Reggel felkeltem, reggeliztem, aztán megnéztem az e-mail-jeimet. De csak annyi érkezett, hogy a tanárnő beteg lett így már nem lesznek óráim. Akkor ma legalább tudok pihenni meg takarítani mert már azt is kell.

Délután még tudok menni a srácokkal együtt deszkázni. Mármint szerintem én csak elkísérem őket, mert jobban félek attól, hogy bajom lesz, mint hogy bátor legyek.

Szóval délután kint álltunk a sulijuk előtt, mert azt mondták, hogy meg akarnak nézni valamit. Közben pedig nekem magyaráztak:

- De most komolyan... Neményi megy Párizsba, az nekünk csak jó! - közölte Ricsi.

- De nem értitek! Az hogy elmegy, az Reninek annyit jelent, hogy majd neki ír, meg telefonál neki. Azaz még többé fog vele foglalkozni. - tiltakozott Cortez.

- De ha nincs itt, akkor könnyebben oda lehet menni Renihez!

- De ha egész nap telefon lesz a kezében. - akadékoskodott tovább.

- Figyeljetek, ott jönnek. Mindjárt meglátjuk, hogy mi lesz. - intettem a fejemmel az ajtó felé. Ahol ekkor jött ki Reni Arnold társaságában. Majd megálltak egymással szemben, Reni mondott neki valamit, majd átölelte. Arnold is óvatosan vissza ölelte a lányt. Majd elengedték egymást. Mindezt a srácok huuuuzva nézték végig. Cortez meg olyan lett mint aki lefagyott.
Aztán Reni még felénk kapta a fejét, csak Cortez nézett pont rá, de neki is egy fura fintor volt az arcán.

- Hé, ne nézzd ennyire már! - szóltam rá, mire rám kapta a tekintetét és inkább a homlokomnak döntötte a sajátját.

- Inkább menjünk deszkázni. - jelentette ki, de még mindig nehezére esett mosolyogni, hiszen szerintem ha nem is akarja kimutatni akkor is fájt neki.

A parkban Ricsi mutatta a legtöbb trükköt, míg Dave csak próbálkozott Zsolti meg mellettem ülve evett valamit, de már nem tudnám megmondani, hogy mit. Eközben Cortez kicsit távolabb egyedül csinált egyre nehezebb és nehezebb trükköket. Aztán egyszer csak olyat csinált, amitől már majdnem a nyakát törte ki... Ekkor döntöttem úgy hogy odamegyek hozzá.

- Hé! - fogtam meg a vállát. Mire rám nézett eléggé borús tekintettel.

- Igen?

- Figyelj gyere inkább próbálj meg engem tanítani, minthogy eltörjön valamid... Kérlek! - néztem rá. Mire elmosolyodott és jött velem.

- Oké, akkor először a felállást kell megtanulni... - kezdte magyarázni.
Én pedig megnyugodva hallgattam.

- Oké, megpróbálom. De kérlek fogd meg a kezem! - néztem rá boci szemekkel. Majd megpróbáltam megállni a deszkán, de majdnem hátra estem, csak közben Cortez elkapta a karomat és megtartott. - Köszi. - erre meg csak mosolyogott.