Reggel már elegem volt, mert a pólóm nem olyan lett mint amilyet akartam. Mint kiderült a keresett póló a szennyes tartóban volt. Hahj...

Aztán végül is apu elvitt minket a sulihoz, ahol már távolról is látszott a társaság, de volt egy bökkenő! Ott volt velük Evelin is... Miért van itt?

- Most komolyan miért van ott? - meredtem Evelin alakjára.

- Nem tudom. De engem nem zavar aranyos lány! - jelentette ki Virág mosolyogva. Ez most komoly?

Mindegy, azért odasétáltunk a fiúkhoz.

- Sziasztok! - köszöntem halkan és közben átkoztam magam, amiért ilyen semmilyen ruhát vettem fel. De aztán Ricsi kizökkentett...

- Ren van kémia házi?

- Igen. Tessék. - vettem elő a füzetet. Majd hirtelen Evelinre néztem, aki mosolyogva, a fejét ingatva figyelte a jelenetet. Majd újra Zsoltit figyelte, aki valamit nagyon magyarázott egy filmről, amit persze én nem is ismertem.

Aztán egyszer csak meghallottuk Máday hangját:

- Nektek nem jelent semmit a csengő? - üvöltötte pár méterre tőlünk.

- Öhm... De. - indult el Zsolti az épület felé, majd Máday háta mögött mutogatni kezdett.

- És maga mit keres itt? - nézett Evelinre az igazgató helyettes.

- A barátaimhoz jöttem. - válaszolta, állva a Máday tekintetét.

- Értem. Beszélgetne velem pár percet?

- Természetesen. - válaszolta.

- Ti meg menjetek órára! - kiáltott ránk. Mire Ricsi röhögni kezdett, mert Zsolti Máday hangját utánozta. Virág már bement. Cortez pedig adott egy puszit Evelin homlokára aztán ő is elindult.