Az ablakon beszűrődő fény keltett fel az álmomból. Olyan jót aludtam, pedig suli időszakban sosem pihentem még ki magam.

Éreztem hogy nem egyedül fekszem, valaki halkan szuszogott mellettem. Lassan, hogy ne leplezzem le olyan gyorsan az illetőt, kinyitottam a szememet. Namjoon apró orrával találtam szembe magam. Ő meg mit keres itt. Nem mertem megmozdulni, nehogy leessen a kanapéról. Szemeim felfedező útra mentek, orráról a szájára tévedt a tekintetem. Pici rés volt a két ajka között. Milyen jó lenne ha azok a rózsaszín párnácskák az én ajkaimhoz érnének. Eddig sosem irigyeltem senkit, de most irigyelem Seohyeont. Tudom furcsa, hogy pont őt, de az egész suli tudja hogy az a fiú aki most itt fekszik mellettem, az övé. Várjunk.. Namjoon mit keres ilyen közel mellettem és én miért nem az ágyamban fekszem? Realizáltam újra a helyzetet, de ahelyett hogy aggódom, örülnöm kellene hogy itt szuszog mellettem Joonie, hisz nem mindennapi dolog ez. Szemeimet végig vezettem a nyakán, vállán, majd a jobb karja vonalát követve ráeszmélem hogy Namjoon engem ölelve aludt el. Biztos este berúgott és kikergetett a szobámból, majd mikor elaludtam a kanapén ide feküdt mellém hogy átadja az alkohol illatát.

Meg kell mosakodnom, a szaga teljesen átterjedt rám. De előbb ki kéne valahogy szöknöm a kezei közül. Bal karommal megfogtam az ő jobb karját, majd óvatosan leemeltem magamról, amit a kísérlet után vissza is helyeztem a kanapéra. Egész este takaró nélkül aludt, a kis ügyetlen. Miért nem vett le rólam egyet..

A fürdőből utam a konyhába vezetett. Készítettem két szendvicset, majd leültem az asztalhoz. Tekintetemet Namjoonra irányítottam, próbáltam kitalálni hogy mi történhetett az este. Valamilyen furcsa módon nem kívántam a rántottát. Az órára pillantottam, negyed 11. Elővettem a telefonomat hogy megnézzem van e valami programom mára, de a tablázat üres volt. Milyen nap van ma, hogy nem vagyok elfoglalt? Kedd, hmm. Úristen ma suli van!! Futottam oda a kanapéhoz hogy felkeltsem az alvó fiút.
- Namjoon!!!! Elkéstünk!!! - rázogattam és rángattam ide-oda szegényt míg le nem esett a földre.
- Upsz, ne haragudj! Öltözz fel, el fogunk késni!
- Miért, hány óra van? - szólalt meg rekedtes reggeli hangján.
- Negyed 11!!
- Ébresztő?
- A szobámban van, ahogy a tiéd is. Öltözz már!! - mind a ketten beszaladtunk a szobánkba és nem törődve azzal hogy nincs mit felvennünk, kivettünk mind ketten egy pulcsit és egy nadrágot majd az ajtóhoz siettünk, felhúztunk egy cipőt a sok közül, ami épp a kezünkbe akadt majd rohantunk a suliba.

*suliban*

- MiRee kisasszony, kérlek gyere ki a táblához. - szólalt meg a tanár. Míg sétáltam le a lépcsőn, azon agyaltam, vajon Namjoon kapott e valamit azért hogy nem ért be időben a suliba. Remélem ő is szerencsés volt, és hiányzott az első két órájáról a tanár.
- Kérlek oldd meg ezt a feladatot. - térített észhez a tanárúr.

*Seohyeon pozíció*

Megvillant MiRee telefonja, biztos üzenetet kapott. Mi van ha Joon írt neki, akkor nem ússza meg olyan könnyen. Mivel a lány előttem ült, nem volt olyan nehéz elvennem a telefonját a padjáról.

"Üzeneted érkezett Min Yoongitól." - olvastam le a képernyőről a szavakat. Ja, csak az a stréber gyerek, tettem volna vissza a telefont mikor eszembe jutott valami. Mi lenne ha vissza írnék neki, hogy te mennyire fantasztikus vagy Seohyeon. Mikor már bent voltam a telefonjában megnyitottam az üzeneteket. Lássuk mit írt neki ez a Yoongi gyerek.

Tényleg egy stréberrel van dolgom.

Megpillantottam a szemem sarkából hogy MiRee visszafelé tart a táblától, így gyorsan a könyvem alá helyeztem a telefont. Leült a helyére, most hogy tegyem vissza úgy hogy ne vegye észre? Lassan lecsúsztattam a telefont a széke mellett majd leejtettem a földre. Körül néztem de hála az égnek nem látta és nem is hallotta senki a műveletet. Kicsengettek amiért gyors léptekkel elhagytam a termet, de még az ajtóból visszapillantottam az áldozatomra.
- Elejtetted a telefonod. - nyújtotta oda a készüléket egy lány MiReenek. Remélem nem akar ma írni Yoonginak vagy ő neki, mert akkor megúsztam.

*MiRee pozíció*

- Elejtetted a telefonod. - nyújtotta felém a mobilt egy lány.
- Oh, köszi. - azt hittem hogy a padon hagytam, de ezek szerint a zsebemben volt.

*Délután*

- MiRee képzeld el, ma újra jön az a kislány vásárolni, akivel a múltkor olyan jól eljátszottatok. - szólalt meg Namjoon majd elmosolyodott.
- Nagyon szeretem őt, mindig boldoggá tesz. - válaszoltam egy vigyorral az arcomon.

A kislány olyan fél órával utánunk megérkezett a boltba.
- Sziaa! - szaladt oda a pulthoz a kis csöppség.
- Sziaa, már nagyon hiányoztál ám! - sétáltam ki a kassza mögül, majd megöleltem kicsi testét.
- Hol van a barátod? - kérdezte összekulcsolt ujjakkal.
- Namjoon, ő most hátul van a raktárban.
- Megijeszthetem?
- Persze, de nem vállalok felelősséget ha elájul a rémültségtől szegény. - nevettünk fel mindketten, majd hátra lopakodtunk halkan.
- Ott van! - mutatott apró ujjával Namjoon felé. Elengedtem a kezét majd a fiú mögé tipegett.
- Váá.. - kiáltotta el magát a csöppség, mire Namjoon elejtette a dobozokat és egy óriásit ugrott.
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte rémülten. A kislány az ajtó felé mutatott, ahonnan figyeltem a műveletét.
- Áá, szóval összejátszottatok ellenem. - mindnyájan felnevettünk majd elhagytuk a raktárat.

A kislány leült a kassza mögé szinezni, én beálltam a pénztár mögé Namjoon viszont a sorok között sétálva töltötte újra a polcokat.
- Nézd! - mutatta a rajzát a kis tökmag. - Nagyon szép, kiket rajzoltál le?
-Ez anya és apa. - mutatott kettő emberre akik fogták egymás kezét. - Ez én vagyok azok viszont ti a barátoddal. - mutatott még kettő emberre akik úgyszint fogták egymás kezét.
- Mi miért fogjuk egymás kezét Namjoonnal?
- Ti is számíthattok egymásra akár csak anya és apa. Mindig ott lesztek egymásnak ha szomorúak lennétek. - folytak ki a bölcs szavak a szájából. Mosolyogtam rá, mire bejött az ajtón egy nő.
- Anyaa! - szaladt ki a kassza mögül a kislány majd megölelte anyukáját. Még utoljára visszafordult hogy elköszönjön tőlünk, majd el is tűntek. Még csak 5 éves de nagyon tapasztalt.

A munka hamar véget ért. Otthon úgy döntöttünk Nammal, hogy pizzát rendelünk, ami negyed nyolcra meg is érkezik. Bementem a szobámba, Joon viszont a fürdőt célozta meg. Meghallottam a csengőt. Odasétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam azt.
- Szia, gondoltam mégis hozok eszközöket, mert megnéztem és a közeli boltban nincsenek ilyen kellékek. - szólalt meg az ajtóban alló fiú.
- Szia, te meg mit keresel itt? - néztem rá nagyra nyílt szemekkel.
- A projectmunka miatt jöttem. - válaszolta Yoongi.
- Öhm.. nem emlékszem hogy mára beszéltük volna meg.
- Pedig ma reggel beszéltük, nézd. - nyújtotta felém a telefonját, amin a beszélgetésünk állt.
- Ezt nem én írtam. Ma még nem írtam neked. - néztem előbb a telefonra majd rá meglepődött arccal.
- Oh.. akkor én..
- Ne, ha már eljöttél akkor gyere be! - tessékeltem be kezemmel a fiút. Egyenesen a szobámba vezettem, ahol az ágyra ültettem.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem Yoongit.
- Nem köszi, ami azt illeti, azt mondtad, hogy nem te írtad az üzeneteket, valakinek esetleg odaadtad a telefonodat?
- Nem, de a 3. órám utan egy lány odanyújtotta nekem, mert lent volt a földön. Akkor jól emlékeztem hogy a padon hagytam.
- Valaki olyan vehette el, aki tudja a jelszód.
- Nincs jelszóm.
- Vigyázz jobban a telefonodra, és állíts be kódot!
- Rendben..
- Megérkezett a pizza!! - lökte be Namjoon az ajtómat örömében.
- Oh.. hogy nem egyedül vagy. Szia Yoongi.
- Szia Namjoon.
- Ti ismeritek egymást?
- Egy szakra járunk. - felelte Yoongi.
- Mindent értek.
- Akkor én hagylak titeket. Ha megkívánjátok a pizzát, az asztalon lesz.
- Rendben, szia. - válaszoltam, majd ezzel be is csukta az ajtót Joon.

Egy órán keresztül készítettük a kis makettet, de Yoonginak mennie kellett. Felajánlottam hogy aludjon itt, de azt válaszolta hogy nem szeretne zavarni és ugyan abban a ruhában menni suliba amiben ma volt.
- Vigyázz magadra! - intetten a fiú után, majd bezártam az ajtót. A szobámba sétáltam de valamin megakadt a szemem. Egy papír volt az ajtómra ragasztva amin a következő szöveg állt.
"Megszegted a szerződés egyik legnagyobb pontját. Holnap reggel megtudod a büntetésed ami az eddigieknél sokkal rosszabb lesz. Készülj fel! - Namjoon"