Reggel nem magamtól és nem is Sophia hangjára keltem, hanem a telefonom csengőhangjára.
- Helló. - szóltam bele fáradtan.
- Szia. Most keltél? - kérdezte Vencel.
- Aha. - mondtam.
- Jó, akkor most azonnal öltözz fel meg minden, Zsófi is legyen kész, öt perc múlva videóhívásban hívlak. - mondta, majd letette. Ez gyors volt.
Zsófi már ébren volt, ezért csak nekem kellett felöltöznöm. Pontosan öt perc múlva, 8:54-kor videóhívást kezdeményezett Vencel (és Rebeka).
- Sziasztok! - köszöntem Zsófival együtt.
- Sziasztok. - mondták ők is.
- Na mi volt olyan sürgős? - kérdeztem.
- Hát az van, hogy... - kezdte Vencel, de nem mondta tovább.
- Hogy? - értetlenkedtem
- Gyerekünk lesz. - mondta ki Rebeka.
- MI? - kérdeztük egyszerre Zsófival.
- Biztos? - kérdeztem egy idő után.
- Nem tudom, de 2 teszt is ezt mutatta. -mondta Rebeka.
- Úristen! Anyuék tudják már? - érdeklődtem.
- Dehogy, hogy mondtam volna már el. Még nem voltunk orvosnál sem. Nem biztos. - próbálta nyugodtan mondani Vencel.
- Ha két teszt ezt mutatja, akkor de, biztos. - mondtam.
- Nem tudom.
- Még senki nem tudja? - kérdezte Zsófi, aki eddig csendben hallgatta a beszélgetést.
- Nem. Csak mi és ti. - felelte Rebeka.
- Jó. Figyeljetek, ne aggódjatok. Meg fogjátok oldani, attól nem félek. Várjatok, egyáltalán meg akarjátok tartani? - kérdezett Zsófi.
- Igen. - mondták egyszerre a kamera másik oldalán.
- Jó. Figyeljetek, majd átküldöm a nevét az orvosnak, aki engem is vizsgált, ő jó. Persze csak ha kell. - mondta Zsófi.
- Oké, Köszi. - mondta Rebi.
- Nincs mit.
- Nem jöttök át? - ajánlottam fel.
- Átmehetünk. - mondták mindketten.
- Oké várunk. Sziasztok. - köszöntünk el.

Pár perc múlva megérkeztek.

- Sziasztok! - nyitottam ajtót.
- Szia. - köszöntek ők is.
A nappaliba mentünk, Zsófi ott volt Szofival együtt, aki éppen az egyik szekrénybe kapaszkodva próbált meg felállni.
- Sziasztok! - köszönt Zsófi mikor meglátta őket. - Gratulálok. - mondta.
- Én is nektek. - mondta Rebeka, mi pedig értetlenkedve néztünk.
- Boldog április elsejét! - egészítette ki Rebeka mondatát Zétény.
- Ne! Komolyan április elseje van? - kérdezte.
- Aha.
- Pedig elhittem. - mondtam.
- Én is. - mondta Zsófi, Vencel és Rebeka pedig csak nevettek, mert elhittük.

...

- Egyébként Szofi tud már menni? - kérdezte Rebeka.
- Néhány lépést, ha fogja az ujjunkat, akkor megy. - mondtam, és mondani sem kellett, mentem hogy megmutassa Szofi a legügyesebb mozdulatait.

- De ügyes! - mondta Rebeka miután Szofi tett néhány lépést.
- Valóban. - értett egyet Vencel.
- Még szavakat nem mondott ki, ugye? - tette fel kérdését Rebeka.
- Azt még nem, de próbálkozik. - mosolyogtam.