vajon honnan tudja a számom, de erre rögtön rájöttem. Ahogy felhívtam az albérlettel kapcsolatban, megmaradt neki a számom, logikus nem? A másik kérdés már vagy 5 perce aggaszt, miért annyira ismerős Namjoon hangja? Lehet hogy csak hasonlított valakijére akivel beszéltem az elmúlt napokban, az lehetett egy eladó a boltból akinél tegnap voltam, vagy egy fiújé aki a barátaival sétált a parkban.
- Végre. - hagyta el a számat egy sóhaj kíséretében. Megérkeztem, most vagy a liftet használom amivel gyorsabban feljutok, vagy felgyaloglok ezzel a sok cuccal. Sajnos sokszor a paranoiám miatt a megterhelőbb dolgokat választom. Mivan ha nem bír el a lift mert annyi ruhám van? Ezt pont nem Seoul egyik legszebb épületében található liftjére kéne gondolnom, hiszen egy olyan városban vagyok amiben biztos nagyon figyelnek az ilyen dolgokra. Nem kockáztatok, felgyaloglok a lépcsőn. Bekopogtam az ajtón majd Namjoon mosolygödröcskéivel találtam szemben magam.
- Hát megjöttél! - fogadott boldogan.
- Azt hittem van nálad esernyő, miért nem írtál hogy menjek ki eléd? - kérdezte jogosan.
- Nem akartam hogy megázz! -kivette a kezeimből a cuccokat, majd a szobámhoz vitte őket figyelve hogy nehogy átlépje a küszöböt.
- Menj fürdeni, teljesen eláztál! A fürdőt balra találod. - meg is fogadtam tanácsát, és elindultam a fürdőbe.
Elkészültem, majd mentem a szobámba, beljebb vittem a bőröndöket, és az ágy alá csúsztattam. Holnap lesz időm kipakolni. Megéreztem egy számomra még ismeret kaja illatát. Megkívántam, kimentem a konyhába és egy tál tészta hússal fogadott engem.
- Jó étvágyat! - mondta, majd elkezdett enni. Bólintottam és követtem a példáját.