*Az utolsó hét*
*Kedd*

A telefonom pittyegése keltett fel, az igazgató üzent.

"Tisztelt diákok!
Elektronikus gondokba ütköztünk, így a mai tanítási órák elmaradnak.
Tisztelettel, igazgató"

Hála istennek. Szaladtam ki a szobámból, hogy megosszam Namjoonal a jó hírt, de az ajtaja előtt ledermedtem. Tegnap összevesztünk, lehet hogy nem kíváncsi rám. Eléggé csúnyán beszéltem vele.. Sétáltam vissza a szobámba majd leültem az ágyam szélére. Hirtelen eszembe jutott valami. Múltkor megdícsérte a főző tudásomat, mi lenne ha sütnék neki valamit? Imád enni és lehet meg is bocsájtana nekem. Ki is szaladtam a hűtőhöz hogy megnézzem milyen alapanyagokból dolgozhatok. Nam mindig is meg szerette volna kóstolni az Epres-Nutellás tortát, meg is van mit készítek. Ezzel csak az volt a baj, hogy a fő összetevő nem volt itthon, az eper. Mivel reggelente nem szeretek boltba menni, keresni kezdtem online egy futárt, akik szállítanak házhoz gyümölcsöt. Meg is találtam, viszont csak 2 óra múlva lehetett rendelést leadni.

Kb fél óra múlva csengettek. Az ajtót kinyitva egy felnőtt nőt láttam meg magam előtt, ő biztos nem a futár.
- Jó napot, segíthetek?
- Jó napot, a fiamhoz jöttem. - Namjoon kijött a szobájából álmos fejjel.
- Anya?? - nézett meglepődött arccal a hölgyre.
- Monii!! - mosolyodott el a nő.
- Te meg mit keresel itt?
- Eljöttem Seoulba találkozni a barátnőimmel.
- Apa is jött?
- Nem, sajnos ő dolgozik.
- Gyere beljebb. - Namjoon elvette az anyukája cuccait majd a kanapéhoz vitte.
- Lenne egy fontos kérdésem fiam. - ült le a kanapéra a hölgy.
- Mondd csak.
- Úgy döntöttem, hogy még maradni szeretnék, viszont minden hotel tele lett, így az lenne a kérdésem, hogy maradhatok e ma itt, nálad.
- Persze, nyugodtan. - mivel gondoltam nincs rám szükség, a szobám felé vettem az irányt, de amikor a kilincshez értem meghallottam, hogy rólam beszélnek.
- A barátnőd miért nem abba a szobába megy, ahonnan te kijöttél, nem egy szobában alszotok? - Namjoonra néztem, vártam hogy mit válaszol.
- Um.. anya ő a lakótársam, Park MiRee. - rámnézett az anyukája, majd én meghajoltam és mosolyogtam.
- Lenne kedvetek elmenni vásárolni? - vetette fel az ötletet a nő. Joon rám nézett, várta mit válaszolok.
- Lenne.. - mondtam bizonytalan hangon.

Fél óra múlva elindultunk a legközelebbi plázába. Órákon át jártuk a boltokat és az emeleteket.

- Namjoon szívem, kérlek bemennél ebbe az üzletbe és vennél pár dolgot nekem? - mutatott mellénk Nam anyukája.
- Persze anyu - majd egy cetlit nyomott  a fia kezébe.
- Mi megvárunk itt kint téged. - Joon bólintott egyet majd bement az áruházba.
- Gyere, üljünk le egy padra. - mikor helyet foglaltunk, ismét megszólalt.
- Mióta ismered a fiamat?
- Lassan egy éve.
- Remélem illedelmes volt az első találkozásnál.
- Igen, az volt. - mosolyodtam el. Eszembe jutottak az emlékek.
- És neked van barátod? - nézett rám érdeklődő tekintettel.
- Igazából.. ez egy bonyolult helyzet.. - hajtottam le a fejemet. Nam anyukája a kezét a hátamra helyezte majd elkezdett simogatni.
- Ne haragudj, nem akartalak szomorúvá tenni vagy kellemetlen helyzetbe hozni. - látszik rajta hogy ugyan olyan jószívű mint a fia. Most már tudom kitől örökölte.
- Nincs barátom, viszont tetszik valaki.
- Remélem nem valami rosszfiúba szerettél bele. - az rossznak számít ha 1 hónapig magához "láncolt" valaki?
- Nem, nem az. - mosolyodtam el. - Igazából az a személy, Namjoon. - a nő rámnézett, majd széles mosolyra húzta a száját.
- És mi ebben a bonyolult?
- Namjoonnak barátnője van. - Nam anyukája a kezét a kezemre helyezte.
- Ha nem mutatta be nekem, nem is szereti őt igazán. Ha viszont te tényleg szereted őt, küzdj érte.

Megláttuk ahogy Joon jön ki a boltból, így felkeltünk.
- Mindent beszereztem.
- Rendben, köszönöm fiam. - vette át a szatyrot a gyerekétől.
- Eléggé későre jár, és a buszom 10 perc múlva indul így én itt hagylak titeket, ha nem baj.
- Biztos nem maradsz? Van hely.
- Nem, inkább haza megyek apádhoz.
- Rendben, szia vigyázz magadra!
- Viszlát!

Kisétáltunk a kijáraton, mikor megláttam egy gyümölcsös boltot. Biztos árulnak epret is. Sikeresen vettem 1 kg-ot. A buszmegállóhoz mentünk, és olyan 10 perc után meg is érkezett a jármű. Már sötét volt, így alig voltak fennt. Ezek szerint ma már nem készítek tortát.

*Namjoon pozíció*

Mikor felszálltunk a buszra, eléggé kihalt volt minden. Mondjuk érthető, hisz este volt. Hátra sétáltunk majd helyet foglaltunk egy kétszemélyes ülésen. MiRee az ablakon csodálta az éjszakai Seoul látványát. Egy kis idő után ismét ránéztem, de ekkor már a szeme csukva volt és a feje neki volt támasztva az ablaknak. Biztos álmos szegény. Lassan, gyengéden a kezemet bebújtattam az üveg és a feje közé, így kényelmesebb lesz neki. Szívem szerint a vállamnak dönteném, de félek, hogy felkel rá. Ha viszont felébredne, biztos azon gondolkodna, hogy miért csinálom ezeket. Igazából én sem tudom az okát. Mikor velem van, sokkal boldogabb vagyok. Nem tudom hogy hogy viseli ezt az 1 hónapot, de a szívem megszakad mikor kettesben vagyunk és Seohyeon közbe lép. Tisztáznom kell vele valamit. Vasárnap megteszem, végülis akkor már nem birtoklom őt, nem igaz?