- Jooon! - kiabáltam teljes erőmből a szobámból a fal túloldalán lapuló személynek.
- Fent vagy? - egy halk kopogást hallottam meg azon a falrészen ami közös volt vele. Így szokott jelezni hogy már ébren van. Kiszaladtam a szobámból egy mosoly kíséretével és kopogtatni kezdtem Namjoon ajtaján. Hallottam lépteit az ajtóhoz közeledni amik hirtelen elhalkultak. Csend volt az egész házban.

*Namjoon pozíció*

Meghallottam ahogy MiRee az ajtómat üti az öklével. Kikeltem az ágyból és megborzoltam a hajam. Lassan odasétáltam az ajtóhoz de az utolsó lépésnél megtorpantam. "El kell mondanod neki!" Utasított az agyam arra a dologra, amit már egy ideje tényleg cselekednem kellett volna. Kezem a kilincsen pihent, ha most kinyitom elmondom neki. Lenyomtam a kilincset majd kitártam az ajtót.
- Szia!! - köszönt MiRee egy mosollyal az arcán. Szeretem hogy ilyen kicsi, olyan aranyos.
- Szi.. - vágott a szavamba.
- Tudod milyen nap van ma? - kulcsolta össze kezeit majd combjai elé tette.
- Milyen?
- Shopping nap!! - ahogy látom nagyon örül. Még sosem voltunk együtt shoppingolni, de megígértem neki, hogy a hétvégén elmegyek vele.
- Oh, tényleg.
- Gyere, siessünk enni vagy az egész napunk rá fog menni. - nem tudom hogy el e rontanám a napját a hírrel, így inkább majd máskor elmondom neki..

*MiRee pozíció*

Nagyon szeretek vásárolni, ezért minden boltot végig szeretnék járni Namjoonal. Ő itt élt eddig is, szóval biztos tud majd mutatni jó helyeket  ahova bemehetünk. Fiúval még sosem vásároltam. Azta, Namjoon az első. Lesz egy meglepetésem számára amibe remélem belemegy. Reggeli után el is indultunk. Úgy döntöttünk busszal fogunk menni. Mikor megérkezett a jármű, Namjoon tisztességesen előre engedett. Alig volt helyünk így csak elől tudtunk kapaszkodni. Mivel kicsi vagyok nem igazán érem el a kapaszkodókat, viszont a rudat sem tudom megfogni mert tele van kezekkel, ezért kénytelen voltam lábujjhegyre állni néha. Minden jól ment, többnyire el is fértünk. Hirtelen a busz begyorsított én viszont rámarkoltam Namjoon kezére ami a kapaszkodón pihent. Rámnézett, majd elmosolyodott. Nagyon kínosan éreztem magam. Az arcom biztos megrémíthette őt, hisz a vörös minden árnyalatában pompázott, és sajnos nem a melegtől. Nam kivette a kezét a kezem alól majd az ővét az egyémre helyezte. Az adrenalin szintem teljesen az egekben járt. Most már tényleg úgy nézek ki mint egy paradicsom. Oda hajolt hozzám, majd a következőt súgta a fülembe.
- Csak hogy nehogy eless. - hangjától még a hideg is kirázott. Amilyen gyorsan történt, olyan gyorsan vége is lett. Éreztem ahogy a keze elhagyja az enyémet és helyére hideg levegő ül. Le kell szállnunk. Miért nem ragadtunk egy dugóba, miért nem?? Szomorúan lesétáltam a buszról és keresni kezdtem Namot. Annyi ember szállt le hirtelen, hogy teljesen elvesztettem őt. Mindenki magasabb nálam ezért nagyon nehezen tudtam kinézni az emberek fölött, ez az alacsonság átka. Valaki megfogta a kezemet a tömegben, hátra fordultam és egy kisfiút pillantottam meg magam előtt.
- Segítsen kérem. Elvesztettem az anyukámat. - nézett rám a kis csöppség összekulcsolt kezekkel.
- Hogy néz ki az anyukád?
- Barna hajú és kék kabátot visel. - ilyet még nem csináltam, de a vállamra ültettem a kisfiút.
- Kapaszkodj nagyon!
- Rendben. - mivel én is kicsi vagyok, kicsi rá az esély hogy meglássam az anyukáját. Ha szembe jönne velünk, talán észrevenném. A kisfiú nézte az embereket de nem igazán találta az anyukájához hasonló személyt.
- Hány éves vagy? - kérdeztem a kis apróságot.
- 6.
- Rendben, megkérhetlek valamire?
- Igen.
- Ha meglátsz egy magas szőke fiút, aki fekete pulcsit visel kérlek szólj.
- Jó. - olyan 3 perce sétálhattunk a tömegben, mikor megszólalt a kis útitársam.
- Látom őt! Anya!! - integetett az anyukájának. Kinavigált minket a tömegből, mikor kiértünk levettem őt magamról és megfogtam a kezét.
- Nézd, mind a ketten ott vannak! - mutatott szabad kezével a járda szélére. Felnéztem és megpillantottam Namjoont, aki ott állt egy nő mellett. Odaszaladt a kisfiú az anyukájához és erősen ölelni kezdte őt. Aranyosak.
- Köszönöm hogy segített a fiamnak! Nagyon hálás vagyok önnek.
- Ugyan nincs mit, a kis csöppség is segített nekem. - menniük kellett így nem tudtunk tovább beszélgetni.
- Köszönj el szépen.
- Viszlát! - integetett azokkal az apró kezeivel nekünk. Mi is visszaintegettünk majd Namjoon maga felé fordított.
- A plázában azért majd ne tűnj el, rendben?
- Megpróbálok! - nevettük el magunkat.

Sétáltunk egymás mellett az áruházban, mikor eszembe jutott a meglepetés.
- Jut eszembe! - pillantottam Namjoonra - van egy ötletem! Kitaláltam egy játéknak nem mondható tevékenységet.
- Mi az?
- Az a lényeg, hogy ruhákat próbálok fel, és te pontozod őket. Amelyik ruha kapja a legtöbb pontot, azt húzom fel a holnapi eseményre. Mit szólsz?
- Benne vagyok!

Bementünk az első üzletbe majd kiválasztottam 3 darabot ami megtetszett. Az első egy fekete testhez símuló ruha volt. Kimentem a próbafülkéből majd Namra néztem.
- Jól áll. Legyen 5/4, de csak azért mert nem tudom hogy még milyenek lesznek. - A 2. darab egy kék, fodros szoknyájú, csipkés felsőjű ruha volt. Ismét kimentem majd Namjoonra szegeztem a tekintetemet.
- Azta, ez sokkal jobb mint az előző, 5/5. - csörrent meg Namjoon telefonja. Türelmesen vártam míg beszélt. Mikor lerakta közelebb jött majd megfogta a vállamat.
- Ne haragudj, de most el kell mennem. Seohyeon.. - a neve hallatán a szívembe nyilalt a fájdalom, tudtam hogy hogy fog végződni a mondata. - megkért hogy menjek el hozzá, mivel oda akar adni valami fontos dolgot. Ne haragudj tényleg!
- Persze, nincs baj.
- Nem így terveztem, bepótoljuk ígérem.
- Jójó, csak menj már! - mosolyogtam a fiúra.
- Köszönöm! - engedett el majd egy pillantás alatt el is tűnt. Be kell valljam, rossz érzés volt. De ha az teszi boldoggá, hogy Seohyeonnal lehet akkor menjen, az a fontos hogy minden nap láthassam a mosolyát. Ha az miatta is van, de legalább láthatom. Visszasétáltam a fülkébe és felpróbáltam az utolsó ruhát. Egy piros testhez simuló, hosszú ujjú, selyem anyagú gyönyörű ruha volt, amin egy a ruhával megegyező színű fodor díszítette a ruha oldalát. Biztos neki is tetszett volna. Elhagytam a fülkét majd a pénztárhoz sétáltam. Végül az utolsó ruhát vásároltam meg.

Hazaérve a szobámba siettem majd neki álltam tanulni. Eléggé elfáradtam, így utána ledőlten az ágyba. Nem tudom hogy hány óra lehetett, de meghallottam ahogy Namjoon haza ért. Remélem, jó napja volt. Hiányzik a nyár, mikor csak egymással törődtük minden egyes nap.