*Az utolsó hét*
*Hétfő*

* 2 hét után*

Ez az utolsó hét, hogy Namjoonhoz vagyok "láncolva". Nagyon gyorsan eltelt, ami egy picit fáj. Jó volt a közelében lenni. Az elmúlt 2 hétben háromszor átszöktem Yoongihoz a kis tervem szerint. Ma van az utolsó alkalom, holnapra már le kell adnunk a projectet.

*suliban*

- Akkor suli után találkozunk! - intett Yoongi. Bólintottam majd szaladtam le Namhoz. Múltkor elkéstem így egy picit mérges volt rám. Olyan mintha kihasználná hogy mellette vagyok. Leültem az osztályterme előtti padra, majd vártam hogy kiengedjék őket. Lábaimat mozgatni keztem előre-hátra. Hol lehet már, ennyi ideig sosem tartja bent őket a tanár. Ahogy szemlélgettem az ajtajukat, egyszer csak 2 kezet pillantottam meg az íriszeim előtt.
- Fordulj meg, lassan. - mondta ő is lassú tempóban a szavakat. Olyan gyönyörű hangja van. Miközben fordultam át a pad másik oldalára, beütöttem a lábam.
- Mondom, lassan. - bár nem láttam tudtam, hogy megjelentek mosolygödröcskéi a bénázásom miatt. Kezei elhagyták az arcom, így a sötétségből hirtelen fény jutott a szemembe. Az inger miatt összerezzentem amit ő észre is vett, így elém állt.
- Kinyithatod a szemed! - utasított Namjoon. Az előttem álló fiúnak a kezeiben fagyikat véltem felfedezni.
- Honnan szerezted?? - nyíltak nagyra a szemeim.
- Mivel beköszöntött a nyár, minden büfében árulnak. Gondoltam megleplek vele. - ült le mellém a mondandója közben, majd az egyik fagyit a kezembe adta.
- Epres-csokis, a kedvenced.
- Köszönöm!! - mosolyodtam el.
- Azt hittem még a teremben vagy.
- Én sem hittem el, hogy kiengedett minket hamarabb.

Csak ültünk egymás mellett és néztük az udvart, ami ebben az iskolában nagyon gyönyörű. A járdán két tini sétált, akik fogták egymás kezét. A fiú közelebb hajolt a lányhoz, majd egy puszit nyomott az arcára, azt követően átölelte őt.
- Aranyosak. - szólalt meg a mellettem ülő.
- Igen, azok. - rápillantottam mikor megláttam, hogy engem néz. Zavarba jöttem, ami meg is mutatkozott az arcomon. Ő csak elmosolyodott majd tekintetét ismét az udvarra szegezte.
- Namiee!! - futott oda a padhoz Seohyeon. Mintha megérezné, hogy pont rosszkor van rossz helyen. Egyszer nem lehetne bezárni egy mosdóba, vagy nem is tudom, csak valahova. Miért nem lehetek legalább egyszer kettesben Namjoonnal?
- Már mindenhol kerestelek. - ült le barátja mellé.
- Tudtad, hogy itt lesz órám. - mondta semleges hangon.
- Oh.. tudod az én memóriám milyen kicsi - legyintett a kezével majd elnevette magát.
- Engem miért nem hívtál fagyizni? - tette fel a kérdést szegény Namjoonak.
- Nem kell mindent együtt csinálnunk. - el sem hittem amit mondott, biztos jól hallottam?
- Már ezt hogy érted szivi? - mosolyodott el kínosan - Én is szeretnék fagyit enni. - vette ki a fagylaltot a kezéből. Namjoon felállt, megfogta a kezemet és elindult velem a lépcső felé.
- Várj, Seohyeon.. - osztottam meg vele gondolataimat nagy léptek kíséretében.
- Mi van vele? - állt meg hirtelen a lépcső sorok előtt.
- Csak..
- Úgy tudom te nem kedveled őt.
- Nem mondtam hogy nem így van, csak... - indult meg ismét majd lépteit gyorsabbra vette. Alig bírtam tartani vele a tempót.

Az udvarra vitt. Amint kiértünk el is engedte a kezemet. A fagyim teljesen elolvadt.
- Ne haragudj, veszek másikat.
- Semmi baj. - dobtam ki az ételt a kukába - Mi volt ez?
- Csak kezd már néha az agyamra menni az, hogy mindenhol ott akar lenni ahol én vagyok.
- De hisz ebben a hónapban én is ezt csinálom. - néztem rá majd a földre megdöbbent arccal.
- De neked ez a büntetésed.
- Értem. - dehogy értem. Egyáltalán ő volt az a személy aki kitalálta ezt az egészet, vagy előre meg volt írva?

Sétálgattunk még kint pár kört majd elindultunk a termünkbe.

*suli után*

- Mi lenne, ha ma nem kísérnél vissza a suliba? - húztam mosolyra a számat, hogy oldjam a feszültséget kettőnk között. Biztos nem örül az ajánlatnak.
- Vissza szeretnélek. Akár 5 órát is maradhatsz, én elfoglalom magamat. Meg úgyis ez az utolsó alkalom, szóval kibírom.

Pár óra elteltével megindultunk a suliba.
- Kitartást!
- Meglesz! - majd lassan besétáltam az ajtón, ahova beérve gyorsan a hátsó kijárathoz szaladtam ahonnan el is hagytam az épületet.

*Yoonginál*

Mivel sietnem kellett, gyorsan nekiláttunk a munkának.
- Képzeld, megtaláltam azt a lányt, aki a levelet írta. - közölte velem a hírt Yoongi.
- Ennek örülök. Ki ő?
- Choi Seunmi a neve, évfolyamtársunk.
- És mi állt a levélben? - Yoongi elvörösödött.
- Szerelmes levelet írt neked?? - kezeimet a szám elé emeltem.
- Honnan tudtad?
- Nem mindennapi eset, hogy vörösnek látom az arcodat. - hirtelen az arcához nyúlt.
- Látszik??
- Már eltűnt, nyugi. - nevettük el magunkat.
- És voltatok már randin?
- Szombaton megyünk.
- Igaz addig még találkozunk, de sok sikert! - mosolyogtam Yoongsra - Ugye te hívtad el őt, igaz?
- Persze. Ahogy ismersz, ismerem az illemet.
- Ezt nem tagadhatom. - nevettünk fel ismét.

2 óra múlva be is fejeztük a kis vállalatunk makettjét. Elköszöntem Yoongitól, majd szaladtam vissza a suliba. Nagyon örülök annak, hogy Yoongit boldognak látom.

A suli elé sétáltam, de nem láttam sehol sem Namot. Bementem az épületbe és megpillantottam, ahogy ismét a suli aulájában egy padon ül.
- Te mit keresel itt? - tettem fel kérdésemet mire ő megfogta a kezemet és kivezetett a suli elé.
- Látom ezt ma nagyon..
- Csak nem akarok bent jelenetet rendezni. - vágott a szavamba.
- Hol voltál?
- A teremben.
- Melyik teremben?
- Vajon melyikben, a matek teremben.
- Érdekes, mikor felmentem hogy oda adjam a tolltartódat amit a suli előtti padon felejtettél, nem voltál ott. - szemeimet lesütöttem.
- Még egyszer kérdezem, hol voltál? -emelte fel a hangját, kezdtem félni.
- Yoonginál... - nyögtem ki halkan.
- Miért nem szóltál hogy elmész?
- Nem akartam hogy velem gyere.
- Meg tudtuk volna beszélni. Nagyon mérges vagyok rád.
- Tudom..
- Miért kellett átverned? Egyáltalán nincsen bűntudatod?
- De, és csak tudd mindvégig az volt.
- Ez az első alkalom hogy kiszöktél a suliból?
- Ez volt a 4. és az utolsó.
- Ezek a matek korrepetálások, igaziak voltak?
- Nem.. - hajtottam le a fejemet.
- Tudhattam volna. - nézett el mellettem csalódott arccal.
- Ne haragudj, de nem engedtél volna el. Nem is értem miért van ez az egész szerződéses dolog, egy nagy baromság. - Namjoon rámnézett,
- Majd megtudod a hónap végén. - ekkor elment mellettem, engem ezzel ott hagyva a suli előtt. Nem kellett volna ezt mondanom.

Mikor haza értem beszaladtam a szobámba és sírni kezdtem. Nem érdemlem meg őt..