Amikor reggel felkeltem, szinte nem is  tudtam , hogy hol vagyok, hogy kerültem haza . Kellett pár perc mire rájöttem hogy amint hazaéertem , rögtön elaludtam. Bármennyire is furcsa ,de az álmomban a tegnapot láttam , szóról szóra.

Kinyitottam a szememet és azt vettem észre hogy egy szőrcsomag van az ágyam alatt . Benéztem oda , és láttam hogy Sunshine itt aludt.

Felálltam, felhúztam a redőnyt és bekapcsoltam egy zenét hogy gyorsabban menjen a készülődés.

Sajnos sietni kellett így reggelire nem volt időm.
Az ajtóban már várt rám az osztálytársam .

-Szia! -mondtam
-Szia! És ...., Hol van Reni?
-Tegnap mondta hogy nem tud jönni mert az anyukájával megy a meteorológiai intézetbe.
-Értem , nem baj akkor majd legközelebb.

Így ketten elindultunk a hosszú úton a buszmegállóig , ami a másik kerületben volt , mivel itt csak vonatállomás van , de vasárnap nem mennek a vonatok .

Útközben vettünk magunknak reggelit a boltban.

Mivel tegnap jó idő volt , így ma is nyári ruhát vettem fel. Azonban ahogy felnéztem az égre , már meg is bántam a döntést. Ugyanis az égen hatalmas viharfelhők gyülekeztek. Ugyanebben a pillanatban valami hideg esett rám a fenti magasból.
Kitettem oldalra a kezeimet és valóban szitált az eső.

-Nemár! -mondtam

-Miaz? -kérdezte Arnold

-Esik az eső!

A megálló még jó messze lehetett ,így futni kezdtünk nehogy elázzunk.
Mire már csak néhány méterre volt tőlünk a célpont , már szinte leszakadt át ég. Talán még sohasem láttam ekkora vihart . Ugyanis a tengerpart közelében éltem , ott pedig annyira meleg volt hogy az a nagy mennyiségű eső ,amit a felhők feszívtak , elpárolgott mielőtt földet ért volna.
Ez azonban még csak a kezdet volt!
Ha létezik ilyen , mondhatnám hogy még ennél is jobban kezdett zuhogni az eső.

Mikor oda értünk , Arnold behúzott a tető alá , és leültünk egy padra.
Az állomáson még vagy 5 meglepődött
utas volt.

A padról néztem hogy atető széléről vízesésként zuhogott le a sok csapadék.
Voltak akik beszélgetni próbáltak , de az eső hangos kopogása ,elnyomta a hangjukat .

Egyszer csak megcsörrent a telefon .
Arnold kihangosította .

Reni : Szia!

Szia Reni! -köszöntünk egyszerre
- Hol vagytok?
- A megállóban .
- Jó. Szerintem menjetek haza, mert mindjárt leszakad az ég!
- Nekünk mondod?!
- Mi?
- Reni ,... már gyakorlatilag olyan sok eső esett hogy csónakázni lehetne!
-Bocsi! Hívtalak volna hamarabb is , de akadozott a net .

És ekkor a szél jelentősen felerősödött , és egy nagy adag vizet fújt a nyakunkba .

-Ja! És  erős szél lesz! Még valószínűleg ár...

- Reni?

Reni nem jelentkezett ,így lettük a telefont .

-Na és most hogyan tovább? Kérdezte Arnold arra célozva hogy itt ragadtunk.

-Nemtudom , már most is el vagyunk ázva , ha kimegyünk akkor végképp.

- Jó, de nem maradhatunk itt!  Tudod mit? A mi házunk közelebb van .Gyere át! De addig is futnunk kell .

-Jó köszi! Akkor írok anyának hogy hol leszek.

Ahogy ezt kimondtam , arra lettem figyelmes , hogy az utcán eddig halványan világító fények kialudtak .
Próbáltam bekapcsolni a telefonomat , de hiába ,mert lemerült.

-Csodába! -mondtam Lemerült!

-Szerintem Reni azt akarta mondani hogy áramszünet lesz!

-Lehet.

Feláltunk , és mintha egy videójátékba
csöppentünk volna , gepárd módjára
, széllel szemben , szakadó esőben futottunk a ház felé .
Közben pedig azt kiáltottuk hogy :
-Erre ?
-Arra!

Szerintem ha valaki ezt látná , tuti azt hinné hogy kergetnek minket .

Hatalmas öröm volt amikor végre a kapuhoz értünk .
Arnold kinyitotta az ajtót és berohantunk a nappaliba .Szinte észre sem vettem Arnold anyukáját .

-Csókolom!  -mondtam

- Szia? -nézett rám furán .

- Ja!  Szia anya ő Hanna , akivel a könyvesboltba mentünk volna , de ... hát látod esik az eső .
Baj lenne ha itt maradna nálunk , mivel az ő házuk messze van .

-Ó szia Hanna!   Én Lili vagyok , Arnold anyukája! Semmi baj természetesen maradhatsz nálunk.
Ha visszajött az áram , akkor telefonálok a szüleidnek!

-Nagyon szépen köszönöm!

- Nincs mit!  Természetesen nem foglak kirakni ilyen időben . A fürdőben van törölköző , száritkozzatok meg!

-Rendben!

Miután megszáradtam , úgy nagyjából , leültem a kanapéra.

-Hanna!  Hoztam neked teát .-mondta Arnold anyukája .
-Köszönöm!

Úgy éreztem a vihar miatt eléggé megfázhattam .

Hirtelen felkapcsolódott a villany , és bekapcsolt a tévé .

-De jó vissza jött az áram!

-Hanna szóltam ,  a szüleidnek , hogy itt vagy . Mondtam hogy itt is maradhatsz este , ha nem baj .
Azt mondták hogy , ha nem baj akkor persze . -mondta Lili ,én pedig alig bírtam követni .
Tudom milyenek a szüleim! 100szor kérdezik meg , hogy :De , de biztosan nem probléma??!?

-Nagyon szépen köszönöm! mondtam
- De jó!  Anya , akkor nézhetünk filmet?

-Persze! Bármit játszhattok , vagy mi? De én most nem tudok rátok vigyázni , mert dolgoznom kell egy könyvön . Úgyhogy fiam , kérlek vigyázz a vendégünkre!

Na igen , ez ... nem is tudtam kinek volt kínosabb .

-Anyaaa!  Nem .Vagyunk. Kisgyerekek!

- Bocsánat , mindig elfelejtem! -ezzel elment .

- Őö...-mondtam
-Ne is mond , miért hiszi azt hogy kicsi vagyok? Múltkor Karcsit és Renit megkérdezte hogy elérik -e a poharat .
Ami amúgy az asztalon volt!

Erre én csak elnevettem magam .

Leültünk filmet nézni . Valami kissé ijesztő volt , de gondoltuk bebizonyítotjuk a felnőtteknek , hogy nem vagyunk ijedősek.

Ezután  sokkal a film kezdete után ...

-Ááá!  -sikítottam amikor valami ijesztőt láttam.  És Arnold nyakába ugrottam . Szerencsére senki sem hallotta , mert Lili a harmadik emeleten volt .

-Nyugi! -mondta Arnold

Én pedig elengedtem őt .
-Izé bocsi , csak hát ... nem bírom a riogatós filmet!

-Nem baj!  Én is csak a "győzzük le anyát ,aki azt hiszi hogy gyerek vagyok! "verseny miatt mentem bele .

Ekkor lejött Lili és mondta hogy bár még mindig esik , muszáj elmennie a boltba (kocsival ,persze )

Mi pedig csak  reszkettünk egymás mellett .
Nem hiszem el hogy gyakorlatilag itt hagyott minket .

-Hanna ... -kezdte Arnold
-Igen?
- El kell ismernem hogy ez , pocsék ötlet volt .

- Esküszöm , hogy soha többet nem nézem meg ezt , főleg nélküled! -mondtam . -Bármint egyáltalán sehogy!

-Ja , én sem! -mondta , mire kitört belőlünk a nevetés.

Ekkor egy kocsi hangját hallottuk begurulni a feljáróra.

Ááá... ! -kiáltottuk egyszerre és megöleltük egymást .

-Honey! Kelj fej!  Lábhoz! -kiáltotta Arnold , én pedig nem tudtam hová tenni a történtet.
De ekkor egy szépséges Golden Retriever robogott le a lépcsőn.

-Ja!  Ő a kiskutyám!
-Aha -mondtam ,mire mindketten nevetni kezdtünk.

Ekkor mi még mindig egymást öleltük , Honey pedig odakuporodott
mellénk . Egyik kezemmel elengedtem az osztálytársam és a kutyus bundáját , kezdtem simogatni .
Amikor a tárban megfordult a kulcs , lehunyt szemmel magamhoz szorítottam a kiskutyát is .

Azonban a kiskutya , barátságos ugatásban tört ki .
Amikor  Honey kiugrott a kezemből , mindketten kiabálni kezdtünk hogy :Neee!
Olyan volt mintha mi is egy film részesei lennénk .

Az ajtóban egy sötét alak jelent meg, aki felkapcsolta a villanyt.

-Apaaa!  -ugrott az úr nyakába Arnold , Honey pedig csatlakozott.

-Mi van itt ennyire hiányoztam?
-Neeeem ... csak hát ,izé ... azt hittük hogy valaki más vagy .

-Ki?

-Öö... nem számít!

-Mit néztetek ti?

-  Jól van na!  Csak a reszkessetek betörőket , de megijedtünk!

És az volt benne a legszebb , hogy tényleg ezt néztük! Nevetségesen ijedős vagyok!

-Ó szia Arnold osztálytársa! -köszöbt oda nekem .

-Csókolom , Hanna vagyok!
-Tudom , Lili elmondott mindent .

Kis idő múlva hazajött ő is .

Mivel ennyi "ijedség" elég volt mára így  végül a Mamma Mia! -t néztük.

Azt hiszem megfáztam , mert csúnyán kapart a torkom és köhögtem is .

- Hanna , jól vagy?  -kérdezte Arnold
-Igen , csak lehet hogy kicsit megfàztam .

- Ez nem lehet , hanem biztos!
-Inkább tedd le a fejed a kanapéra , várj mindjárt jövök!

Lefeküdtem a kanapéra , és úgy figyeltem a tévében történteket.

Kis idő múlva Arnold két nagy pléddel tért vissza , amiből az egyikkel betakart engem .  Ez nagyon jól esett , mert nagyjából annyira fáztam , mintha az északi sarkon lennék .

- Köszönöm, nagyon aranyos vagy! -mondtam , ő pedig lehajtott fejjel , mosolyogva odaült mellém . A másik pokrócot pedig magára terítette .

Kis idő múlva Lili szólt hogy kész a vacsora .

-Gyerekek? Minden rendben? -kérdezte , valószínűleg azért mert én csúnyán köhögtem .Valamint az is feltűnt hogy Arnold arca már nem piros volt hanem inkább fehér.

-Gyertek csak ide! -mondta , majd a két kezét a homlokunkra tette .

- Nem fáztok?! -kérdezte aggódva

-De!  -mondtuk egyszerre

-Jaj!  Szerintem megfáztatok!  Mindjárt megmérjük a lázaokat.

Mindkettőnk szájába egy- egy  hőmérőt tett.

-Ettől féltem!- mondta , mivel a lázmérő 39C-t mutatott.

Mindegy , akkor maradjatok itt , egymást már úgysem fertőzitek meg, inkább idehozom a vacsit.

Vajas kenyér volt a vacsora ,de nem bírtam enni ,ahogy Arnold sem .

-Te is szédülsz? -kérdeztem tőle
-Aha! -mondta

Ő is lefeküdt a kanapéra  és magára húzta a pokrócot.

Nem sokkal ezután Lili jött be , és hozott nekünk vizes ruhát , valamint lázcsillapítót.

-Tessék, ezt egyétek meg! -mutatott a gyógyszerre . Ja , Hanna! Szóltam a szüleidnek hogy itt maradsz. Mondták hogy nincs semmilyen gyógyszer alergiád.

- Köszönöm!-mondta ki nehezen
-Anya , ezt nem bírom lenyelni! -mondta Arnold

-Tudom hogy rossz ízű és hogy alig tudtok nyelni , de muszáj! -eröltetre ránk Lili .
Ezután Arnold kezébe adta a vizes ruhát és felment a lépcsőn .

Arnold a homlokomra tette az egyik vizes anyagot .

Majd a másik pokróccal is betakart .

-Jó éjt Hannus!

- Jó éjt Arni! -utánoztam őt .

Így egymás mellett aludtunk el a kanapén , a háttérben a tévé zajával , ugyanis nem volt berőnk felmenni a lépcsőn.

Egyszer csak az osztálytársam szülei jelent meg .Én ekkor már aludtam , de hallottam ahogy beszélgetnek.

-Fiam, ha tudtok menjetek fel a szobàba , itt azért mégsem jó aludni .
Amúgy holnap nem mész suliba , de  szerintem Hanna se . Holnap jönnek érte a szülei. -mondta Lili

Hallottam a hogy Arnold azt suttogja hogy :Ne már!

Majd ezután felvett az ölébe és felvitt a lépcsőn.

-Miért csinálod ezt? -kérdezte az apuka.

-Nem akartam felkelteni .-mondta Arnold

Ezzel felvitt a szobába és rám terítette a takarítót .
Majd ő is elaludt .