Az elmúlt hetekben annyit mindent intéztem, hogy nem volt időm egy szót sem írni. De most végre van pár szabad órám.

Egyébként rengeteget tanultam. Meg az utazásomat intéztem, amit végül is Cortezzel együtt tettünk meg ő is a szüleihez ment, és én is a saját szüleimhez. Habár nem töltöttünk sok napot a szülőknél, hanem inkább egy helyen voltunk egy hotelben. És sokat mentünk várost nézni. És kaptam tőle és nagyon szép karácsonyi fülbevalót.

Ma pedig az esti bulira készülünk. Igen, Zsoltiéknál lesz a szilveszteri buli, ahol a srácok fél iskolája ott lesz. Viszont Cortez napi szinten elmondja, hogy ő nem akar menni, mert Reni nem lesz ott. Hát... Most már sikerült meggyőzni, hogy gondolja meg. De annyit tényleg biztos, hogy Reni nem jön. Virággal mennek valami koncertre, amire egyébként Dorián viszi Virágot.

- Zsolti mikor jönnek a többiek? - nézett fel Ricsi a telefonjából.

- Elvileg hamarosan. Cortez végül is eljön? - nézett rám.

- Eljön. Most írt, hogy indul. Hogy pontosan idézzem: "Elindultam. Végülis is nem hagyhatom cserben a barátaimat." Szóval jön.

- Akkor jó. - vigyorgott Zsolti, majd a konyhából érkező Davenek szentelte a figyelmét. Pár perc múlva pedig betoppant Cortez.

Pár órával később Cortez mellett állva figyeltem ahogy Ricsi és Zsolti produkálják magukat. Közben pedig megcsörrent Ricsi telefonja a kezemben.

  "Ren" - írta ki a nevét.

- Cortez! - mutattam fel a készüléket, mire kivette a kezemből és mosolyogva beleszólt.

- Boldog új évet! - kiáltott bele.

- Menj ki a konyhába! - sürgettem. Mire Cortez elhaladt előttem és nagyon koncentrált, hogy hallja, amit mond neki Reni. Remélem minden rendben van...

- Mi történt? - kérdeztem a feldúlt tekintetű Cortezt. Aki rám pillantott, majd Ricsit oda húzta hozzánk.

- Gyere, megyünk Renit Virág otthagyta a koncert helyszínen. Egyedül van és sír. Lin kérlek maradj itt és Tartsd a fontot. - közölte Cortez idegesen rágózva. Mire Ricsi vette a lapot és sietve indultak ki a házból. Kabát nélkül...

Fel óra múlva értek vissza, és a ház előtt beszélgettek Renáta apjával. Majd inkább kimentem hozzájuk.

- Mi történt? Hogy van? Mit csináltál? - néztem rá összehúzott szemekkel, amikor megláttam a tekintetét.

- Majd bent elmondom, nyugi. De szerintem úgy is mindegy. - hajtotta le a fejét lemondóan. Ricsi pedig a fejét fogva nézett rám, majd maga előbb beengedett a házba, ahol mostanra már csak Zsolti és Dave maradt. A többiek elhúztak, amint közöltem, hogy takarítani is kellene...

- Szóval? - néztem várakozva.

- Hát...

- Megcsókolta! - csapott bele a közepébe Ricsi.

- Mi van??? - eszmélt fel Dave.

- Igen, megcsókoltam... De szerintem úgy is mindegy, mert Neményi ettől még képben lesz...

- Nem biztos! Próbáld meg felhívni! - biztatta Zsolti.

- Oké. - egyezett bele, majd kikereste Reni számát és elkezdte hívni. A lány pedig nem vette fel hosszú ideig. Majd a második próbánál, ki is nyomta a hívást.
- Francba!! Ez ennyi volt. Még írok neki egy üzenetet, hátha, de nem hiszem. - sóhajtotta.

Ezután pedig én is elgondolkodva feküdtem az ágyamban... mi lesz itt még? Mi lesz ebben az új évben?