A nevem Park MiRee, 20 éves egyetemista lány vagyok. Egy álmom volt, hogy kijuthassak Koreába, ami be is valósult. Még sosem ültem repülőn. Nagyon hálás voltam azért hogy nyertem egy ösztöndíjat Korea legjobb jogi egyetemére. Mivel nemrég kezdődött el a nyári szünet, lesz alkalmam felfedezni a terepet. Mikor leszálltam a gépről, rögtön előkaptam a mobilomat, hogy hívjak egy taxit. Jelenleg egy hotelben fogom élni mindennapjaimat. Olyan fél óra múlva meg is érkeztünk a hotelhez. Becsekkoltam majd felmentem az emeletre. A 27-es szoba volt az enyém. Lecsipogtattam a kártyát amivel lent vártak a recepciósok, majd bementem a szobába. A nagy bőröndömet ledobtam az ágyra majd én is oda vetődtem. Egy mini "fangörcs" után eljutott a tudatomig hogy koreában vagyok. Régen egy kicsi álomnak tűnt, tanultam a nyelvet a kis szobámban minden egyes nap, csakhogy kijuthassak egyszer ide. Gondolataimat a gyomrom korgása szakította meg.
-Nézzük van e mit enni.-odasétáltam a hűtőhöz, amihez nem fűztem sok reményt ugyanis elég picike volt de kinyitottam.
-Ahogy sejtettem-volt benne 2 palack víz és egy fagylalt.
-Úgy látom el kell mennem bevásárolni! - mondtam magamnak, de előbb egy fürdőt veszek mert nagyon meleg van, és majd' szétolvadok. Benyitok a fürdőbe, mikor egy férfit látok meg, aki a tükörben nézi idomait.
- Te meg ki vagy?- kérdeztem kicsit ijedt hangon.
- Mi az hogy ki, itt lakom. Te ki vagy, mit keresel a szobámban? - ez így nem jó, mi a jó istent keres itt egy önelégült férfi a hotel szobámban.
- Szerintem rossz helyre jöttél. - szólalt meg a srác.
- Már ne haragudj, de tegnap foglaltam le ezt a szobát, tudtommal üres volt, ezért vettem ki. - nem értettem mi folyik itt.
- Mindenesetre a nevem Hwang Seuno! - nyújtotta a kezét.
- Park MiRee.. - bár bizonytalanul, de én is nyújtottam a kezemet, majd becsuktam az ajtót. Nem maradhatok itt, minél előbb keresnem kell egy albérletet. Az ajtóhoz közeledtem egy táskával a kezemben.
- Ohh, a bőrönd!! - gyorsan visszaszaladtam az ágyhoz, megfogtam a bőröndöt, majd benyomtam az ágy alá. Még az hiányzik hogy egy ismeretlen kutakodjon a cuccaim között. Sétáltam az ajtóhoz, majd megláttam egy fekete bőröndöt.
- Hogy ezt miért csak most veszem észre...

*Hazajövet a boltból*

Nagyon nehezek a szatyrok, de ki kell bírnom hazáig. A földet bámultam mert féltem hogy kiszakad a táska. Minden 10. lépésnél súrolta a földet így esélyes volt hogy elszakad. Elmerülve a gondolataimban, alig figyeltem a járókelőkre.

Egy picit béna vagyok, nem egyszer neki mentem már embereknek az utcán, persze véletlenül ezért egy két lábon járó szerencsecsomagnak tartom magam. Egy férfi mellkasába ütköztem, a szatyrok viszont elszakadtak.
-Brávó Miree, nem csalódtam benned. -mondtam magamnak.
- Segíthetek? - kérdezte egy mély hangon beszélő férfi.
- Nem, köszönöm. - ma már elegem van a férfiakból. A fiú legugolt és elkezdte összeszedni a vásárolt termékeimet, amik kiestek a helyükről. Odafordult az egyik barátjához, majd kért tőle egy táskát. Elkezdett belepakolni mikor végzett felállt, majd felém nyújtotta a kezeit. Ránéztem és a szemeim kidülledve bámulták gyönyörű arcát. Ha egy férfi lehet helyes és egyszerre cuki is, akkor ő a megtestesítője. Megfogtam a kezét, majd felálltam mellé. Odaadta a táskát majd elsétált a barátaival. Még illedelmes is, a nevét miért nem kérdezted meg Miree?? Majd útnak eredtem én is. Megérkeztem végre.
- Helo! -köszöntem a "hotel társamnak" de ő csak feküdt az ágyon és nézte a tv-t. Bepakoltam a hűtőbe majd leültem a konyhában, hisz az ágyat teljes testével elfoglalta a fiú. A laptopomat görgettem albérletek után kutatva, majd egyen meg is akadt a szemem. 1 szobatársam lenne, de a ház nagyon szép. Jobban járok ha szobatársam lesz, mert nem keresek jelenleg annyit, hogy egymagam kitudjak venni egy albérletet. A hirdető a következőt írta:
* Az albérlettel kapcsolatban felmerülő kérdésekre csak személyesen válaszolok. A megadott telefonszámon tudnak érdeklődni +36 *** *** **
Kim Namjoon.*
Beütöttem a számokat, majd a hívás gombra nyomtam.
- Jó napot, a nevem Park Miree, az albérlettel kapcsolatban keresem önt. -szóltam a telefonba.
- Jó napot Kim Namjoon vagyok, ahogy látta személyesen tudunk megbeszélni mindent, ha ez magának is jó. - közölte velem a férfi.
- Természetesen, mikor érne rá?
- A holnap megfelel önnek? - kérdezte mély hangján.
- Persze, a holnap tökéletes. -válaszoltam.
- Rendben, akkor holnap 13:00-kor. Elküldöm önnek a címet üzenetben.
- Rendben, viszlát!
- Viszlát! - válaszolta, majd kinyomtam a telefont. Nagyon ismerős volt a hangja, de nem jutott eszembe, hogy hol hallhattam.