Életem legrosszabb napja!!! Sosem gondoltam volna, hogy abból a reggeli jókedvből egy csapásra megváltozik minden!! De csak szépen sorban...

Szóval reggel még minden szokásosan telt Virággal mentünk a sulihoz és a suli előtt még Ricsi, Zsolti és Cortez várakozott.

- Sziasztok! - néztem rájuk.

- Szasz, Ren! - intett felém és folytatta a mondatot. - Szóval képzeljétek szakadtunk a röhögéstől! És Lin még képes volt jogosan vitatkozni egy értetlen bácsival is. Aki aztán feleslegesen kiküldött minket.

- Mi történt? - kérdezte Virág.

- A hétvégét meséltem.

- Merre voltatok?

- Moziban. - felelte Cortez.

- Klassz lehetett. - bólintott Virág mosolyogva. Én pedig kissé furán éreztem magam. Nem vártam, hogy körbe ugráljanak, de na... Az még más dolog, hogy amikor Dave megérkezett, és elkezdte mondani, hogy "Lin mennyire menő volt, hogy vitatkozott."

- Bemegyünk? - kérdezte Virág.

- Ühümm. De várj! Még akarok valamit. - biccentettem Cortez felé. - Cortez beszélhetünk?

- Mond csak. - állt meg velem szemben.

- Szóval kerestelek Facebookon.

- Ja, nem voltam fent. - válaszolt de közben félig nem is figyelt rám.

- Szóval..  - kezdtem volna, de megcsörrent a telefonja.

- Bocs. - nézett rám és felvette a telefont.

- Lin az? Add ide! - kapálózott Zsolti.

- Mindjárt pillanat. - sétált el messzebbre Cortez. A fiúk meg tovább beszélgettek meg röhögtek.

Aztán az órák meg végül is valahogy elteltek. Ami számomra furcsa volt, hogy Kardos óráján megint feleltetett és Cortez megint kapott egy hármast. Neki állt tanulni vagy mi?? Meg akartam tőle kérdezni, de nem tudtam, mert nagyon a telefonját figyelte.
Aztán elmentem olvasó szakkörre.

Aztán a szakkör után Kinga és Arnold veszekedett, hogy ki okosabb. Mellettük meg megláttam, hogy Virág és Cortez is most végzett.
Aztán kilépünk az iskola ajtaján és megláttam egy lányt a lépcső alján. Első látásra is különleges lány! Viszont ránézésre hasonló korú, mint mi. De az biztos, hogy nagyon szép lány! Dús mogyoró barna vállig érő haja, egy fekete napszemüveggel hátra fogva. Egy krém színű őszi kardigán volt rajta és teljesen hozzá illő egyszerű, de mégis nagyon szép blúz és egy magasított derekú nadrág, bokacsizmával. Távolról is látszott, hogy ha van is rajta valamennyi smink, akkor az nagyon kevés! Ha Kinga nem hitte el, hogy van természetes szépség, akkor itt a bizonyíték, hogy van! Aztán beugrott egy nagyon rossz gondolat. Vajon kit várhat a mi sulink előtt egy ilyen szép lány!! Vajon kit... biztosan ő az új banda tag, Evelin!

Ekkor Cortez elsétált mellettünk és egyenesen ehhez a lányhoz sietett. Aki amint meglátta elindult felé. Majd fél úton találkoztak és azzal a lendülettel Cortez megölelte a lány, aki mosolyogva fogadta, majd a következő pillanatban Cortez kicsit eltávolodott tőle és megcsókolta a lányt. Én pedig majdnem össze estem...
Aztán Cortez megfogta a kezét és még vissza nézett:

- Sziasztok! - köszönt, mellette a lány pedig mosolyogva intett nekünk. Aztán elsétáltak az egyik utca felé. Majd eltűntek a kanyarban. Én pedig nem bírtam tovább és zokogva ültem le a lépcsőre. Nem is tudom, hogy meddig ültem ott sírva, de valahogy mindég újra kezdtem, ahogy eszembe jutott, hogy Evelin mennyire szép és mennyire illik Cortezhez!! És én mennyire nem.

Aztán otthon sem volt semmihez kedvem, tényleg semmihez!