Az ablakon beszűrődő fény világított az arcomra, így tudtam hogy fel kell kelnem. Gondolataimba gyorsan felbukkantak a tegnapi események. Vajon mi lehet a büntetésem ami az eddigieknél is rosszabb?

Kikeltem az ágyból, a tükör elé álltam. Ujjaimmal megfésültem a hajamat, hátha a szép kinézetem miatt egyhít azon a "büntetésen". Namjoont eddig úgy ismertem, hogy az a fajta ember, aki még a légynek sem tudna ártani. Bár a múltkori eset Doyoonnal nem volt semmi. Sőt, az egész amit eddig vele művelt nem volt semmi. Testemen végig szaladt a hideg, kezdtem félni tőle. Ugyan mit találhatott ki számomra.

Kisétáltam az ajtón majd leültem az asztalnál ülő fiú elé.
- Szia.
- Szia. - emelte fel a fejét majd mélyen a szemembe nézett. Mintha sejtette volna hogy tartok tőle.
- Kialudtad magad?
- Igen, te?
- Én is. - néztem el kínosan mellette.
- Szóval...
- Mi szóval?
- Mi a büntetésem?
- Olvasd el! - nyújtott felém egy lapot.

" Mivel megszegted a szerződés egyik legfőbb szabályát, büntetésben részesülsz. Amellett, hogy te vásárolsz be és takarítasz egy hétig, 1 hónapon keresztül velem kell lenned minden nap. Ha fontos dolgod akad lemondod, vagy szólsz nekem és én is veled megyek.

Kim Namjoon"

- Mégis miért lenne ez akkora büntetés számomra? - nevettem el magam.
- A hónap végére megtudod. - kacsintott egyet majd elhagyta az asztalt.
- Várj! - szóltam utána - ez azt jelenti hogy mindig ott kell lennem ahol te vagy?
- Az órákat és a mosdókat kivéve igen.

Értetlenül nézten a papírt majd zsebre tettem. A szobámba indultam, hogy felkészítsem magamat a sulira. Ha jobban átgondolom a dolgot, akkor ez nekem csak nyereség hisz így ha Seohyeon a közelében van akkor én is ott leszek. Mondjuk... akkor 1 hónapon keresztül minden áldott nap szenvedni fogok, mert látni fogom ahogy ölelkeznek és csókolóznak egymással.. Oh, akkor érthető. Ezek szerint tudja hogy mit érzek iránta, remek.

*suliban*

- Szia Yoongi! - üdvözöltem a fiút aki felém közeledett.
- Szia.
- Figyelj, ne haragudj a tegnapiért.. - hajtottam le a fejemet.
- Mégis miért haragudnék?
- Hát, hogy nem fogadtalak kellő képpen és nem készültem fel arra hogy jössz.
- Ne csüggedj ezen. Ez nem a vilag vége. - mosolyodott el.
- Lenne még egy dolog amit át kellene beszélnünk.
- Mi lenne az?
- Hát.. nem oldhatnánk meg azt, hogy nálad fejezzük be a projectet?
- Ugye nem történt a tegnapi miatt semmi sem nálatok? - most el kellene mondanom neki, hogy a költözésemkor aláírtam egy szerződést Namjoonal, aminek az egyik pontját megszegtem tegnap és ezért nem jöhet hozzánk? Nem lehet, még furának tartana.
- Nem, csak rájöttem hogy Namjoon mindig megzavarna minket a dolgainkban. - ebben a helyzetben könnyű felhozni őt érvnek..
-Mi nem csinálunk olyan "dolgokat" amiért aggódnunk kellene, hogy valaki észre vesz minket. - teljesen zavarba jöttem mire ő elnevette magát.
- Tudom - vakartam meg a tarkómat - csak azért jobb lenne ha nem járkálna egyfolytában be a szobámba.
- Rendben, akkor legyen nálam. Holnap ráérsz?
- Persze. Vigyek valamit?
- Nem kell semmit sem hoznod, ha viszont hiány lenne otthon valamiből akkor leugrok a boltba.
- Akkor én is veled tartok!
- Rendben. - nevettük el magunkat.

Szünet van, de nem tudom, most meg kellene keresnem Namot, vagy azt csinálok amit szeretnék. Végülis azt mondta hogy egyedül az órák és a mosdózás kivétel. Hirtelen felcsillantak a szemeim, mármint ez azt jelenti hogy együtt fogunk aludni?? Seohyeon ki is nyírna, bár amiről nem tud az nem fájhat neki, nem igaz? Ahogy sétalgattam az iskola folyosóin megpillantottan Joont. Mikor észre vett ő is közeledni kezdett felém. Leültünk egy padra majd csak bámultunk magunk elé.
- Ha pl át akarok menni valakihez, akkor te is velem tartasz?
- Igen. - az nem jó. Akkor jönni fog Yoongihoz is.
- És ha külön óráim lesznek délután, jönni fogsz velem az órára?
- Nem, viszont elkísérlek. - kitaláltam. Azt fogom mondani neki hogy külön óráim lesznek suli után. Mivel nem jön be órára, nem fogja tudni hogy nincs is megtartva. Amikor bemegyek a suliba, ő kint fog várni engem, viszont én az ebédlőn keresztül kitudok szökni a suliból és csinálhatom a projectet Yoongival. Pompás ötlet. Végül is csak 5 alkalommal kell ezt csinálnom. Nem szeretek hazudni, de most muszáj lesz.

A csengő hallatán elköszöntem tőle majd a terembe siettem. Nagyon félek, hogy hogy fog alakulni ez az egész.

*másnap*

Mikor felébredtem a tükörbe néztem és halkan a következőt motyogtam.
- "Ne haragudj Kim Namjoon!"
Még nem csináltam semmit, de már büntudatom van.

Elindultok a suliba, közben lényegtelen dolgokról beszéltünk.
- Juteszembe.. - néztem Namra - ma délután külön órám lesz a matek tanárral.
- Akkor majd elkísérlek. - bólintottam.
- Ami azt illeti, nem muszáj visszajönnöd. Amint tudod kitűnő vagyok mindenből, így tudlak korrepetálni ha gondolod. - nézett rám aranyos arccal.
- Áá.. nem köszi. Tudom hogy nagyon okos vagy, de nem biztos hogy ugyan úgy tanítanád anyagot, mint a tanár. - sütöttem le a tekintetemet.
- Hát persze hogy nem, én jobban csinálnám. - kacsintott egyet mire felnevettünk.
- Csak 4 alkalomról lenne szó, azt viszont kibírom valahogy. - húztam egy bizonytalan mosolyra a számat.
- Ahogy szeretnéd. De egy valamit tisztázzunk.
- Mi lenne az?
- Ugye nem vagy szerelmes a matek tanárodba?
- Mirők beszélsz, dehogy is!!
- Oké, csak tudni akartam. Nem igazán szeretnek az emberek korrepetálásra járni, így csak gondoltam egy helyes fiú jobban tudná tanítani az anyagot. - mosolyodott el büszkén. - De ezek szerint, te a nehezebb utat választod.
- Csak túl élem, nem igaz? - nevettük el magunkat.

*5. óra*

- Ne menjek érted? - kérdezte Yoongi.
- Nee.. - már csak az kellene - csak a címet add meg.
- Átküldtem.
- Köszi. - intettünk egymásnak majd mentünk az óránkra.

- Szia.. - állt mellém egy bizonytalan lány az óra után.
- Szia - mosolyogtam rá kedvesen.
- Tudod.. Nem is tudom hogy mondjam. - látszott rajta, hogy zavarban van - Ismered Min Yoongit, igaz?
- Igen.
- Ezt neki írtam, oda tudnád adni Yoonginak? - nyújtott felém egy piros borítékot.
- Persze.
- Köszönöm. - rámosolyogtam majd elindultam a suli elé. Mondjuk Yoongi egyáltalán nem csúnya fiú, szóval megértem ha leveleket kap lányoktól.

- Szia! - intett Nam.
- Szia.
- Mikorra kell visszaérned?
- Fél 6-ra.
- Rendben, akkor szólok a főnöknek hogy ma nem megyünk.
- Ha szeretnél nyugodtan mehetsz!
- Neem, tudod hogy 1 hónapig mindenhol együtt kell lennünk. Ha te nem jössz én sem megyek.

1 óra múlva vissza is tértünk a sulihoz.
- Akkor én megyek.
- Mennyi ideig leszel fent?
- Olyan 3 óra.
- Az nagyon sok.
- Ne is mondd. - nevettem el magam közben a bűntudat nyomta a szívemet.
- Rendben, sok sikert. - intettem Namnak majd beszaladtam a suliba. Ha Joon nem mászkál a suli körül, akkor ki tudok szökni a suli hátsó ajtaján. Kinéztem az ablakon, Namjoon egy padon ül és olvas. Gyorsan lefutottam az ajtóhoz és elhagytam a sulit. Yoongi háza nem is volt olyan messze.

Mikor oda értem illedelmesen megkérdezte hogy szeretnék e valamit. Nagyon szép háza van. Neki álltunk az alap elkészítéséhez közben sokat nevettünk és énekeltünk.
Eleredt az eső.
- Ha gondolod maradhatsz. Van 3 szobám amit nem használok. - szívem szerint maradnék de nem lehet.
- Neharagudj, de nem lehet. Talán majd máskor. - hajtottam le a fejemet.
- Jó, de akkor vidd el az esernyőmet.
- Rendben, köszi! - indultam ki az ajtón mikor eszembe jutott valami.
- Ezt egy lány küldi a suliból. - nyujtottam felé a piros borítékot amit a táskámból vettem elő.
- Oh, köszi.. - vette el tőlem meglepődött arccal.
- Nem tudom hogy ismered e őt, de szerintem az évfolyamunkba jár.
- Igazából nem beszélek más lányokkal rajtad kívül, szóval nem hiszem hogy ismerem. - vakarta meg a tarkóját. Elmosolyodtam majd elhagytam a házát. Már most hiányzik.

Szaladni kezdtem a suli felé, ugyanis már csak 10 percem maradt a 3 órából. Yoongival olyan gyorsan telik az idő. Kár. Azzal nem számoltam, hogy Namjoon bent fog ülni a portán. Mondjuk ő sem hozott esernyőt.
- Végeztél?
- Igen. - sétáltam közelebb Namhoz.
- Jó volt?
- Jó.. - hajtottam le a fejemet. Nem szeretek neki hazudni.
- Mi a baj?
- Csak.. csak elfáradtam.
- Jajj te. - karolta át a vállam.
- Hoztál esernyőt?
- A teremből hoztam. - pillantott az esernyőre.
- De hisz ez vizes.
- Biztos beesett az ablakon az eső. - hoztam fel egy gyenge érvet.
- Lehet. - majd elindultunk haza.