Reggel már Corteznek segítettem megírni a beadandóját, ami végül szerintem nagyon jól sikerült. Majd ő is mondta, hogy nyugodtan maradjak itt, mert talán tud segíteni nekem, hiszen francia nyelven kell forgalmazást írnom.

Éppen fel küldtem Cortezt egy könyv miatt, amikor valaki csengetett, de Cortez mamája már ment is ajtót nyitni. Én pedig a konyhába mentem inni.

- Sziasztok lányok. - hallottam a hangját - Bejöttök? - kérdezte.

- Igen be szeretnénk. Adományokat gyűjtünk és végig járjuk az osztály társaink házait. - válaszolta azt hiszem talán Kinga. De nem vagyok benne biztos.

- Értem, szép kezdeményezés. Gyertek azt hiszem a konyhában vannak. - gondolkodott.

- Ó, sziasztok! - mosolyogtam, amikor megálltam a konyha ajtajában. - Cortezt keresítek igaz?

- Igen. Szükség van még adományokra. Egyébként te hogy vagy Evelin? - mosolyogott Kinga.

- Megvagyok, köszi. Mint látod. - vigyorogtam Kingára, aki bólintva viszonozta a vigyort. Persze, hogy értette és tudta, hogy mire gondoltam.

Ekkor pedig Cortez jelent meg a lépcsőn a kezében a könyvvel, amit kértem. Majd elképedve nézett a lányokra.

- Lini megtaláltam a könyvet. Ugye ez az? - mutatta felém a vastag és régi könyvet. Mire kivettem a kezéből és mosolyogva bólintottam, majd a nappaliban lévő asztal felé vettem az irányt és az ott lévő könyvek és lapok közé letettem a könyvet. Majd leültem a kanapéra és újra a forgalmazásra figyeltem.

- És miért is jöttetek? - nézett rájuk Cortez gyanakodva.

- Kellenek még adományok. Neked is adod kell! - mondta neki Kinga ellentmondást nem tűrő hangon.

- És mégis mit adjak? A pólómat? - kérdezte Cortez hitetlenkedve. Mire én feltűnésmentesen elmosolyodtam.

- Például. - vágta rá Kinga, majd az elrohanó Cortez után indult. Nekem pedig közben feltűnt, hogy Renáta engem bámul, úgyhogy rá néztem.

- Igen? - kérdeztem értetlenül.

- Semmi, csak akartam kérdezni, hogy mit írsz. - válaszolta zavartan.

- Csak egy beadandó. - legyintettem.

- Cortezé? - kérdezte kis irigységgel a hangjában.

- Dehogy. Az övét már reggel ő maga megcsinálta. - válaszoltam egy lapra mutatva, amin tényleg a beadandója volt látható. Az már más kérdés, hogy kicsit segítettem neki, de végül is ő írta.

- Értem. Kiről írt? - kérdezte tapintatlanul.

- Majd megtudod az iskolában. Nem mondta azt, hogy bárkinek előbb el fogja mondani, szóval... - vágtam rá ingerülten. Mégis mit hisz? Most idejön és minden tudni akar, máskor még napokig nem is szól Cortezhez.

- Oké. - válaszolta, de már nem is figyelt rám, mert Kinga sietett le a lépcsőn, kezében egy pólóval és karkötőkkel.

- Nézd mit szereztem! - mutatta fel a tárgyakat Reninek. Majd megláttam mögöttük Cortezt, aki egy szórakozott mosollyal jött le az emeletről. Majd rögtön hozzám lépett.

- Hogy haladsz? - kérdezte tőlem, közben pedig az eddig leírt sorokat figyelte.

- Már egész jól, csak úgy nehéz, hogy folyamatosan megzavarnak. - ingattam a fejemet.

- Gondolom. - sóhajtotta. - Lányok van még valami? - kérdezte feléjük nézve.

- Szerintem ez még mindig kevés! - nézegette Kinga a pólót.

- Kinga mit szólnál mondjuk pár friss divat újsághoz? - néztem fel.

- Mármint? - kérdezte nem értve a dolgot Renáta.

- Anyám minden hónapban küld vagy három újságot. A legújabb amerikai divat van benne. - egészítettem ki, mire Kinga felderült.

- Remek lenne. De neked nem kell? - kérdezte gondolkodva.

- Dehogy... Tudod, hogy vagyok azzal... - mosolyogtam lemondóan. - Átvigyem neked vagy most eljöttök?

- Ha nem gond akkor most. - gondolkodott Kinga.

- Oké, úgy is pár házzal kell csak arrébb menni. - álltam fel. - Mindjárt jövök. - néztem Cortezre, aki egy kedves mosollyal nézett rám, majd bólintott.

- Menjetek csak, én itt leszek. - intett nekünk, majd leült a helyemre és a beadandómat kezdte olvasni.

Mi pedig hárman mentünk három házzal arrébb, és bementünk egy egyszerű két szintes ház kertjébe.

- Gyertek nyugodtan, a nagynéném dolgozik, úgyhogy nincs itthon senki. - nyitottam ki a kulccsal a házat. - Várjatok meg itt, mindjárt jövök. - mentem fel az emeletre. Majd gyorsan összeszedtem az összes idei újságot.

- Köszönjük az iskola nevében is! - fogta meg őket Kinga, amikor levittem nekik, majd elköszöntek.

Én pedig visszamentem Cortezhez, aki nagyon megköszönte, hogy megmentettem a további problémától.
Majd felsorolta, hogy mit javítsak ki, de most már olyat is mondott, hogy fejlődik a tudásom.