Borzasztóan fárasztó volt az elmúlt két hét. Próbáltam Kinga és Zsolti között békét tartani, akik amióta együtt vannak, még többet vitatkoztak, mint eddig.
Eközben hallgattam Virágot, ahogy Ricsiről beszélt, vagy éppen a kutyájáról. Emellett Cortezt próbáltam életben tartani, ami lássuk be őszintén a legnehezebb feladatnak bizonyult, hiszen konkrétan semmit nem akart csinálni. Teljesen bekattant.

Az a tény nyugtat, hogy hamarosan jön a tél és a karácsony, amikor is nem kell iskolába jönnöm. Sajnos eléggé kezd elegem lenni a suliból.

Éppen a teremben ültem szokás szerint Cortez padján, amikor az említett belépett a terembe a büfé-kör után.
- Köszi! - vettem át a felém nyújtott mogyorós lattet. - Sokan voltak?
- Nem néztem. Ricsi foglalt helyet, szóval nem figyeltem másokat. - mosolygott halványan. Ja, hogy ez így megy! Egyik lemegy, helyet foglal. A másik kérdezi a többieket, hogy kinek mit hozzon és így jól járnak. Taktika...

- Cortez!!! - rohant be a termünkbe Edina visítva.
- Hm? - nézett fel rá unottan.
- Van két jegyem az új akciófilm premier előtti vetítésére. Van kedved megnézni?
- Persze van. Odaadod őket? - nézett rá várakozva. Dina pedig mit sem sejtve mosolyogva adta Cortez kezébe a jegyeket. Én viszont már tudtam, hogy itt valami nem az, aminek látszik. - Köszi! Nagyon jól fogom magam érezni!
- Én is! - bólogatott a szőke lány.
- Te? Miért ki mondta, hogy te is jössz?
- De hát...
- Kérdezted, hogy van-e kedvem menni. Én mondtam, hogy van. Arról nem volt szó, hogy veled megyek. - közölte az egyértelmű tényt. Uff... Ez fájhatott.
- Menj a francba! Kérem vissza! - fújtatott.
- Bocs már az enyém. Nekem adtad.
- Ahhrrggg! - és kirohant. Ebben a pillanatban pedig Cortez Ricsi felé nyújtotta a kezét.
- Tessék. Jó randit! - biccentett Virág felé is, aki vigyorogva kezdett újjongani.
- Kösz tesó! Nem kellett volna. De kifejezetten vártam ezt a filmet. - nézegette a jegyeket Ricsi. - Amúgy, ti nem akartok jönni? Jó buli lenne. - nézett ránk felváltva.
- Lini? - kérdezett rögtön Cortez.
- Ha neked van kedved. - vontam meg a vállamat mosolyogva.
- Lenne. De nélküled nem megyek.
- Oké, akkor megyünk mi is. - pacsiztam le Ricsivel.

Nos így alakult ki, hogy a Dinától szedett két jegyet végül is Virág és én kaptuk meg, mert a fiúk így egyeztek meg. Ők pedig fizették a sajátjukat.
De ezt egy kicsit később...

Mert érdekes dolgot történt órák után is. Megbeszéltük Virággal és Ricsivel, hogy az aulában megvárnak minket, mert nekem még van dolgom a titkárságon, Cortez pedig besegít a végzősök táncánál, mert az egyik srác beteg.

Én akkor értem a tesiterembe, amikor Renáta viharzott ki mellettem.
- Ennek meg mi a baja?
- Azt hiszi, hogy Cortez állandó táncos. És Mónival táncol. Most megsértődött.
- Jaj istenem! - csaptam a homlokomra. Ezt a csajt, ha nem lenne, akkor se lehetne kitalálni.

- Mehetünk. - állt meg előttem Cortez.
- Okés. - mosolyogtam rá. - Nagyon ügyes voltál! Komolyan!
- Kösz. De majd inkább jövőre. - nézett mélyen a szemembe. Ezzel most mit akar mondani? Csak én nem értem?

- Cortez! Nem jössz velünk mekizni?
- Nem kösz. Programom van. - intett a végzős csoport felé, akik zavart tekintettel néztek rá. Hát így jártak!

- Hurrá, mehetünk! - ugrott fel Virág, amint meglátott minket.
- Ja, csak előtte el akarom mesélni, hogy mit csinált Reni.
- Mit?
- Ide rohant és elkérte a telefonomat, kikereste Gomba számát és felhívta. Ez nem normális! - akadt ki Ricsi, gondolom nem először.
- Magának okozza ezzel a bajt. Nem védhetjük meg állandóan, ha ennyire nem képes a döntéseit helyen képzelni. - morogtam.
- C?
- Mit mondjak? Ahelyett, hogy beszélt volna velem, döntött. Ha az kell neki, akkor már tényleg nem tudok vele mit csinálni. Kezdem azt érezni, hogy ő már nem az a Reni, akit mi ismertünk. - ingatta a fejét. - Na de, hagyjuk ezt. Menjünk inkább moziba!
- Menjünk! - tapsikolt Virág. Mire én megszorítottam Cortez kezét és mosolyogva néztem Virágék párosára.

A film egyébként nem volt olyan rossz, amit amilyennek a plakát alapján képzeltem. De azért nem nézném meg minden áldott nap.
Ettem kukoricát, szóval vacsorát sem voltam hajlandó enni. Szegény Lara néni háromszor kérdezte meg. Igaz, volt aki helyettem is evett. Cortez ottmaradt nálunk és a vacsorát is kétszer evett.

- Nem akarok anyáskodni, de remélem a nagymamád tudja, hogy itt vagy.
- Persze. Tudja, és ha nem gond akkor maradnék is. Mert a nagyszüleim valahol rokonoknál maradtak éjszakára. Későn akartak elindulni.
- Persze. Maradhatsz. De várjatok, Evelin nem este beszélsz anyáddal?
- De ma este vagy éjjel, amikor hív. - húztam el a számat.
- Akkor aludjatok, annyit amennyit tudtok. Ha nagyon nem tudtok reggel felkelni, akkor, de csak is akkor igazolom a napot. Oké? - enyhült meg a nénikém.
- Rendben. Köszönünk! - öleltem.

Most itt ülök a szobámban és gyorsan írok mindent, mert lassan visszajön Cortez a fürdőből. És nem kéne látnia a naplómat... Szóval be kell fejeznem a mai napot, az pedig majd kiderül, hogy anya mikor hív fel.