Valahogy egyáltalán nem volt kedvem írni az utóbbi időben... Fáradt voltam és egyedül éreztem magam.

Kinga el volt azzal foglalva, hogy a karácsonyi bulin megbántotta Zsoltit és most még jobban veszekednek.
Virág egyre többet van Doriánnal. Illetve nemrég elhívott, hogy menjek velük egy emó koncertre ma este. De mint később kiderült csak azért, mert nélkülem nem engedik el a szülei.

Cortezről meg ne is beszéljünk. Nem is beszél velem egy ideje. Sőt a téli szünetben Evelinnel együtt ment Amerikába, és csak ma jöttek haza.

Szóval semmi kedvvel de fel készültem az indulásra. Pár percen belül pedig már Virág anyukája parkolt le a házunk előtt.

Fél óra múlva pedig a koncert helyszíne előtt álltunk meg. A ruhatárban le kellett adni a kabátokat. Majd Virágék el is tűntek a tömegben. Én pedig egy egészen kedves emós sráccal kezdtem el beszélgetni.

A koncertnek vége lett. Én pedig sehol sem találtam se Virágot, se Doriánt. Így kisiettem a helyiség elé, de ott sem volt senki. Hahj...

Hirtelen nem tudtam mit csinálni, felhívtam az egyetlen embert akit fel mertem hívni. Habár lehet nem volt olyan jó ötlet, mint aminek tűnt...

Hét csengess után vette fel Ricsi a telefont:

- Boldog új évet! - szólt bele Cortez.
- Menj ki a konyhába! - hallottam meg egy másik hangot is, de nem ismertem meg.

- Figyelj. Itt vagyok a koncert terem előtt és nem tudom hol van Virág. És nem tudom mit csináljak... - hadartam félig sírva a telefonba.

- Nyugi! Mindjárt oda megyünk. Maradj ott! Sietnünk! - és letette.

Pár perc múlva egy taxi parkolt le az út mellett és kiugrott belőle Cortez, Ricsivel együtt.

Ricsi elment megkeresni Virágot. A taxis dühében, amiért nem tudtuk kifizetni beült az autójába és várt. Cortez pedig engem átkarolva állt. Majd nem is tudom, hogy de egyszer csak megcsókolt!! Hihetetlen érzés volt... De neki barátnője van!!? Miért csinálta? Viszont erre sajnos már nem kaptam választ mert Ricsi visszaért. És apu is megérkezett, mert őt is felhívtam.

Később pedig már, miután láttuk Virágot és az anyukáját is, már Zsoltiék háza előtt álltunk és kitettük a fiúkat. Nekem a kocsiban kellett maradnom, apu pedig még váltott pár szót velük. Majd annyit láttam még, hogy Cortezhez oda siet Evelin és elkezdi kérdezgetni. Én pedig még jobban sírni kezdtem...

Este Cortez próbált egyszer felhívni, de elsőre nem vettem fel. Majd amikor fel akartam venni, anyu elvette és közölte, hogy most egy jó ideig nem fogom visszakapni. Szuper...

Életem legrosszabb szilvesztere...
Mindent elveszítettem!