Visszagondolva a mai napra: őőő....
Igazából egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire durva lesz a mai nap.

Reggel izgatottan keltem fel arra, hogy csörög a telefonom.
"Cortez"

- Szia!
- Sziasztok! - integettem mosolyogva neki és Momónak. Imádom ezt a francia cserediákot. Jó fej, vicces, és folyton vidám. - Hogy vagytok?
- Minden oké. Momó már nagyon készül.
- Igen, igen. Kíváncsi vagyok. - kezdett el magyarázni a vigyorgó francia.
- És megvan már a pontos jelmezetek?
- Megvan. Magamnak is, és Corteznek is meglesz. Biztos vagyok benne, hogy el fogsz ájulni. Olyan jóképű vámpír lesz belőle!! - lelkendezett Momó, miközben mellette Cortez fogta a fejét.
- És te megleszel?
- Persze. Jön Kinga. Ő segít nekem, én pedig segítek neki. - vázoltam a tervet.
- És te mi leszel? - kíváncsiskodott Cortez.
- Wendesday Addams. - mosolyodtam el.
- Hűűű... - huhogott Momó. Cortez pedig, aki nagyon jól ismer, már csak mosolygott.

Eközben már a konyhában ültem az asztalnál és reggelit ettem. A fiúk pedig a háttérből ítélve Cortez szobájában tartózkodtak.
Aztán Momó kisietett mosdóba, Cortez pedig magyarra váltott.
- Renivel beszélgettem sokat képzeld. - közölte lelkesen, mire nekem először a szívembe mart valami, majd a látszat kedvéért elmosolyodtam. Nem tehetem meg a legjobb barátommal, hogy nem örülök a boldogságának..
- Ez remek. Végre talán valami változik!
- Bízom benne.
- Ma már ő is jön ugye?
- Igen. Tegnap jöttek haza.

- Evelin! - kiáltott Lara néni az emeletről.

- Öhm.. sajnálom, de most mennem kell.
- Igen hallottam. Jó készülést. Ott találkozunk.
- Köszi, nektek is! Szia! - és letettem.

- Itt vagyok. - értem fel az emeletre. - Amúgy, köszi, hogy megmentettél!
- Akkor jól hallottam, hogy megint Reniről volt szó.
- Igen. Most megint minden rendben van közöttük. Egymásra hangolódtak.
- Hahj... Sajnálom! - ölelt át.

Délelőtt még rendet raktam, majd ebédet ettem és délután pedig megérkezett Kinga, három szatyorral és két táskával. Ezekből pedig előkerült két jelmez, hajsütővas, hajvasaló, rengeteg smink, és csomó egyéb holmi, amire szükségünk lehet.

Pár óra múlva, már majdnem elkészült a saját jelmezem, majd Kinga Halott menyasszony szettje is.
Kingának egy hatalmas szoknya, a haja kékes szürke festéssel, és sápadt smink. Nekem pedig fonott haj, ami maradt a sajátom. Kinga javasolta a párokát, vagy a festést, de én egyiket sem akartam. Így az én barna hajam lett befonva. Viszont a sminkem pont olyan lett, mint a sorozatban.

Ezek után viszonylag időben és vidáman indítunk el a suliba.

Amint beléptünk a tesiterembe, Kinga rögtön beszólt valamit, mire Zsolti észrevette és teljesen leesett az álla. Ami lehet hogy most zombiként kötelező, de túl igazinak tűnt a reakciója.

Ezután a lányok valami hülye táncot táncoltak, amire engem sehogy se tudtak rávenni. Biztos, hogy nem! Így viszont nyugodtan tudtam köszönni a megérkező Corteznek és Momónak.
- Sziasztok! - öleltem át egymás után a két srácot. - Fú, Momó alkottál. - néztem meg jobban Cortez arcát, aki tényleg baromi jól nézett ki vámpírként. Momó pedig maga kísértet volt. Élethű!!

Eközben Cortez lesietett Renit köszönteni. Momóval pedig fáradtan néztünk utána.
- Hogy bírod?
- Nem túl jól. Fáj, hogy észre sem vesz. - ingattam a fejem.
- Nyugi. Én bízom benne. Hidd el, hogy rájön, hogy mit veszíthet! Amúgy meg, szerintem nem illenek össze. Reni teljesen más. Egy normális közös pontjuk sincs. Sőt, Reni sosem fogja úgy megérteni Cortez problémáját, mint ahogy te. Ezt te is nagyon jól tudod!
- Kösz, Momó. Ez nagyon jól esett.
- Ezért vagyok. - karolta át a vállamat. Majd kezet fogott az érkező Davevel és Macuval.

Végül Reni és Cortez is felkértek hozzánk, majd Kinga is megérkezett. És természetesen Zsolti ezt a szuper pillanatot választotta az "atom bomba" robbantáshoz.
Másodpercek alatt változott meg a hangulat. Zsolti röhögve magyarázott, hogy márpedig a francia gyerek nem ismeri Kingát vagy Renit. Nemhogy járjon Kingával, vagy éppen a haverja járna Renivel.
Ekkor következett az, hogy Ricsi eltátotta a száját, virág a szája elé kapta a kezét, Kinga majdnem felrobbant. Reni hirtelen kapott az elrohanó Cortez után. Én pedig Virágékkel, és Momóval együtt utánuk.

- Reni menj a francba! - üvöltött Cortez a síró Reninek.
Ebben a pillanatban értem oda mellé.
Hirtelen rám kapta a tekintetét, majd megragadva a karomat, húzott magával ki a suliból.

- Mit csinálsz? Hová megyünk?
- Haza.
- De hahó, Momóval mi lesz?
- Tudja az utat és Ricsiékkel van.
- És velem mi lesz?
- Maradsz vagy jössz? - állt meg hirtelen.
- Jövök. - válaszoltam halkan. Ekkor végre Cortez engedett a szorításából.
- Sajnálom, téged nem akarlak bántani. - nézett rám könnyes szemekkel. Majd mint aki mindenről megfeledkezett, felém kezdett hajolni...
- Cortez, mi... - akartam kérdezni, de belém folytatta a szót, azzal, hogy megcsókolt. Megcsókolt!!!
Kicsit erőszakosan és durván tette, mire én óvatosan eltoltam magamtól.
- Szerintem ezt most ne. Nem tudod mit csinálsz. Inkább menjünk haza, oké?
- Oké. - bólintott, miután kicsit kitisztult a tekintete.

Ezután szótlanul sétáltunk egészen a házukig. Közben pedig írtam Kingának, hogy merre vagyok. Írtam Ricsinek, hogy Momót majd kísérjék haza. És Momónak, hogy majd Ricsiékkel jöjjön. Valamint Lara néninek, hogy Corteznél alszom.

A házban sem változott semmi, hiszen Cortez továbbra sem volt hajlandó megszólalni. Így néma csendben feküdtem le mellé az ágyba. Mire én beértem a szobába, Cortez már elaludt, talán végre pihen kicsit.

Azt persze nem tudom megmondani hogy mi lesz ezután, hiszen ennél nagyobbat még nem csalódott Reniben, sőt engem meg megcsókolt utána. De lehet, hogy ezen nincs értelme még gondolkodni sem jelen esetben....