Az elmúlt időben nem írtam, mivel teljesen megfeletkeztem, arról, hogy van naplóm.
Viszont ez idő alatt nem unatkoztam.
Első sorban sokat kellett tanulni, rengeteg dolgozatot írtunk.
Másodszor Cortez megpróbálta ki magyarázni magát, de én csak unott fejjel ránéztem és el húztam a csíkot. Nekem ne mentegetőzzön. 
Illetve Ricsivel nagyon sokat fejlődött a kapcsolatom, aminek őszintén nagyon örülök.
Apu már vissza ért, de a Nagyi maradt nálunk, aminek nagyon örülök. Mindig arra jövök haza, hogy van valami finom, bár nem ez az egyetlen oka. Nagyi nekem szinte az anyukám. Vele beszélek meg azokat a dolgokat, amiket más lányok az anyjukkal tárgyalnak meg. Fiúk, barátnők, női próblémák.

Október. 10. Szombat

Reggel tízkor keltem fel, a napsütötte szobámban. Az emeletről le érve meg csapta az orromat a friss palacsinta, és narancslé illata. Apu és Nagyi már az asztalnál ült, én is csatlakoztam hozzájuk.
Reggeli után felhúztam a cipőm, kabátom, és megindultam a mekibe. Ricsivel azt beszéltük meg, hogy majd itt találkozunk és utána megyünk moziba, meg kajálni.
Ilyenkor mindig attól félek, hogy össze futunk Cortezzel is, de Ricsi mindig azt mondja, hogy nyugodtan meg, mert lezsírozza, hogy ne legyen itt ahol mi.
Most sem volt másképp, és éreztem, hogy ez a nap igazán klassz lesz.
Tizenegy óra lehetett, mire kiértem a mekihez. Ricsi természetesen már ott volt. Séta közben szokásosan ( tudom, furán hangzik, de egy hónap alatt nekünk ez ilyen szokássá vált) beszélgettünk. A moziba érve Cortezt pillantottam meg.
-Ricsi, nem azt mondtad, hogy elintézted?-suttogtam neki mérges hangon.
-Még is mit ? Nem lehet kaját foglalni a neten, azt itt helyben vesszük meg. Ren bolond vagy? -nézett rám értetlenül.
-Nem Cortezt. -förmedtem rá hangosan, mire az említett személy szépen lassan hátra fordult felénk, mert ha valaki hallja a nevét akkor általában megnézi honnan hallotta. Hála az égnek Cortez barátunk  mostanában nem túlzottan a gyorsaságáról híres, ezért mire megpördült, én már a kapucnimat a fejembe húztam. Illetve még egy dolog megtörtént. Cortez már úton volt felénk mikor Ricsi háttal fordított neki, és... és... megcsókolt.
-Haver! Nem is mondtad, hogy össze szedtél egy ribit.-röhögött Cortez arról teljesen megfeletkezve, hogy én még ott állok. Az oké, hogy nem tudta ki áll ott kapucniban Ricsivel, pontosítanék, Ricsi mellkasával szemben, de akkor sem beszélünk így egy lányról.
Ekkor meg fordultam, és arcon csaptam. Lehet rosszabb ez a nap? Ohóó.
A film egyébként jó lett volna ha nem Cortezen  kattogok. Vajon látta az arcom? Biztos, hogy látta. Ha lebukunk, akkor Virág kinyír, hogy neki erről miért nem szóltam, pedig nincs is semmi csak elcsesztük, ezt a helyzetet azzal, hogy bénák vagyunk. 
Míg én gondolkodtam, elindultunk a pláza étterem részéhez. Ricsi pizzát evett, én kínait. Sokat beszélgettünk, többek között filmekről, suliról, Ricsi hajáról, amit őszintén nem értek, de hagyjuk. Majd körülbelül öt körül gondoltuk, hogy mekkora muri lenne deszkázni, így hát elmentünk a deszkaparkba, ahol megtanultam deszkázni. Nos az már más tészta, hogy lett egy két kék - zöld foltom.

°°°

Miután haza értem neki láttam a vacsora elkészítésének. Nem tudom mi volt az alap ötletem, de végül egy fokhagymás, paradicsomos, tejszínes, fetás, tésztát készítettem. Ez a saját receptem, legalábbis másnál még soha nem láttam, és nem is hallottam róla. Nagyi, és apu valamerre el voltak, úgyhogy egyedül ültem le enni. Természetesen jó gyerek módjára raktam félre, apuéknak.

Már ott tartottam, hogy fekszek le aludni, mikor elkezdett csörögni a telefonom. Nem láttam ki az, úgyhogy egyből kinyomtam.
E

ngem ne zavarjanak pont az előtt hogy aludnék. Pozitív dolog , viszont az, hogy hajnalba senki nem hívott.

Október. 11. Vasárnap

Ma igazából szinte egész nap otthon voltam. Ébredés után felöltöztem, és szakadtam le az emeletről enni. Megnyugodtam mikor azt láttam, hogy a tészta elfogyott.
Reggeli után, ittam egy kávét, ami nem szokásom, de hosszú nap lesz ez a mai, úgyhogy ez most kivételesen kellett.
Miután elfogyasztottam az energia bombát, neki kellett állnom a mai dolgaimnak. Fel is sorolja őket: takarítás, főzés,sütés, tanulás, rend rakás, és egyebek. Nem mondom, hogy szeretek ügyködni, de legalább nem unatkoztam.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki kopogtat. Nem vártam vendéget szóval nagyon meglepődtem.
Emberünk nagyon türelmetlen volt, mert akármennyire is siettem, csak nyomta, nyomta és nyomta azt a buzi csengőt.
-Nyitooom -kiabáltak ki már sokadjára.
-Szia, arra gondoltam, hogy beszélget hét én. -lépett be az ajtón Cortez.
-Najó, egy nem akarok veled beszélni, kettő nem mondtam, hogy be jöhetsz, három nincs időm rád. - válaszoltam unottan.
-Miért nem akarsz beszélni velem? -ragadta ki a lényeget. Na szupcsi.
- Nem rémlik, hogy nem jöttél el a parkba, annak ellenére, hogy amúgy te hívtál el.- magyarázat meg. Nem értem mi van vele. Múlt héten még meg is akarta magyarázni. Akkor most miért nem tudja. Amnéziás.
-Ja de, de bocsi. De van rá magyarázatom.-kezdte de a szavára vágtam.
-Mondtam már hogy szarok a magyarázatodra. Nekem mindenki csak indok okkal jön. Ki lehet ám mondani, a véleményedet. Lehet, hogy  fájni fog, meg szarul esik, de mit érdekel. Körülöttem szinte mindenki azt hiszi, hogy úgy jobb mindenkinek ha hazudik a valós gondolatairól, mert én úgyse jövök rá, hogy hazudnak. Apám is már tegnap este óta nincs itthon. Vajon miért? Iszik egy kocsmában? Lehetséges. Csajozik? Simán előfordulhat. Vagy csak egyszerűen utál és nem bírja még csak nézni sem a fejem. Na látod ez az egy ami biztos. Nem szólt, hogy elmegy. Mert miért is kéne szólni. Az én életemben csak két ember van akiben megbízok. -fejeztem be a monológomat. Mire Nagyi is kidugta a fejét a szobából. Upsz. Áhh mindegy.
-Kincsem mi ez a kiabálás? Miért vagy mérges? -kezdett el kérdezősködni Nagyi.
-Hol a francba van apa? - a szokásos becézést most hagytam. Nem érdemli meg.
-Nem tudom nekem sem szólt semmit. Elment? -tehát ő sem tud semmit.
Cortez ezt a beszélgetést egyhelyben állva hallgatta végig. Gyanítom kicsit kínosan érezte magát, a helyzet miatt.
-Na és ki ez a szép szál fiatal ember? -érdeklődött Nagyi mosolyogva. Én természetesen egyből elpirultam.
-Ez itt? -mutattam Cortezre. Mikor a Nagyi bólintott folytattam. - Ez mellettem egy Cortez, de egy különös példány. Ez a hagyjunk mindenkit cserben, ne törődjünk senkivel csak magunkkal Cortez. Limitált kiadás. -fejeztem be a válaszomat.
Cortez bemutatott, megérezve, hogy a Nagyi ennek csak örülni fog, és cseppet sem lesz rá mérges.
Cortez ezután leült a kanapénkra és elindított a egy filmet, méghozzá az egyik kedvencemet. Gyorsan levettem egy chipset  a polcról, két kólát a hűtőből, és becsapódtam a kanapéba.
Cortez jól megilyedt, mert hirtelen felugrott.
Oda nyújtottam neki a kólát, és a chipset. Mire megpuszilta a homlokom, a pillangóim abban a  pillanatban felébredtek, és vadul kezdtek csapkodni.
- Hidd el, meg fogod tudni egyszer, hogy miért nem jöttem el -suttogta, mire a hideg is kirázott.
Innentől már csak annyira emlékszem hogy el aludtam.

Folytatjuk...

Sziasztok! Tudom most megint sokat hagytam ki, nincsen rá mentség most se, és nem fogom a tanulásra fogni, mert az természetes. Nincs ötletem. Ennyi az egész. Mostantól heti egy részre lehet számítani. Lehet ,hogy ez se lesz meg és csak néha fogok posztolni. Nagyon sajnálom ha így lesz.

További szép napot, jó sulit. Legyetek jók.
Puszii💗