Reggel alig tudtam felkelni, de aztán végül is valahogy sikerült, két kávé után már ébren is voltam.

Visszamentem a szobámba és megláttam egy üzenetet, a telefonomban, ami gondolom, akkor jött, amikor lent voltam.

"Majd hívj fel valamikor nyolc óra előtt. Kíváncsi vagyok mit reagál Reni arra hogy beszélek valakivel."

Istenem Cortez! Egy a szerencséd, hogy a barátod vagyok és megteszem ezt érted, de ez egy nagy hülyeség!! Ettől a csajnak csak rosszabb lesz!!
Na mindegy inkább felhívom.

- Szia! - szóltam bele.

- Lin az? Add ide!! - hallottam meg a háttérben Zsolti hangját.

- Mindjárt pillanat. - válaszolta neki. - Komolyan nem hiszem el ezt a lányt!

- Mi történt?

- Nem volt képes írni, hogy köszöni a könyvet. Nagyon jól tudja, hogy ezért nem nézem a Facebookot, mert nem szeretem, de rejtve mindig ott vagyok. És most meg még ő van kiakadva.

- Hajh... Ez így nagyon nem lesz jó! És most mit akarsz tenni? - kérdeztem a szám szélét rágva.

- Most ma nem beszélek vele. És neked fogok írni. Meg van még egy ötletem.

- Tudod, hogy ez egy nagyon rossz ötlet ugye? - kérdeztem.

- Szerintem nem. Kérlek Lin!

- Rendben. De nem fogom mindig hagyni, hogy ilyeneket csinálj, mert ez nagyon rossz ötlet. - ingattam a fejem.

- Majd meglátod. Mindegy most mennem kell. Szia!

- Szia! - köszöntem el. Jaj még mindig azt mondom, hogy nem lesz ez jó. De hát nem szólok bele. Nem akarok emiatt összeveszni vele.

Aztán egész nap irogatott nekem, és meg mernék esküdni, hogy órák közepén is írt nekem! De mindegy ő tudja, hogy mennyire akar figyelni.
Aztán ez volt az utolsó üzenete:

"Kérlek gyere a suli elé. Tudod mikor végzek. És majd meglátom, hogy ki mit reagál erre is."

Na ezt meg végképp nem tartom jó ötletnek! Sőt ez rettenetes ötlet! De attól meg elmegyek a sulijuk elé és meglátom, hogy mi lesz.
Gyorsan feltöltöztem és már indultam is, mert lassan most már végez és pont oda akarok érni.

Pár perc múlva már az iskola épület előtt álltam és pont akkor jött ki egyszerre több ember is. Megláttam három lányt meg egy srácot is, akik többféle arckifejezéssel néztek engem. Az emós lány furán méregetett, volt egy lány aki copfba kötötte a haját, na ő elismerően nézett felém. Egy látszólag is szerencsétlen lány, rögtön gondoltam, hogy ő Reni. Ő érdeklődve figyelt.

Aztán megláttam elsietni mellettük Cortezt és rögtön én is elindultam felé. Félúton találkoztunk és én pedig rögtön átöleltem, gondoltam ennyi bőven elég lesz arra, hogy húzza Reni igedeit. De Cortez szerint ez nem volt elég, mert kicsit eltávolodott és szó szerint megcsókolt! Nem akartam látványosan ellökni magamtól, de majdnem felpofoztam, ott hirtelen.
Aztán végül is elengedett, megfogta a kezem és köszönt a többieknek.

- Sziasztok! - intett feléjük, mire én is intettem, gondoltam nem leszek bunkó. Aztán elsétáltunk az utcánk felé. Majd amikor kellő távolságban voltunk és már nem is látták minket, akkor az egyik kezemmel tarkón csaptam Cortezt. 

- Aú!! - jajdult fel. - Ezt most miért kellett? - nézett rám értetlenül.

- Mert ez nagyon nem volt szép! Ezt mégis hogy képzelted? Most azt hiszi szegény lány, hogy van barátnőd! Szerinted attól mi lesz jobb??

- Nem tudom. Dühös voltam rá, egész nap hozzám se szólt. Csak azzal az idióta Neményivel volt!

- De ez akkor sem megoldás! Mit mondasz a többieknek? Mert most ők akik ezt látták, hiszek valamit. De Ricsiék? Nekik mit mondasz?

- Az igazat. Nekik az igazat. Ők meg fogják érteni, ők már tavaly óta hallhatják ezt. - mosolyodott el szomorúan.

- Értem. Jó mindegy. Nem azért jöttem. Gyere menjünk mert mindjárt próba lesz. - indultam el újra a járdán.
Nem tudom mi fog ebből kisülni, de szerintem nem lesz egyszerű!