Szeptember 2. Kedd

Ma reggel arra keltem, hogy a nap ezerrel süt be az ablakon. Kipanttantam az ágyamból.
Baszki 11 óra volt. Mindjárt vége van a suliban. Négy óráról lekéstünk. Jó  semmi baj nincsen, végül is csak lógsz az iskolából. Virágot még hagytam, hadd aludja ki magát. Addig sütöttem egy kis palacsintát nekünk reggelire. Mire készen lettem(elszenvedtem egy ideig) már ő is ébren volt. Mikor az összes elfogyott, kitaláltuk, hogy filmezni fogunk. A rock táborra esett a választásunk. Én még nem láttam de iszonyúan jó volt.
Később  a plázát vettük úti célunknak. Vettem egy új cipőt, pár ruhát alkalmakra(meg természetesen hétköznapra is), illetve megnéztem egy mikrofon-gitár szettet. Kiskoromban benne voltam az akkori barátaimmal egy bandában csak sajnos tavaly kiléptem mert elköltöztünk. De még mindig én írok nekik szöveget. Nem tudom igazából ki lett az énekes, ugyanis korábban én voltam az. A bandának igazából nincsen különösebb története. Mindig is a fiúkkal jöttem ki jobban, így nem voltak lány barátaim. És egyszer kitaláltuk, hogy menő lenne ha együtt zenélnénk.
Most nem vettem meg a szettet, de szóltam az eladónak, hogy rakja félre jobb héten jövök érte. Otthon tovább néztük a rocksulit, amin én sikeresen bealudtam. Arra ébredtem, hogy Virág szólongat, hogy csörög a telefonom.
Krisz hívott. Reménykedtem benne, hogy csak tegnap kattant meg egy kicsit és amúgy nem ilyen.
-Szia szivi.-köszöntöttem.
-Ja, bocs ne téged akartalak hívni.-szólalt meg flegmán, aztán rám csapta a telefont. A sírás kerülgetett.De sikerült vissza tartanom.
Vacsiztunk majd Virág haza ment. Egyedül maradtam. Utálok egyedül lenni, mert nagyon fosok. Gyorsan hívtam Krisztiánt, hogy jöjjön át.
-Szia mit akarsz? -vette fel a telefont.
-Öhm nem tudnál át jönni? Nagyon félek, mert egyedül vagyok itthon. -mondtam már majdnem sírva.
-Mér' jönnék át? -kérdezte flegma stílusba.
-Mert szeretsz? -érdeklődtem félve.
-Nem érek rá. -terelte a témát.
-Akkor szia, puszi. -köszöntem el. Ő nem köszönt, ki nyomott. Ez már egyáltalán nem esett jól. Hirtelen elkezdtem szédülni, alig kaptam levegőt, fájt a fejem, a szívem majd' kiugrott a helyéről, egy gombóc keletkezett a torkomban, amit nem tudtam lenyelni. Nagyon rossz volt. A földön feküdtem már mikor hívtak, de nem tudtam felkelni. 15 perce lehetett rohamom. Még egyszer csörgött, aztán ez megismétlődött háromszor. Pár perccel az utolsó hívás után kopogtak az ajtón. Még mindig nem tudtam felkelni. Már a nadrágom is tiszta könny volt. Valaki be nyitott, lejött hozzám a nappaliba. Cortez volt az.
-Hé, Reni mi a baj? -kérdezte, majd láttam rajta, hogy leesett neki. Hozott nekem egy pohár vizet, amit nem tudtam meginni. Kicsit megnyugodtam, hogy van valaki akire most is számíthatok.
-Reni minden rendben lesz. Jó? Nem tudom mi történt, de ha lenyugodtál mondd el nekem mi volt a probléma. -mondta higgadtan.
-Okhé.-válaszoltam már a roham végén. Jó kész vége. Ezt is túléltem. Mindig attól félek, hogy meghalok.
-Na mi a baj? Ki vele. -simította meg a hajam.
-Háth ugye van a barátom Krisz. És ő már napok óta flegma velem, és folyamatosan rám csapja a telefont. És egyszer mikor hívott akkor azt mondta, hogy véletlen hívott és le is tette. Ma pedig hívtam mert pár hétig egyedül vagyok itthon, reménykedtem benne , hogy eljön és vigyáz rám mert félek. De aztán mikor megkérdeztem... -nem tudtam befejezni mert Cortez közbeszólt.
-Meg szakította a vonalat. -egészített ki.
-Igen
-Jó figyelj akkor ne foglalkozz vele. Ne hívd, ne írja neki. Ignoráld. És ha valami baj lenne hívj engem. -mosolyod ott el. Megadta a számát.
-Okai. Öhm... nincs kedved itt maradni? -érdeklődtem félénken.
-De maradok.-nevetett fel
Le tusoltam, Cortez is, majd bekapcsolták egy filmet, és aludtank.

Itt is van a mai rész. Most megpróbálom tartani ezt a rendszert. Nem vagyok benne biztos, hogy sikeres lesz. Remél tetszik a tartalma. Ha van valami panasz, vagy kérés, azt várom és elolvasom. Nem biztos, hogy teljesíthető, mert lehet, hogy az alap történetet máshogy képzeltem el.
Puszi💗💗