Elindul a kocsi, elkezdődik az út a vidámparkba. A járműben ül a hét fiatal férfi, kik a sok fellépés és próba után végre kaptak három nap szabadságot.

Az út felénél járunk. Taehyung elől a sofőr melett ül és hallgatja a Cypher pt.4-t, Suga bámul ki az ablakon, J-Hope írogat valakivel, Jin és NamJoon azt beszélik, hogy hova fognak majd elmenni a vidámparkba. Én pedig Jungkookal beszélgetek az Overwatchról. Csak néhány szó jut el agyamig, megint elbambultam.

Hogy lehet valakinek ilyen cseresznye szája? Azok a fogak, Istenem. Miért ilyen gyönyörű?
Járkáltak a kérdések a fejembe, mikor a mellettem ülő szépfiú megbökött.

-Hyung! Minden rendben? -kérdezte és közben kezét vállamra helyezte. Belemélyedtem csodaszép szemébe, majd pár másodperc múlva válaszra nyitottam szám.
-Igen, persze. Csak elgondolkodtam. -mondtam mosolyt festve arcomra.
-Akkor jó. -paskolta meg bal vállam és kezét újra a telefonra helyezte. Percekig csak a csend uralkodott a járműben, mikor megszólalt a sofőr:
-Srácok! Nemsokára megérkezünk. Csak egy helyet kell találni ahol le tudok parkolni. -mondta.

Elkezdtünk pakolni és nemsokkal később megáll a jármű. Nyitódnak az ajtók, a napfény beszökik a fekete autóba.
-Megérkeztünk. -mondta a férfi. Érezzétek jól magatok!

Mindenki kiszáll a kocsiból és beállnak a kígyózó sorba. Fél óra elteltével átlépik a kaput majd egy padnál összegyűlve egyeztetnek.
-Szóval. Jelenleg 10:42 az idő. Este 8:30kor ugyanitt találkozunk. Lehetőleg mindenki legyen itt addigra. -mondta a leader.
-Mehetek már? -kérdezi Taehyung ugrálva.- Be akarok állni a sorba! -mondja nyafogva a horrorház felé mutatva.
-Biztos vagy te ebben? Én szeretnék este aludni, nem pedig a rinyálásod hallgatni, hogy félsz! -mondta Jimin a fiúra nézve.

Jungkook szemszöge

-Jimin? -fordulok a fiú felé. -Hova menjünk elsőnek? -kérdezem miközben táskámat hátamra veszem s megigazítom pólóm. A fiú nem válaszol csak gondolkodik míg szemeim akaratom ellenére is az ajkaira tévedtek.

Milyen puhák lehetnek... Úristen Jungkook, hova gondolsz te? A legjobb barátodról van szó és a száját nézed ábrándozva? Elég!

Míg ezen gondolatok ezerszer s ezerszer átfutottak agyamon csak merengtem s a földet néztem magam előtt, mikor azt érzem hogy valaki megfogja vállaim és kicsit megrángat. Tekintetem felkapom a földről majdan a vállamra nézek s a kézen végigfuttatva szemem láttam meg Jimint.
-

Jungkook! -szólongatott. -Minden rendben? -rázogat meg ismét.

-Am, igen. Persze. -hallattam a választ bár nem így gondoltam, de próbáltam maszkot húzni, hogy ne lássa valódi érzéseim. -Menjünk, mit szólsz a dodgemhez? -kérdezem hajamat megigazítva.
-Rendben! Csak tudd, nem úszod meg egyetlen egy ütközéssel. -mondta Jimin felkacagva.
Elindultunk megkeresni az említett helyet, hol napunkat kezdjük. Dodgem, nem is tudom mikor dodgemeztem utoljára, talán 12-13 évesen még a bátyámmal. Pár perc sétálás után a hatalmas tömegben megérkeztünk a pályához. Kígyózó sor, apukák fiaikkal kik örömükben már ugrálnak, hogy mindjárt sorra kerülnek.
-Ahh, milyen sokan vannak! -hallattam egy kis sóhaj kíséretében mint megláttam a sort. -Biztos ki akarjuk mi ezt várni? -hangzott el a kérdés a mellettem álló fiú szájából kinek hangján hallani lehetett az unottságát.
-Ha a következő állomást te választod ki akkor kivárod velem? -kérdeztem érdeklődve és reménykedtem hogy a válasz amit a kérdésemre kapok az igenlő lesz.
-Hihetetlen vagy Jungkook! -mondta. -Rendben, kivárjuk. -majd elővette telefonját, hogy elfoglalja magát míg sorra nem kerülünk. Pár érintés után a telefon képernyőjén emeli fel kezével azt a levegőbe kép készítése gyanánt majd ráeszmélve tartózkodási helyükre lassan leengedve karjait, telefonját zsebébe helyezte.

-Ahh, nem lehet. -mondta fejét hátraejtve.
-Okos ötlet, az kéne még, hogy lerohanjanak minket. Már ígyis odajött hozzám pár rajongó. -mondtam tarkómat megvakarva majd nagyokat sóhajtozva hajolok ki, hogy szemügyre vegyem hányan vannak még előttünk a sorba.
-Ahj, olyan jó lenne végre úgy kimozdulni, hogy ne keljen ettől tartani. Oda menni, ahova akarnánk, azzal akivel szeretnénk. Azt csinálni, amit szeretnél. -mondta ábrándozva.

Jimin szemszöge

-Ahj olyan jó lenne végre úgy kimozdulni, hogy ne keljen ettől tartani. Oda menni, ahova akarnánk, azzal akivel szeretnénk. Azt csinálni, amit szeretnél. -hallattam álmodozó szavaim míg jelentőség teljesen a mellettem épp kihajoló fiúra vezettem tekintetemet.
-Tényleg jó lenne. De tudod, hogy ez nem lehetséges. Legalábbis míg együtt a banda. -mondja majd testsúlyát visszadöntve hajol vissza a sorba.

Vajon ő mire gondolhatott? Ha nem kéne titkolnom az érzéseim, akkor talán már együtt lehetnénk?

Hasonló kérdések ezrei száguldtak át elmémen, majd reagálva a fiú mondandójára mondtam ki véleményem.

-Nem csak hihetetlen hanem lehetetlen is vagy! -ráztam meg fejem enyhén kifújva levegőmet ahogy immár felegyenesedett alakjára tekintettem. -Álmodozni attól még lehet. -mondtam majd kezeimet zsebembe helyeztem.
-

Lehetetlen vagyok? -kérdezte meglepve majd szempárjait arcomra vezette mit láttam szemem sarkából.

-Igen az. -felvéve vele a szemkontaktust láthatóan nyeltem egy nagyobbat.
-Lehetetlen. -ahogy elérhetetlen is-egészitettem ki magamba félbehagyott mondatomat mi füleinek már nem volt hallható.
-Hát jó. -mondta nevetve majd kezeit zsebébe helyezte. Néhány perc várakozás után végre sorra kerültünk. A pénztárhoz érve rögvest előkaptam pénztárcám megelőzve őt nem csak udvariasságból, hisz én vagyok az idősebb, hanem érdekből is.
Majd kifizetve a két belépő árát fél órára mertem bátorkodni és a vállára helyezve karom léptük át a kordont. Felsétáltunk a placcra majd körbenéztem melyik autót válasszam.
-Amm, köszi. Majd visszafizetem. -mondta felém fordítva arcát s mosolyt vetett rám.
-Dehogy fizeted te vissza! -dorogáltam majd hajába kócoltam s kisajátítottam magamnak egy járművet. Ezt követően ő is megindult egy piros dodgem felé, beleültünk s bedobtuk az érméket. Fél órányi karambolok és röhögés után kiszálltunk a járművekből s szédülve ám, de lesétáltunk a pályáról.

-Hyung, éhes vagyok. Nem eszünk egy hot-dogot? -kérdezte míg egyensúlyát kissé elvesztve dülöngélni kezdett, ezt észlelve megfogtam karjait s mikor már megbinyonyosodtam arról, hogy egyensúlya helyére állt magamhoz öleltem egy pillanatra. Majd gyengéden eltolva magamtól válaszoltam előbb feltett kérdésére.
-Együnk! -válaszoltam egyszerűen majd elkezdtünk keresni büfét, már legalább tíz perce kerestünk valamiféle helyet hol ételt tudnánk venni, mikor majdnem feladtuk találtunk egy kis vurslit. Oda lépve kértem ki két hot-dogot s ismét előrántva tárcám farzsebemből fizettem újra én mielőtt ő megtehette volna.
-Köszi Jimin, ismét. -mondta míg tarkóját megvakarta s a két kész ételért nyúlt a pult fölé. Elsétáltunk és beszélgetés közben elfogyasztottuk étkünk, nevettünk, felszálltunk a hullámvasútra, céllövöldéztünk, hol valljuk be Jungkook aratott, rajongókkal fotózkodtunk, ami meglepett hisz nem volt hatalmas tömeg, csak épp páran. Ránézve telefonomra megláttam az idő állását.
-Este 7 óra. -mondtam ki hangosan mire a mellettem sétáló fiú felfigyelt és meglepve nézett rám.
-Máris? -kérdezi felhúzott szemöldökkel. -Az lehetetlen. Ilyen gyorsan eltelt volna az idő? Mit csináltunk mi? -kérdezi majd felnevetve igazítja meg haját.
-Szóval van még másfél óránk, igaz? Mit szólsz az óriáskerékhez? -kérdezte ismét bár ötlete kissé meglepett. Óriáskerék? De ő fél a magasságban.
-De te nem tériszonyos vagy? -kérdeztem meglepődve. Mire készül vajon. Tudja jól, hogy régebben tudtomra adta félelmét és most mégis szembeszállna vele.
-Igen, így van. De gondoltam legyőzhetném ezt a félelmet. És nincs jobb társaság a legjobb barátodnál. -mondta majd tarkóját megvakarva nézett körbe hogy hol találhatjuk az óriáskereket.
-Biztos vagy ebben? -kérdeztem, majd megindultunk a cél felé. Választ kérdésemre csak késleltetve kaptam mi eléggé meglepett.
-Igen, biztos. Legfeljebb hozzád bújok. -nevette el magát kijelentése végén. Szemeim hatalmasra nyíltak. Jól hallottam? Meglepődöttségem próbálva palástolni nevettem fel én is majd egy "hát jó" hagyta el számat.
Megérkezvén a sorhoz mely az óriáskerék lábához vezetett. Meglepett, hogy alig voltak előttünk. Alig négy perc várakozás után sorra is kerültünk, a mellettem álló fiúra néztem s láttam, hogy ujjait tördeli idegességében. Karomat átvetem vállán s kissé magamhoz húzom ideges mivoltját.
-Biztos akarod? -kérdem próbálva felvenni vele a szemkontaktust. Csak a földet nézi majd nagy nehezen megszólal.
-Igen biztos. -jelentette ki határozottan majd előre sietve ült be elsőnek a kis kabinba. Követtem őt majd beültem mellé, jöttek segíteni a korlátot megigazítani majd ott hagytak minket kettesebe. Elindultunk felfelé. Tekintetem végig Jungkookon pihentettem figyelve minden egyes mozzanatát. Láttam ahogy kezeivel markolgatja a vasrudat, így biztatásként kezemet övére helyeztem. Meglepetésemre nem nézett furcsállóan rám, sőt, bal kezét levéve a korlátról az én jobbomhoz s kulcsolta össze ujjainkat. El sem hiszem, hogy ilyen megmozdulásokat tesz felém. Csak nem érez irántam tényleg valamit? Vagy csak az idegesség miatt lenne mindez? Remélem nem csak a félelem miatt teszi mindezt. A kis kabin mibe helyet foglaltunk már félúton van hogy elérjük az óriáskerék tetejét.
-Minden rendben Kook-sshi? -kérdeztem még mindig alakján futtatva szempárom. Kérdésemre reagálva lassan rám vezette tekintetét s mélyen szemembe nézett.
-Igen, persze! -mondta kissé lihegve majd szemeit újra a tájra terelte s kezemet még szorosabban fogta közre övével. Kezem már bizsergett szorításától, de nem érdekelt. Már már azon gondolkodtam, hogyha tényleg viszonozza az érzéseket amiket én táplálok iránta, vajon most karomba dőlve várnánk, hogy felérjünk és úgy csodálnánk az ámulatba ejtő kilátást. Majd mintha gondolataim kihallatszódtak volna elmémből, egyik pillanatban Jungkook közelebb húzódott hozzám az ígysem mondható tágas kis kabinban.
-Így jobb? -kérdezem érzéseimet próbálva elrejteni, mely igazán nehéznek bizonyult. Szívem hevesen kalapált, hisz itt fekszik szinte mellkasomon az a férfi akit már egy jó ideje teljes szívemből szeretek. Lehet nyálasan hangzik de ez az igazság. Szeretem Jungkookot. Nem is, SZERELMES VAGYOK JUNGKOOKBA! Nagyon furcsa érzés ezt tisztáznom, még magamba is úgy hogy ő nem hallja. Mindegy is... Mire gondolataim valamelyest sikerült elterelgetnem észre vettem, hogy felértünk a legtetejére az óriáskeréknek.
-Wooow, ez lélegzet előállító. Nem igaz hyung? -kérdezte majd kezeimmel átkarolta magát s nekem támaszkodott. Nem tudtam mit higyjek. Most tényleg, tényleg azt történik amire gondolok? Nem tudván uralkodni magamon csókolok a fiú hajába majd fejemet vállára helyeztem.
-Már nem félsz, ugye? -kérdeztem tőle halkan majd míg leértünk egyikünk se szólt egy szót se. Előkapva telefonom nézem meg az időt, 20:23.
-Basszus! -hallattam majd Jungkook kezét megfogva kezdtem el húzni magam után, nehogy elkéssünk a megbeszélt találkozóról. A fiú csak némán jött utánam mig szeltük át a hatalmas embertömeget, mi persze velünk szembe tartott. Átfurakodva rajtuk láttam meg a többieket a padnál, JK kezét elengedve immár külön sétáltunk oda a fa ülőalkalmatossághoz.
-Végre! Már csak rátok vártunk. Hol voltatok? -kérdezi kissé idegesen Yoongi majd szemét megdörzsölte.
-Csak nem álmos vagy? -kérdi nevetve Jungkook majd mobilját elővéve nézi meg az időt. -Különben is, 20:28 van. Szóval ne légy házsártos hyung. -mondja míg telefonját elrakja.
-Akkor mindenki itt van? -kérdezi RapMon, majd ujjait emelve kezd el minket megszámolni. -Rendben, akkor menjünk! -jelentette ki, majd megindultunk a kijárat felé. Kiérve azon vettük az irányt a kocsi felé mely már ott várt minket rögtön a kapu előtt.