Zsófi szemszöge
Egy nap, és Karácsony. A lányom első karácsonya.
Reggel 6 óra előtt megszólalt az élő ébresztőórám, majd miután az ő gondjait megoldottam, vissza akartam még aludni, de nem tudtam. Hosszú tétlenség után inkább a gardróbom elé mentem, ahonnan (telefonommal világítva, nehogy a fény miatt felkeljen Sophia) kiválasztottam egy sárga, Eiffel-tornyos pólót és egy fekete farmert. Miután felöltöztem lementem reggelit készíteni, melyet ma a szobába is vittem.
Mikor benyitottam rápillantottam Szofira, aki nyugodtan aludt, mellkasa egyenletesen mozgott.
Zétény szintén aludt, természetesen nyitott szájjal. Óvatosan leültem mellé, majd haját kezdem el birizgálni. Egy idő múlva felkelt.
- Manó, ne már. - mondta fáradtan.
- Hasadra süt a nap!
- Dehogy süt. Én még alszok. - fordult a másik oldalára.
- Jajj, ne már. - mondtam.
- Mit szeretnél? - kérdezte.
- Igazából csak hoztam reggelit.
- Igazán?
- Igen.
- Köszönöm! - húzott magához közel és megcsókolt.

Reggeli után ő is felöltözött. Mivel most volt időnk, mindketten írtunk 1-1 vázlatot. Ilyen ez a dolog, itt nincs szünet. Amikor csak lehet, meg kell csinálni. Még jó, hogy ez az utolsó év. Bár azt még nem tudom, hogy az érettségi hogy lesz. Valószínűleg addig Reniéknél lesz.

Délelőtt éppen Instagramoztam (mindenki "így készülök a Karácsonyra" és "még több ajándék becsomagolva"  képet töltött fel), amikor Zétény engem megijesztve ölelt át.
- A frászt ijesztgesd! - kiáltottam fel.
- Megijedtél? - kérdezte.
- Á, dehogy.
- Bocsi.
- Semmi baj. - mosolyogtam.
- Tudod, arra gondoltam elmehetnénk kicsit vásárolni karácsonyra. Például díszeket. - mondta el ötletét.
- Nem tudom, most biztos sokan vannak. Nem lenne jó egy babával ott lenni. - mondtam.
- Ez nincs így.
- Honnan tudod?
- Brianék ott vannak, és írta hogy szinte üres, illetve ahhoz képest üres hogy mennyien szoktak lenni. Szóval mehetnénk.
- Jó, legyen.

Miután egy pulcsit már én és Zétény is felvett, Sophia jött. Kapott néhány rétegnyi ruhát, majd mi is felvettük a többi réteget.

A séta után jól esett a benti, meleg levegő. A bolt tele volt karácsonyi tágyakkal. Gömbök, boák, fények, műfenyőfák, koszorúk, csillagszórók, ruhák, csúcsdísz, csomagolópapír, gyertyák, hógömbök, grincsfák, ablakdekorációk, asztal díszek, ajtódísz, hűtőmágnes, hajpánt, kesztyű, zokni, díszpárnák, képeslapok és minden más.

Több First Christmas feliratos tárgyat is vettünk, hiszen mégiscsak ez az első karácsony. Valamint díszekből is bevásároltunk, majd elmentünk egy karácsonyfát is kiválasztani. Miután a tökéleteset megtaláltuk, díszekkel tele indultunk haza. A karácsonyfát délután fogják kiszállítani.

Délután a fa megérkezett, de majd csak holnap fogjuk feldíszíteni azt.

December 24.
Karácsony van, de ez közel sem azt jelenti, hogy majd tudok aludni.
Hajnalban keltem fel először, majd 6 előtt. Visszafeküdtem, és még tudtam aludni.

Mikor aztán magamtól keltem, nem tudtam az ágyból kikelni, mert Zétény ölelt át engem, és nem engedett el. Észrevétlenül próbáltam kimászni, de nem sikerült.
- Ne menj! Kérlek! - mondta fáradtan, jobban magához húzva.
- De... - mondtam volna.
- Maradj itt. Légyszi! - kérte aranyosan, mint egy kisgyerek.
- Jó, de nem sokáig.
- Köszi! - és újra ugyanúgy voltunk, mint előtte.
- Esküszöm, nekem nem egy gyerekem van, hanem rögtön kettő. Te vagy az egyik. - mondtam egy idő múlva.
- Ha-ha. - mondta, véletlenül sem engedve engem.

Eredetileg úgy volt, csak egy picit maradok, végül sokáig így voltunk, egészen amíg Szofi nem kezdett el sírni.
- Figyelj,most tényleg mennem kell. - mondtam.
- Ne má'!
- Muszáj.
-Jó, de utánna hozd őt ide, és így leszünk.
- Jajj te! - mondtam, majd elengedett.

- Gyere ide Hercegnő! - mondtam Sophiának.
Miután pelenkát cseréltünk, visszamentem az ágyba, Szofival együtt, de ő inkább kúszni akart.
- Ő nem szeretne itt lenni. - mondtam.
- Jó, akkor menj. - puszilt meg. - Boldog Karácsonyt! - mondta utánna.
-Boldog Karácsonyt! - mondtam én is.

Szofit hagytam, hogy kússzon, miközben apukája (Zétény) az ágyból figyelte őt.
Sophia hamarosan elfáradt, és legszívesebben már a földön elaludt volna, de én Zétény mellé tettem.
- Te is gyere ide kérlek! - mondta.
- Miért akarsz ma ennyire a közelembe lenni? Mármint ne értsd félre...
- Nem értem félre. Csak szimplán szeretnék közel lenni és érezni téged. És tudod, én már rég nem kérek ajándékokat, de ma szeretnék tőled valamit kérni. Kérlek, amíg nem megyünk, legyél itt velem. - mondta kérését.
- Nem tudom. Addig te és én sem fogunk tudni semmit csinálni.
- Nem baj. Ma megengedhetjük ezt magunknak. Na, gyere ide! - kért.
Nem mondtam semmit, csak odabújtam mell, köztünk Sophia békésen aludt.
- Köszönöm! Mostmár mindenki itt van, aki számomra fontos. Nagyon fontos.
Egy idő múlva újra megszólalt.
- Várj egy picit.
- Várok. - mosolyogtam. Zétény elővett az ágy alól egy vetítőt, melyet az éjjeli szekrényre tett, majd egy filmet indított el, vagyis előtte sötétet csinált a szobában.
Visszafeküdt mellém, bár ezúttal már úgy feküdtünk, hogy Sophia csak mellettem volt. Én középen feküdtem, másik oldalon Zétény karolt át, kezét lányunkra tette.
- Remélem tetszeni fog. - puszilt meg.
Egy viszonylag új filmet kezdtünk el nézni, 2036-ban adták ki. Ennek utólag néztem utánna. A film 1 óra 50 perces volt, de volt egy kis szünet Szofinak köszönhetően.
A második filemt is elindította, ez is mai film volt, csak ez már karácsonyi.
Rövidebb volt, de Sophia végig aludta.

Zétény szemszöge - délután
Csak 1 körül indultunk el itthonról, addig végig Zsófival és Szofival voltam. Tetszett nekem.
Anyuék házába belépve megcsaptak az illatok, mely következtében hasam rögtön megkordult. Ekkor jutott csak eszembe, hogy ma még nem is ettem. És Zsófi sem evett.
Még beszélgettünk, majd az asztalhoz ültünk. Sophia pedig felfedező útra indult a házban. Végig a szemünk előtt volt, tehát semmi baj nem eshetett. Főleg azért, mert Napsi egész végig őt figyelte.
- Anyu! - szólalt meg ő.
- Igen.
- Meg amúgy Zétényéktől is kérdezem. Lehetnék majd holnap nálatok? -kérdezte, és bár eredetileg a kérdés anyu (és apu) felé szólt,leginkább tőlünk várt választ.
- Persze, ha ők is megengedik. -mondta anyu szinte rögtön, mi pedig bólintottunk.
- Köszönöm! - mondta hangosan. - és anyu!
- Mondd.
- Lehetne hogy most odamegyek Fifihez?
- Fifihez? - kérdezte meglepődötten Zsófi.
- Ühüm. Szofi. Csak máshogy.
- Menj. - mosolygott anyu.
- Köszönöm! - és már ott is termett Szofi (vagy éppen Fifi) mellett.

- Még sosem hallottam ezt a becenevet. - mondta Zsófi.
- Én sem. - értett egyet mindenki.
- De Napsi nagyon szereti őt. Minden nap beszél róla. Vagy legalább említi. - mesélte apu.
- Miatta akar átmenni. - szólalt meg Vencel.
- Tudom. - mondtuk egyszerre Zsófival.
- Olyan jól elvannak! - mondta anyu.
- Nagyon. Mintha testvérek lennének. -közölte apu.
Még beszélgettünk, és csak este mentünk haza. Az ajándékokat pedig  mindenki átadta és megkapta (Persze Sophia sem maradhatott mi). Több élmény ajándék is volt, például anyu és apu el fog utazni Szilveszterkor már nem tudom hova. Valahol Magyarországon belül, de pontosan nem tudom. Napsi rögtön lehetőséget érzett, és elintézte hogy akkor is nálunk legyen majd.
Este (mivel eddig nem volt rá időnk) karácsonyfát díszítettünk. Szofinak is nagyon tetszettek a díszek, és szerette őket megfogni, majd pár centire eldobni őket, ezután értük menni. Végül egy egyszerű, letisztult fát kaptunk, ágain fehér díszekkel, néhol égősorral.