Zétény szemszöge

Az első éjjel, amikor nem aludtunk. Egyrészt: Szofi többször is felkelt, hogy ehessen, vagy éppen pelenka cserére volt szükség, vagy Másrészt: amikor Szofi aludt, mi nem mertünk aludni, mert ő ott aludt köztünk a kicsi, törékeny testével és féltünk, nehogy ráfeküdjünk, megüssük őt. Illetve a lélegzetvételét is figyeltük, mert olyan kicsiket lélegzett, hogy azt nem is lehetett látni.

Nem is tudom, mikor kezdtük a napot, ami biztos, hogy valamikor napközben.

Míg Szofi aludt, mi felöltöztünk, és a reggel legfontosabb részeit megcsináltuk, ahogy az óra mutatta 10 órakor. Nem sokkal később Szofi is felkelt, majd miután evett és kapott új pelust is, Zsófi rávett, hogy próbáljam meg felöltöztetni. Nem igazán ment, mert féltettem őt, de majd hátha legközelebb sikeresebb leszek.

Ezután a melegben gyalog indultunk el anyuékhoz. Eredetileg Szofi a babakocsiban utazott volna, de mivel neki az nem tetszett, ezért Zsófi végig a karjában fogta.

Nem olyan sokkal később kopogtunk be a ház ajtaján, ahol pár másodperc múlva Napsi nyitott ajtót.

-Sziasztok! -mondta, miközben beljebb engedett minket. A nagy melegből jó volt a hűvös házba belépni.
- Szia, apuék? - kérdeztem.
- Nappaliban. - felelte, majd Zsófi felé fordult. - Megnézhetem? - kérdezte.
- Persze, csak előbb menjünk a nappaliba. - mondta Zsófi, majd bementünk.
- Sziasztok! - köszöntünk. A nappaliban anyu, apu és Vencel ült.
- Sziasztok! - köszöntek ők is. - üljetek le. - mondta anyu. - Hogy van az én kis unokám? - kérdezte.
- Most alszik. - mondtam, de mire a végére értem Szofi elkezdett sírni. - aludt. - helyesbítettem.
- De aranyos hangja van! - szólt Napsi. Persze, ő még nem tudja, milyen érzés amikor egész éjjel nem alszik a sírás miatt. Ezzel nem azt mondom, hogy rossz hogy ott van Szofi, de nem hazudok, ha azt mondom, alig aludtam. Illetve én ezt már kétszer élhettem át, bár először még kicsiként. Napsinak nincsen kisebb testvére, így nem tudhatja. És ekkor jutott eszembe, hogy mi Vencivel ketten voltunk. Vajon mi milyenek lehettünk! Illetve anyuéknak milyen lehetett. Átértékelem a helyzetet.
- Átveszem. - mondtam Zsófinak.
- Biztos?
- Egészen.
- Ebben az esetben a babakocsi aljánál vannak a pelenkák. - mondta Zsófi, majd sóhajtottam egyet.
- Jó.
- Te mondtad, hogy átveszed.
- Igen. - mondtam, odamentem Zsófihoz és átvettem Szofit.
- Hol lehet? - kérdeztem anyutól.
- Fürdőszobában.
- Jó. - mondtam, majd Szofival együtt elindultam először a babakocsihoz, ahonnan kivettem egy pelenkát, majd a fürdőszoba felé indultam. Ott levettem Szofi ruháját, majd kicseréltem a pelenkáját. Igaz, utóbbi hosszas szenvedéssel járt, de sikerült!

A nappaliba visszamentem és leültem Zsófi mellé a kanapéra.
- Na és, milyen volt az első éjszaka? - kérdezte apu.
- Nem aludtam. - mondtam.
- Én sem sokat. - felelte Zsófi.
- Emlékszem mikor velünk is ez volt. Még egy ideig ez lesz. - mondta apu.
- Köszi a biztatást. - mondta.
- Szívesen. - mosolygott. - De nektek legalább nem ikrek. - tette hozzá.
- Ja.
- Amúgy - kezdte Vencel - le sem tudnád őt tagadni. Hihetetlen mekkora a hasonlóság köztetek.
- Mondtad már. - nevettem.
- És még fogom.
- Napsi! - szólalt meg Zsófi.
- Igen?
- Van kedved megfogni őt?
- Ha lehet. - jött a válasz.
- Persze hogy lehet, most úgysem alszik még. - mondtam, majd odasétáltam Napsihoz, és kezébe adtam. Visszaültem, és láttam hogy szemét végig rajta tartotta.

- Kinek a személyiségét örökölte? - kérdezte apu egy kis idő múlva.
- Zsófi. - feleltem rögtön.
- Zétény. - mondta Zsófi is, miközben én mondtam az ő nevét.
- Akkor most döntsük el. - nevetett Vencel.
- Aha, nyugodtan. - feleltem.
- Zétény... Zétény. - hallottam Napsi hangját.
- Hm? - kérdeztem.
- Visszaadhatom neked Szofit?
- Nem. - mondta Vencel, mielőtt bármit reagálhattam volna.
- He?- kérdeztem tőle a tökéletes módon.
- Most én jövök. Elvégre Szofi az én unokahúgom is. - mondta.
- Oké. Tudod hogy kell fogni?
- Persze, egy 12 évesnek simán odaadod, tőlem meg megkérdezed hogy tudom-e fogni.
- Jobban bízok benne. - szivattam.
- Ha-ha, vicces. - mondta, majd átvette Szofit Napsitól.
- Ne úgy! - fojtottam vissza nevetésem.
- Jajj, hagyjál már. Zsófi, ugye hogy így kell fogni? - fordult Zsófi felé.
- Igen.
- Most miért? - kérdeztem tőle.
- Ha látnád hogy 18 évesen, állítólag érett felnőttként hogy viselkedtek!
- De nem látom. - mondtuk egyszerre Vencellel.
- Ez a baj. - mondta mindenki más.

Szofi egészen addig volt Vencelnél, amíg sírni nem kezdett, ekkor ugyanis Vencel inkább átadta Zsófinak. Azonban Zsófi sem tudta megnyugtatni, se anyu, vagy apu.
- Adjátok már ide! - mondtam. Szofi amint a kezemben volt, megnyugodt, nem sírt tovább.
- Tudja hogy ki a legjobb hozzá. - mondtam, de válasz csak annyi jött, hogy hjajj vagy éppen jajj már, de a kedvencem az egoista válasz volt Napsitól.
- Én? Egoista? Soha!
- Dehogyis nem!
- Mikor?
- Mindig! - felelték többen is.
- Nem igaz! - vágtam vissza.
- Érett 18 éves. - hallottam anyut, mikor ezt mondta Zsófinak.
- Pontosan. - hangzott Zsófi válasza.
- Most én is egyetértek. - felelte Vencel is.
- Csatlakozom. - mondta apu.
- Én is! - fordult ellenem Napsi is.

- Vencel, legalább te lennél mellettem. De csakhogy tudd, te is ugyanolyan egoista vagy mint én.
- Lehet. De most rólad volt szó.
- Jajj már. - mondtam, aztán folytatódott minden tovább.

Egészen sokáig itt voltunk, de délután hazaindultunk.
- Tényleg egoista vagyok? - kérdeztem.
- Dehogyis! - válaszolta Zsófi túl hamar.
- Biztos?
- Nem. De én így szeretlek. Ilyen egoistán. - ezt nem reagálhattam le egy szóval, egyszerűen megcsókoltam őt.
- Szeretlek! - mondtam végül.
- Én is.
- Tudom. - folytattuk az utunkat.

- Amúgy mi volt az a mondat, hogy Szofi tudja ki a legjobb hozzá?
- Hát, mindegy.
- Nem mindegy.
- Ego. - feleltem.
- Új beceneved lesz, kis egoistám.
- Neked is. Kis... Kis
... cukim. - mondtam egy kis gondolkodás után.
- És ő a kis babám. - mondta Szofira nézve.
- Pontosan. - mosolyogtam.

Egy idő után hazaértünk, majd miután Szofi egy időre elaludt, volt időnk magunkkal és egymással foglalkozni. Többek között egy új kép is került az internetre, amit még reggel csináltam.

Reggeli kép. Fáradtan, boldogan, mindenhogy, csak kipihenten nem. #Koszisophi #tired #night #morning #nosleeping
With @Zsofiaaa_Hun

A_K_Napsi és további 1023 embernek tetszik.

A_K_Vencel: Mik ezek a színek?
A_K_Zétény: Csak a legjobbak 😂

Csak_a_Csepkee: Látod, ha velem lennél, nem lenne ez. ❤️❤️❤️
A_K_Zétény: Pontosan. És Szofi sem lenne, ő viszont nekem Kell!
Csak_a_Csepke: Én jobban kellek neked! ❤️❤️❤️
Zsofiaaa_Hun: Áljál már le Zétényről, kösz.
Csak_a_Csepke: Na, megérkezett a tini mami is.
A_K_Zétény: Elmondom neked, amit akarok Csepke! Életem legjobb döntése volt, hogy Zsófival összejöttem, és hogy ennek köszönhetően Szofi megszületett. Nekem ők ketten a legfontosabbak, nem érdekel, hogy te ezt meg ezt mondod. Mert te sem érdekelsz. Lehet hogy a bátyjámmal sikerült összejönnöd, velem nem fogsz. Hozzáteszem, múltkor Zsófit azért szidtad, mert először Vencellel volt (megjegyzem, akármennyire is hülyén fog hallatszódni, és úgy fog tűnni, mintha bánnám hogy velem van, de ez nem így van, és a legfontosabbak ezt tudják is. Szóval megjegyzem, hogy vele is boldog volt, és rengeteg közös és JÓ pillanatuk volt. Mellesleg Vencelnek köszönhetünk valamennyire mindent, hiszen ha azon a bizonyos napon nem áll ki Zsófi mellett, ki tudja hogy most Zsófi hol lenne) szóval ott jártunk, hogy együtt volt Vencellel, aztán összejött velem. Ikrek vagyunk, tehát külsőleg nagyjából ugyanolyanok. Amúgy vannak különbségeink. Te szintén együtt voltál Vencellel, aztán velem is össze akartál, illetve összeakarsz jönni. Nem fog menni. Nekem már van két szerelmem. Többet nem engedhetek meg. És nem is szeretnék. Szóval örülnék, ha leszállnál rólam. Kösz. És te is azt csinálod, hogy ikrekkel akarsz összejönni, amikor Zsófit ezért szidtad. Vagy hogy fogalmazzak. A pontot pedig itt lezárom.
Csak_a_Csepke: Én akkor sem értelek. Velem sokkal több dologban lehetne részed.
A_K_Zétény: Te csak azt hiszed.

Zoe_20203: Bocs, de ezt meg kell jegyeznem! Nagyon jól nézel ki!
Zsofiaaa_Hun: Bocs, foglalt. 😂
A_K_Zétény: Ja, foglalt vagyok, Bocsi.
Zoe_20203: Sebaj, majd máskor mással 😂😂😂
Csak_a_Csepke: Már nem azért Zsófi, de ez a Zoé gyerek éppen most mondta a "pasidra" hogy jól néz ki, erre te csak annyit reagálsz: Bocs, foglalt. És még egy nevető emojit is képes vagy írni.
Zsofiaaa_Hun: Tudod ez a "Zoé gyerek" egyik barátnőm.
Csak_a_Csepke: Érdekes, még sosem hallottam róla.
Zsofiaaa_Hun: Miért kellett volna?
Csak_a_Csepke: Miért ne?

K_L_Z_19: Látod, én közben nyugodtan csajozhatok, te meg ébren lehetsz egy kis babával. 😃
A_K_Zétény: Nem baj az!

Pósa_Rebi_Rebeka: Azért remélem aludtál 😁
A_K_Zétény: Nem sokat.

Reni_Rentai: Úgy örülök hogy Ti ketten így kiálltok egymás mellett, és hogy nem riadtatok meg egy gyerek miatt, és ugyanolyan boldogan éltek. 😘😏
A_K_Zétény: ANYUUUUUU! Ne ilyen emojikat használj már! (Második)
Reni_Rentai: Miért, mi baj van vele?
A_K_Zétény: Mindegy, hagyjuk.

Szerkesztés: Úgy örülök hogy Ti ketten így kiálltok egymás mellett, és hogy nem riadtatok meg egy gyerek miatt, és ugyanolyan boldogan éltek. 😘
Reni_Rentai: Így már jó?
A_K_Zétény: Igen, köszi.