A reggeli időszakunk Nammal olyan mint egy rutin, mindig ugyan azt csináljuk. Felkelünk, együtt reggelizünk közben megvitatjuk az élet nagy értelmeit majd elindulunk suliba. Ma sem volt másképp.

Nagyon várom az első órát, Yoongi is ott lesz.

*suliban*

- Hé, Yoongs!! - köszöntöttem az ajtón éppen bejövő fiút.
- Szia! - mosolyodott el - Minden rendben volt az este?
- Oh.., már hogy ne lett volna. - legyintettem egyet a kezemmel. Annyira nem fair, hogy ha egy olyan ember ül mellettem akivel nagyon jól megvagyunk, szinte 1 perc alatt eltelik az egész óra.
- Lenne kedved velem ebédelni? - súgta fülembe padtársam a kérdést.
- Igen, nagyon is! - húztam széles mosolyra a számat. Kicsengettek, mi viszont lassan kisétáltunk a teremből.  Neki lent lesz a következő órája nekem viszont fent, így elkellett búcsúznunk egymástól.

Mielőtt bementem volna a terembe, úgy döntöttem hogy elmegyek a mosdóba, nagyon szomjas voltam. Seohyeon felém tartott majd bejött utánam. Mire is számítottam.. A tükör elé mentem, az alatt helyezkednek el a csapok. Míg én ittam, annyit hallottam, hogy ő feltölt valamit. Felegyenesedtem, megtöröltem a számat majd az ajtó felé indultam, mikor megfogta a kezem. Hátranéztem azután leöntött egy pohár vízzel.
- Ops..Nem akartam, bocsi! - mosolyodott el.
- Mégis miért csinálod ezt?
- Nem szeretem hogy Namjoon közelében vagy.
- Egymáshoz sem érünk, mégis miért vagy ennyire féltékeny?
- Én, féltékeny - nevette el magát ördögien - kislány, ez nem féltékenység.
- Nem tehetek róla hogy egy helyen lakunk.
- Miért is ne tehetnél. Hagyd el!
- Ebből elegem van. - fordultam vissza a kezéből kirántva az enyémet.
- Várj csak - nyúlt ismét utánam.
- Van még - öntötte a maradék vizet az arcomba majd ott hagyott. Még jó hogy nincs rajtam smink. Letöröltem az arcomról a folyadékot majd a tükörbe néztem. Nem mehetek be így órára, vizesen nem.

Lesétáltam a lépcsőn egyenesen az udvarra. A futósávhoz gyalogoltam majd elkezdtem futni, így-is úgy-is megfázom. Nagyon jó érzés volt, tényleg segít levezetni a stresszt.

*Namjoon pozíció*

Miért fut idekint MiRee? Úgy tudom neki az emeleten van órája.

*MiRee pozíció*

Az oldalam beszúrt, így lassítottam a tempón. Nagyokat lihegtem így végül megálltam. Kezeimet térdemre helyeztem, szemeimet becsuktam, így fújtattam tovább. Azt hittem össze fogok esni.
- Vigyázz!

Hirtelen valaki felém hajolt, így megóvott egy labdától, ami éppen felém tartott.
- Köszönöm.
- Van valami baj? - fejemet megráztam majd tovább lihegtem.
- Miért futkározol idelent ha fent van órád? - honnan tudja? Felnéztem a fiúra aki nem más volt mint Namjoon. - Mi történt a pólóddal?
- Leöntöttem magam.
- Ahj, te. Vigyázz jobban magadra! - kezei pólója alsó peremét fogták - ami azt illeti, meg fogsz fázni! - vette le a pólóját.
- Vedd vissza! - újra futásnak eredtem. Még az kellene nekem hogy Seohyeon meglássa hogy Namjoon pólóját használom, sőt ami mégjobb, hogy Namjoon illatát viselem magamon. Akkor biztos egy szál melltartóban mehetnék haza, ahogy ismerem simán letépné rólam az anyagot. Seohyeon olyan mint egy veszett macska.

Felsétáltam a terembe ahol már senki nem tartózkodott. Végre, csend. Leültem a padomba és az ablak felé fordultam hogy szemügyre vehessem a kint zajló élletet.
- Zavarok? - szólalt meg mellettem egy hang. Tiszteletlen módon nem fordultam oda hozzá, csak válaszoltam.
- Nem.
- Nem vagy éhes? - kérdezte majd leült az előttem levő padhoz tartozó székre.
- De, az vagyok. ÚRISTEN YOONGI!!! - ebéd idő van.
-Bocsi de most mennem kell. - ugrottam ki a padból, mikor megfogta a kezemet.
- Aranyos vagy mikor eszedbe jut hogy mit kellene épp csinálnod. - nevette el magát. Hátra néztem és az említett személy volt a kezem túl oldalán.
- Azt hittem hogy már az ebédlőben vagy.
- Oda indultam, de megláttam hogy itt ülsz bent egyedül, ezért gondoltam bejövök hozzád. - a pólómra pillantott.
- Mit történt?
- Seohyeon leöntött vízzel. - neki nem tudok hazudni, ugyis rájönne hogy nem az igazat mondom. Tudja hogy mi a helyzet Seohyeon és köztem.
- Miért tette?
- Mert nem szereti hogy Namjoon közelében vagyok.
- Féltékeny liba. - kicipzározta a pulcsiját majd felém nyújtotta.
- Vedd fel!
- Nem, vedd vissza! Meg fogsz fázni!
- Ahogy te is!
- Kérlek.
- Én is, vagy én adom rád! - nyújtotta közelebb a ruhadarabot amit ezúttal már elvettem tőle.
- Köszönöm! - húztam fel a cipzárt.
- Jól áll! - mosolyodott el. - Akár csak múltkor. - vakarta meg a tarkóját.

Az ebédidőben Yoongival odaültünk egy üres asztalhoz. Nagyon jól érzem magam vele.
- Jó étvágyat! - mondtuk egyszerre majd nekiláttunk az ételnek.
- Hogy te mekkora egy kurva vagy. - állt meg az asztalunk mellett Doyoon.
- Egyszer az egyik, egyszer a másik. Dönts már el hogy kitől mit akarsz, te szajha. - hordott el mindennek.
- Mi a bajod vele? - kérdezte Yoongi.
- Nem látod mit csinál? Egyik nap rádmászik, majd a másik nap lecserél téged arra a magas gyerekre. Kevesen tudják, de az első nap kérte, hogy a barátnőm lehessen.
- Igazán, úgy tudtam az első nap hátba lettél ütve egy ajtóval, úgy hogy másnap alig tudtál bejönni a suliba. Mondjuk hiába, aznap is kaptál valamit ha jól emlékszem. - Doyoon arcára sápadtság ült.
- Jó lenne leszakadnod MiReeről, és megtalálni a helyed. Segítek, elég meleg égtájon kell keresned! - kacsintott egyet, majd folytatta tovább - Ami azt illeti, jó lenne ha nem kötnél többet bele más dolgába, mert így csak magadat járatod le az emberek előtt. Nézz körbe, mindenki tudja hogy nagyon gáz vagy. - majd folytatta tovább az evést. Azta. Doyoon körbe nézett majd elhagyta az asztalunkat. Minden szem ami eddig minket nézett, párt talált magának és sugdolózni kezdett az előbb történtekről.
- Gyere velem! - fogta meg Yoongi a kezemet.

Az udvarra vitt, ahol leültünk egy padra.
- Utálom ezt a gyereket. - osztotta meg véleményét velem Yoongi.
- Ne is mondd.. - nevettük el magunkat.
- Miért hoztál ide?
- Nem akartam hogy úgy egyél, hogy közben hallod hogy rólad beszélnek.
- Köszönöm.
- Semmiség.
- Nem, tényleg nagyon köszönöm. Mindent, a pulcsit, azt hogy megvédtél és hogy törődsz velem. - tekintetét felém fordította majd egy őszinte mosolyra húzta száját.
- Egyél mielőtt Seohyeon beelőz és elviszi a barátodat valahova. - tényleg, Namjoon a suli előtt vár.
- A pulcsid.. - nyúltam a cipzárhoz mikor Yoongi a kezével intett hogy hagyjam.
- Tényleg nagyon köszönöm! - futottam a suli elé de nem volt ott Nam.
- Hallottad? Kim Namjoon meg fogja verni Doyoont a suli mögött.
- Nemár, miért?? - sétált el mellettem két lány, mikor meghallottam a beszélgetésükben Namjoon nevét nem tudtam nem oda figyelni. Miért akarja megverni Doyoont? Le kell állítanom őt.

Lépteimet gyorsabbra vettem, mikor megláttam Namjoont nekem háttal állva. Nagyon nagy tömeg vette őket körül. Ahogy közeledtem Nam felé, Doyoon észre vett. Hátrálni kezdett mire Namjoon közelebb lépett hozzá.
- Miért kell a nőket megaláznod? Miért mindig a hátam mögött bántod őt? - Doyoon kigáncsolta magát, így a földre esett.
- Kérdeztem valamit!! Most miért nem nagy a szád? - Doyoon nem nézett Namjoon szemeibe csak elnézett a lába mellett. Most láttam először rajta hogy igazán fél.
- Nem válaszolsz? - felemelte a kezét, tudtam hogy mi fog következni. Oda szaladtam hozzá és megragadtam a karját. Ha nem állítom le, megveri Doyoont, őt viszont kirúgják a suliból.
- Áljj le! - parancsoktam, majd ő felém fordult mérges arcával. Ellökött magától, amiért én is a földre kerültem. Tudom hogy most nincs kontroll alatt és ilyet nem tenne. Felálltam és ismét odafutottam hozzá, de most már átöleltem hátulról.
- Kérlek!! - potyogtak ki a könnyeim. Éreztem ahogy teste ellazul. Megfogtam a kezét és kivezettem a helyről. Szabad kezemmel a könnyeimet törölgettem. A suli előtt átvette az irányítást és ő vezetett engem, majd a kapunál megálltunk.
- Miért nem hagytad hogy megverjem?
- Csak.. mert nem akartam. Nem ez az első eset hogy így hívott, szóval ne csinálj belőle ekkora felhajtást.
- Ki volt az a fiú?
- Mindegy.
- Nem mindegy.
- Amúgyis, miért ne lehetnének barátaim rajtad kívül? - tettem fel a kérdést már én is kiabállva.
- Lehetnek, csak akkor ne egy elenkező nemű legyen az.
- Már miért ne lehetne? Ki vagy te, hogy megmondd kivel barátkozzak? - tekintete komolyból gyengévé vált, sebezhető lett. Nem szeretem ha vitatkozunk. Miért csinálja ezt ha csak két egymástól nem függő idegenek vagyunk? Mert a barátok nem így viselkednek egymással.
- Mennem kell.
- Ki olyan fontos, hogy itt akarsz hagyni?
- Ezt én is kérdezhetném, csak tudod abban különbözünk, hogy én tudom a választ.
- Mi?
- Egyedül szeretnék lenni, kérlek ne gyere utánam. - megindultam a házunkhoz vezető úttal ellentétes irányba. Mikor elérem egy sarkot hátra néztem de már nem láttam. Hallgatott rám és nem jött utánam. Lehet jól tenném ha megfogadnám Seohyeon tanácsát. Ma is miattam történt az egész, talán tényleg el kellene költöznöm és itt hagyni Namjoont örökre.. a gondolat miatt a fájdalom a szememen keresztül akarta elhagyni testemet. Hirtelen eleredt az eső, amit nem bántam. Legalább nem egyedül sírok.